Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt is, igaz egy nap késéssel, de itt van.
Jó olvasást!
Jó olvasást!
Egy hét múlva elértek egy faluhoz, ahol volt pár üres jurta. Midnight kiválasztott egyet, majd kicsinosította és beköltöztek. A helyiek eleinte örültek a két idegennek, ám hamar elterjedt, hogy egy boszorka megölt, egy angyalt. Már az egész vidék erről beszélt. Midnight tudta, hogy Luna romokban hever, így oda már soha többé nem mehet vissza.
May épp fát hordott a kunyhóba, míg Midnight megetette a lovakat. Leült a kunyhó elé, majd az eget kezdte bámulni. A csillagok szép lassan megjelentek az égen. A szőkeség imádta nézegetni a csillagokat. Kis korában folyton nézegették őket, édesapjával. Hiányzott neki, hiányzott neki minden, ami Lunában volt, s minden, ami az esküvő előtt volt. May épp visszaért, s lepakolta a fákat a kunyhó közepére, majd tüzet csiholt, s megpróbált valami levest összedobni. Midnight továbbra is a házikó előtt ücsörgött, míg nem egy időshölgy meg nem zavarta, akivel jó viszonyt ápolt.
- Kedvesem, varrtam neked egy ruhát. Szegényes a választékom, de remélem tetszeni fog. - nyújtotta át a szőkeségnek az összehajtott ruhát. A lány felállt, elvette az asszonytól a feketében pompázó ruhát, majd elmosolyodott.
- Köszönöm Ana. - felelte, majd kiengedte a ruhát, s maga elé tartotta. - Ez gyönyörű. - tette hozzá, majd a karjára aggatta, s átölelte az öregasszonyt. A ruha tényleg csodaszépre sikerült. Éjfekete volt, a mell résznél apró csillogó kövekkel. A vállrésznél pedig sötétbarna színű volt. Midnight azonnal beleszeretett a ruhába. Bement a kunyhóba, majd berakta a ruhái közé.
- Pörkölt lett, de elég kevés a hús benne. Remélem ízleni fog így is. - nézett a szőkeségre May, majd megkeverte a lábasban lévő levest.
- Mindig ízlik, amit főzöl. - mosolyodott el a lány, majd helyet foglalt az ágyán. Maga köré csavarta kedvenc pokrócát, amit még anyja varrt neki, majd bámulni kezdte a tüzet. Miután megvacsoráztak, mindketten pillanatok alatt elaludtak.
Hajnalban Midnight köhögve riadt fel álmaiból. Felült az ágyon, majd megpillantotta azt a temérdek füstöt, ami miatt felébredt. A kunyhó égni kezdett. Még mielőtt May is felriadt volna, a szőkeség egy csettintés alatt elállította a tüzet. Kinyitotta a kunyhó ajtaját, hogy kiszellőzzön a füst, majd kinézett a faluba. Nem látott sehol senkit. Mély levegőt vett, majd visszament a kunyhóba. May pár órával később kelt fel, s mikor kilépett a kunyhóból, észre vett egy levelet, amit az ajtóra erősítettek egy késsel. Levette, majd besétált a házikóba.
- Mi az? - nézett a lányra Midnight, aki csak megvonta a vállát. Kinyitotta a levelet, majd miután kisebb sokkot kapott, átadta azt a szőkeségnek.
- Angyal gyilkos. - nevetett fel Midnight, majd kettétépte a levelet. - Üres fenyegetés. Nem tudnak ártani nekünk. - mondta, majd a tűzbe dobta a papírt. May mély levegőt vett, majd sarkon fordult, megfogta a szennyeseket, s megindult a patakhoz mosni. Midnight még egy ideig bámulta, ahogyan elégnek a papír darabok, majd felrántott magára valami göncöt, s elindult Ana kunyhójához, kezében egy kis pörkölttel, amit May főzött tegnap. Amikor oda ért a kunyhóhoz, furcsállta, hogy az asszony nem énekelget oda bent. Bekopogtatott az ajtón, ám nem kapott választ. Megrántotta vállait, majd lassan benyitott a házikóba. Csend volt. Kijjebb nyitotta az ajtót, majd megpillantotta Ana-t, ahogyan egy székhez van kötözve. Arca összevolt vagdalva, szemei kivájva. A szék alatt egy kis tócsát alkotott a vér, ami az asszonyból folyt ki. Midnight kiejtette kezéből a tányért, majd a nőhöz sietett. Eloldozta, majd az ölébe vette a testét. Kántálni kezdett, imádkozni. Próbálta visszahozni az asszonyt, de mind hiába. A teste már kihűlt, s túl sok vért veszített. A szőkeség elejtett pár könnycseppet, majd csókot lehelt Ana homlokára. Felemelte őt, majd berakta az ágyába. Letakarta a testét, majd eltüntette a kötelet és a széket, s feltörölte a vér tócsát. Letörölte arcáról a könnycseppeket, majd kiment a kunyhóból. Utoljára visszanézett, majd lángba borította a házikót. Mindenki azonnal az égett kunyhót figyelték, de nem mertek szólni. Midnight végig nézett a tömegen, majd visszatért a saját viskójába. Rombolni lett volna kedve, ám nem tette. Csupán várta, hogy May visszatérjen a ruhákkal. Érezte, hogy lelkét egyre inkább a sötétség uralja, mint sem a fény. Satarel figyelmeztette. Az emberek barbársága megtörik a lelkét. A szőkeség ledobta magáról a ruhát, amit eláztatott Ana vére, majd keresgélni kezdett. Végül azt a ruhát vette fel, amit Ana varrt neki. Végig simított rajt, majd kifésülte haját, s befonta azt. Leült ágyára, majd maga elé kezdett bámulni.
May épp az utolsó ruhadarabot mosta, amikor meglátta a tüzet. Gyors összeszedte a ruhákat, majd futásnak eredt. Nem tudta melyik kunyhó ég, de remélte, hogy nem a sajátjuk. Mire visszaért a faluba, Ana kunyhójából már semmi sem maradt. Felsóhajtott, majd megindult Midnight-hoz, ám ekkor egy csapat fiú az útját állta. Megtorpant, majd próbálta kikerülni a három fiút, ám azok nem engedték.
- Ezt üzenjük a boszorkának! - mondta a legmagasabb, majd egy kést döfött May hasába. A lány a földre rogyott, majd próbálta lefogni a sebet.
- Kérlek, ne tegyétek... - nézett fel az idegenekre, akik csak felnevettek, majd rugdosni kezdték a lányt. May végül elájult, s a fiúk ott hagyták őt a porban. Órák teltek el, mire a barna hajú lány ismét magához tért. A sebei addigra eltűntek, csupán hasából szivárgott még fekete vére. Lassan felállt, majd elbotorkált a kunyhóhoz. Mikor belépett a viskóba, megpillantotta az alvó szőkeséget. Nem akarta felkelteni, viszont hirtelen összeesett, s erre Midnight felriadt. A boszorka azonnal a lány segítségére sietett, s begyógyította annak sebeit. Midnight éktelen haragra gerjedt. May kérlelte, hogy ne bántsa a falu lakosait, ám nem hallgatott a lányra. Felsétált a falu melletti dombra, majd végig nézett az ott lakókon. A nap már felkelt, s a falu népe már nagyban tevékenykedett. A gyerekek futkostak, a felnőttek dolgoztak. A szőkeség végig pillantott rajtuk, majd egy kéz suhintással tűzbe borította a falvat. Az emberek sikolya beborította a vidéket. A lovak szanaszét futottak, a gyerekek sírása még a madarakat is elijesztette. May elfordította a fejét, s próbált nem sírni. Miután már csak hamu és por maradt a város helyén, Midnight a lány felé fordult.
- Nem engedem, hogy bárki bántson téged. - mondta, majd ismét a falura nézett. Elmosolyodott, majd ismét útnak indultak. May nem tudta kiverni fejéből az emberek sikolyát, ahogy épp szénné ég a bőrük. Még mindig orrában érezte a szagot, ami elárasztotta a vidéket. Több napig gyalogoltak, mire végre elértek egy újabb faluba. Itt már mindenki tudta, hogy ki Midnight. Felismerték, s óvakodtak tőle. May próbált barátkozni, ám senki se állt vele szóba. Tudták, hogy mi ő. Egy este Midnight a kunyhóban ücsörgött, s a tüzet bámulta, amit meggyújtott a szoba közepén.
- Min gondolkodsz? - ült le mellé May, majd átkarolta a szőkeséget.
- Mindenki elhagyja Nigrumrosa-t. - hajtotta fejét a lány vállára, majd felsóhajtott.
- Láttad a vár romokat a hegyen? - mosolyodott el May, majd a lányra nézett. - Van varázs erőd, építsd fel újra. Költözzünk oda. - tanácsolta a lány, mire Midnight felkapta a fejét. Jó ötletnek tűnt. A hely csodaszép helyen feküdt. Egyik oldalt hegyek, a másikon az óceán, középen pedig hatalmas termőföldek és erdők. Hajnalban Midnight fel is öltözött, majd megindult a romok felé. Mikor hátranézett, látta, hogy az utolsó lakosok is elhagyták a falut. Mély levegőt vett, majd koncentrálni kezdett. Szép lassan felemelte Nigrumrosa várát, s szebb lett, mint valaha. Órákba telt mire teljesen kész lett vele, s orrából kicsordult egy kis vér is. Beletörölte világoskék ruhájába, majd végig nézett munkáján. Hatalmasabb volt, mint bármelyik más vár a vidéken. Midnight sápadtan fordult meg, s megpillantotta May-t, aki büszkén nézett végig barátnőjén. A szőkeség haja szanaszét állt, s a por is belepte őt. May közelebb lépett a lányhoz, majd átölelte őt.
- Csodálatos lett. - suttogta a lány fülébe, majd elengedte őt. - Gyere, nézzük meg közelebbről. - javasolta, majd megfogta Midnight kezét, s együtt beléptek Nigrumrosa várába. Midnightnak még volt annyi ereje, hogy bútorokat varázsoljon a várba, majd kiválasztott magának egy szobát, s kidőlt. May nem hibáztatta ezért, sőt, gondoskodott róla, hogy senki se zavarhassa meg a lányt. A maradék ruhákat felhordta a kunyhóból, majd berakta őket egy szekrénybe. A boszorka készített egy szobát, amit varró szobának szánt, így May betelepedett oda, majd ruhákat kezdett varrni. Készített a szőkeségnek egy zászlót is, amin Luna védő állata szerepelt, ám más színekben. Nem kék volt, hanem fekete. Gyönyörű szép tigrist varrt az anyagra, s alig várta, hogy megmutathassa azt a boszorkának. Már több mint egy év eltelt, mióta elszöktek Amnisból, de tudta May, hogy Minight mindennap szenved. Mindenét elvesztette. May remélte, hogy végre otthonra találtak.
Midnight napokon át aludt, majd öt nap után végre felébredt. Addigra May már feldíszítette a várat, s elég sok ruhát meg is tudott varrni. A szőkeség átöltözött, majd kontyba fogta haját. Kilépett szobájából, majd elindult felfedezni a várat. Amikor a csarnokba ért, megpillantotta a trónszék felett a hatalmas zászlót. A tigris szebb lett, mint Luna zászlóján. Midnight elejtett egy könnycseppet, majd megindult megkeresni May-t. Körbe járta a várat, de nem lelt rá a lányra. Mikor visszaért a csarnokhoz, May ott ácsorgott. Midnight megtorpant. A barna hajú lány kezében egy kölyök tigris volt. Közelebb lépett vele a szőkeséghez, majd a kezébe adta.
- Ez a legkevesebb. Remélem a zászló is tetszik. - mosolyodott el a lány, mire Midnight nevetni kezdett, majd végig gördült pár könnycsepp az arcán, amik örömében gyűltek a szemébe.
- Köszönöm, May. - mondta, majd a kezében lévő tigrist kezdte simogatni.
- Mi lesz a neve? - érdeklődött a lány.
- Luna. - felelte Midnight, majd belenézett a kölyök tigris csodaszép zöld szemeibe. Nem akármilyen tigrist kapott a szőkeség. A Gyémánt-hegyen élő fekete tigrisek egyikét hozta el neki, May.
Hetekkel később Midnight kezdte magányosnak érezni magát. May-t teljesen lefoglalta, hogy takarítsa a várat, valamint főzzön és vadásszon is. Mindight segített amiben tudott, de May folyton elutasított minden fajta segítséget. Midnight gondolkodni kezdett, s tudta, hogy nem fogják sokáig húzni, ha csak ketten lesznek a várban. A termőföldeket nem is volt idejük bevetni, pedig már javában virágzott a tavasz. Midnight összeszedte minden erejét, majd annyi démont idézett meg, amennyit csak tudott. Kiadta nekik parancsba, hogy a világon az összes boszorkányt keressék fel, s aki jönni akar, az jöjjön Nigrumrosa-ba. Ezután maradék erejével bevetette a termőföldeket. Nem akarta varázslattal megtenni, de nem volt más lehetősége. Ezután ismét lefeküdt, hogy kipihenje a napi varázslatokat. Másnap a déli órákban kelt fel a lány, majd lesietett a csarnokba. Érezte, hogy van valaki a várba. Amikor oda ért, egy fiatal lányt pillantott meg. Bőre barna volt, haja fekete. Egy szakadt, sárgás színű ruhát viselt. Bőre poros volt, s látszott rajta, hogy megviselte az élet.
- A nevem Asia, úrnőm. - hajtotta le fejét, mire Midnight közelebb lépett a lányhoz. Végig simított annak karján, majd elmosolyodott.
- Köszöntelek az új otthonodban. - Asia felemelte fejét, majd követte a szőkeséget, aki elindult, hogy megmutassa a lánynak, hol fog lakni. Körbe vezette a várban, majd adott neki egy szobát. Ott új ruhát adott a lánynak, majd segített neki lefürödni. Asia felvette a ruhát, majd helyet foglalt egy széken, ahol Midnight elkezdte kifésülni a haját, majd befonta pár tincsét a lánynak. Asia halkan ücsörgött ott, míg a szőkeség befejezte a frizuráját.
- Így ni. Készen is vagyunk. - mosolyodott el a lány, majd leült Asia-val szemben. - Honnan jöttél?
- Coelum városából. Szolgáló voltam az ottani várban.
- Most már nem kell senkit szolgálnod. - mosolyodott el Midnight, majd végig simított a lány arcán. - Most magadra hagylak, pihenj le. - tette hozzá, majd felállt, s elhagyta a szobát.
May épp fát hordott a kunyhóba, míg Midnight megetette a lovakat. Leült a kunyhó elé, majd az eget kezdte bámulni. A csillagok szép lassan megjelentek az égen. A szőkeség imádta nézegetni a csillagokat. Kis korában folyton nézegették őket, édesapjával. Hiányzott neki, hiányzott neki minden, ami Lunában volt, s minden, ami az esküvő előtt volt. May épp visszaért, s lepakolta a fákat a kunyhó közepére, majd tüzet csiholt, s megpróbált valami levest összedobni. Midnight továbbra is a házikó előtt ücsörgött, míg nem egy időshölgy meg nem zavarta, akivel jó viszonyt ápolt.
- Kedvesem, varrtam neked egy ruhát. Szegényes a választékom, de remélem tetszeni fog. - nyújtotta át a szőkeségnek az összehajtott ruhát. A lány felállt, elvette az asszonytól a feketében pompázó ruhát, majd elmosolyodott.
- Köszönöm Ana. - felelte, majd kiengedte a ruhát, s maga elé tartotta. - Ez gyönyörű. - tette hozzá, majd a karjára aggatta, s átölelte az öregasszonyt. A ruha tényleg csodaszépre sikerült. Éjfekete volt, a mell résznél apró csillogó kövekkel. A vállrésznél pedig sötétbarna színű volt. Midnight azonnal beleszeretett a ruhába. Bement a kunyhóba, majd berakta a ruhái közé.
- Pörkölt lett, de elég kevés a hús benne. Remélem ízleni fog így is. - nézett a szőkeségre May, majd megkeverte a lábasban lévő levest.
- Mindig ízlik, amit főzöl. - mosolyodott el a lány, majd helyet foglalt az ágyán. Maga köré csavarta kedvenc pokrócát, amit még anyja varrt neki, majd bámulni kezdte a tüzet. Miután megvacsoráztak, mindketten pillanatok alatt elaludtak.
Hajnalban Midnight köhögve riadt fel álmaiból. Felült az ágyon, majd megpillantotta azt a temérdek füstöt, ami miatt felébredt. A kunyhó égni kezdett. Még mielőtt May is felriadt volna, a szőkeség egy csettintés alatt elállította a tüzet. Kinyitotta a kunyhó ajtaját, hogy kiszellőzzön a füst, majd kinézett a faluba. Nem látott sehol senkit. Mély levegőt vett, majd visszament a kunyhóba. May pár órával később kelt fel, s mikor kilépett a kunyhóból, észre vett egy levelet, amit az ajtóra erősítettek egy késsel. Levette, majd besétált a házikóba.
- Mi az? - nézett a lányra Midnight, aki csak megvonta a vállát. Kinyitotta a levelet, majd miután kisebb sokkot kapott, átadta azt a szőkeségnek.
- Angyal gyilkos. - nevetett fel Midnight, majd kettétépte a levelet. - Üres fenyegetés. Nem tudnak ártani nekünk. - mondta, majd a tűzbe dobta a papírt. May mély levegőt vett, majd sarkon fordult, megfogta a szennyeseket, s megindult a patakhoz mosni. Midnight még egy ideig bámulta, ahogyan elégnek a papír darabok, majd felrántott magára valami göncöt, s elindult Ana kunyhójához, kezében egy kis pörkölttel, amit May főzött tegnap. Amikor oda ért a kunyhóhoz, furcsállta, hogy az asszony nem énekelget oda bent. Bekopogtatott az ajtón, ám nem kapott választ. Megrántotta vállait, majd lassan benyitott a házikóba. Csend volt. Kijjebb nyitotta az ajtót, majd megpillantotta Ana-t, ahogyan egy székhez van kötözve. Arca összevolt vagdalva, szemei kivájva. A szék alatt egy kis tócsát alkotott a vér, ami az asszonyból folyt ki. Midnight kiejtette kezéből a tányért, majd a nőhöz sietett. Eloldozta, majd az ölébe vette a testét. Kántálni kezdett, imádkozni. Próbálta visszahozni az asszonyt, de mind hiába. A teste már kihűlt, s túl sok vért veszített. A szőkeség elejtett pár könnycseppet, majd csókot lehelt Ana homlokára. Felemelte őt, majd berakta az ágyába. Letakarta a testét, majd eltüntette a kötelet és a széket, s feltörölte a vér tócsát. Letörölte arcáról a könnycseppeket, majd kiment a kunyhóból. Utoljára visszanézett, majd lángba borította a házikót. Mindenki azonnal az égett kunyhót figyelték, de nem mertek szólni. Midnight végig nézett a tömegen, majd visszatért a saját viskójába. Rombolni lett volna kedve, ám nem tette. Csupán várta, hogy May visszatérjen a ruhákkal. Érezte, hogy lelkét egyre inkább a sötétség uralja, mint sem a fény. Satarel figyelmeztette. Az emberek barbársága megtörik a lelkét. A szőkeség ledobta magáról a ruhát, amit eláztatott Ana vére, majd keresgélni kezdett. Végül azt a ruhát vette fel, amit Ana varrt neki. Végig simított rajt, majd kifésülte haját, s befonta azt. Leült ágyára, majd maga elé kezdett bámulni.
May épp az utolsó ruhadarabot mosta, amikor meglátta a tüzet. Gyors összeszedte a ruhákat, majd futásnak eredt. Nem tudta melyik kunyhó ég, de remélte, hogy nem a sajátjuk. Mire visszaért a faluba, Ana kunyhójából már semmi sem maradt. Felsóhajtott, majd megindult Midnight-hoz, ám ekkor egy csapat fiú az útját állta. Megtorpant, majd próbálta kikerülni a három fiút, ám azok nem engedték.
- Ezt üzenjük a boszorkának! - mondta a legmagasabb, majd egy kést döfött May hasába. A lány a földre rogyott, majd próbálta lefogni a sebet.
- Kérlek, ne tegyétek... - nézett fel az idegenekre, akik csak felnevettek, majd rugdosni kezdték a lányt. May végül elájult, s a fiúk ott hagyták őt a porban. Órák teltek el, mire a barna hajú lány ismét magához tért. A sebei addigra eltűntek, csupán hasából szivárgott még fekete vére. Lassan felállt, majd elbotorkált a kunyhóhoz. Mikor belépett a viskóba, megpillantotta az alvó szőkeséget. Nem akarta felkelteni, viszont hirtelen összeesett, s erre Midnight felriadt. A boszorka azonnal a lány segítségére sietett, s begyógyította annak sebeit. Midnight éktelen haragra gerjedt. May kérlelte, hogy ne bántsa a falu lakosait, ám nem hallgatott a lányra. Felsétált a falu melletti dombra, majd végig nézett az ott lakókon. A nap már felkelt, s a falu népe már nagyban tevékenykedett. A gyerekek futkostak, a felnőttek dolgoztak. A szőkeség végig pillantott rajtuk, majd egy kéz suhintással tűzbe borította a falvat. Az emberek sikolya beborította a vidéket. A lovak szanaszét futottak, a gyerekek sírása még a madarakat is elijesztette. May elfordította a fejét, s próbált nem sírni. Miután már csak hamu és por maradt a város helyén, Midnight a lány felé fordult.
- Nem engedem, hogy bárki bántson téged. - mondta, majd ismét a falura nézett. Elmosolyodott, majd ismét útnak indultak. May nem tudta kiverni fejéből az emberek sikolyát, ahogy épp szénné ég a bőrük. Még mindig orrában érezte a szagot, ami elárasztotta a vidéket. Több napig gyalogoltak, mire végre elértek egy újabb faluba. Itt már mindenki tudta, hogy ki Midnight. Felismerték, s óvakodtak tőle. May próbált barátkozni, ám senki se állt vele szóba. Tudták, hogy mi ő. Egy este Midnight a kunyhóban ücsörgött, s a tüzet bámulta, amit meggyújtott a szoba közepén.
- Min gondolkodsz? - ült le mellé May, majd átkarolta a szőkeséget.
- Mindenki elhagyja Nigrumrosa-t. - hajtotta fejét a lány vállára, majd felsóhajtott.
- Láttad a vár romokat a hegyen? - mosolyodott el May, majd a lányra nézett. - Van varázs erőd, építsd fel újra. Költözzünk oda. - tanácsolta a lány, mire Midnight felkapta a fejét. Jó ötletnek tűnt. A hely csodaszép helyen feküdt. Egyik oldalt hegyek, a másikon az óceán, középen pedig hatalmas termőföldek és erdők. Hajnalban Midnight fel is öltözött, majd megindult a romok felé. Mikor hátranézett, látta, hogy az utolsó lakosok is elhagyták a falut. Mély levegőt vett, majd koncentrálni kezdett. Szép lassan felemelte Nigrumrosa várát, s szebb lett, mint valaha. Órákba telt mire teljesen kész lett vele, s orrából kicsordult egy kis vér is. Beletörölte világoskék ruhájába, majd végig nézett munkáján. Hatalmasabb volt, mint bármelyik más vár a vidéken. Midnight sápadtan fordult meg, s megpillantotta May-t, aki büszkén nézett végig barátnőjén. A szőkeség haja szanaszét állt, s a por is belepte őt. May közelebb lépett a lányhoz, majd átölelte őt.- Csodálatos lett. - suttogta a lány fülébe, majd elengedte őt. - Gyere, nézzük meg közelebbről. - javasolta, majd megfogta Midnight kezét, s együtt beléptek Nigrumrosa várába. Midnightnak még volt annyi ereje, hogy bútorokat varázsoljon a várba, majd kiválasztott magának egy szobát, s kidőlt. May nem hibáztatta ezért, sőt, gondoskodott róla, hogy senki se zavarhassa meg a lányt. A maradék ruhákat felhordta a kunyhóból, majd berakta őket egy szekrénybe. A boszorka készített egy szobát, amit varró szobának szánt, így May betelepedett oda, majd ruhákat kezdett varrni. Készített a szőkeségnek egy zászlót is, amin Luna védő állata szerepelt, ám más színekben. Nem kék volt, hanem fekete. Gyönyörű szép tigrist varrt az anyagra, s alig várta, hogy megmutathassa azt a boszorkának. Már több mint egy év eltelt, mióta elszöktek Amnisból, de tudta May, hogy Minight mindennap szenved. Mindenét elvesztette. May remélte, hogy végre otthonra találtak.
Midnight napokon át aludt, majd öt nap után végre felébredt. Addigra May már feldíszítette a várat, s elég sok ruhát meg is tudott varrni. A szőkeség átöltözött, majd kontyba fogta haját. Kilépett szobájából, majd elindult felfedezni a várat. Amikor a csarnokba ért, megpillantotta a trónszék felett a hatalmas zászlót. A tigris szebb lett, mint Luna zászlóján. Midnight elejtett egy könnycseppet, majd megindult megkeresni May-t. Körbe járta a várat, de nem lelt rá a lányra. Mikor visszaért a csarnokhoz, May ott ácsorgott. Midnight megtorpant. A barna hajú lány kezében egy kölyök tigris volt. Közelebb lépett vele a szőkeséghez, majd a kezébe adta.
- Ez a legkevesebb. Remélem a zászló is tetszik. - mosolyodott el a lány, mire Midnight nevetni kezdett, majd végig gördült pár könnycsepp az arcán, amik örömében gyűltek a szemébe.
- Köszönöm, May. - mondta, majd a kezében lévő tigrist kezdte simogatni.
- Mi lesz a neve? - érdeklődött a lány.
- Luna. - felelte Midnight, majd belenézett a kölyök tigris csodaszép zöld szemeibe. Nem akármilyen tigrist kapott a szőkeség. A Gyémánt-hegyen élő fekete tigrisek egyikét hozta el neki, May.
Hetekkel később Midnight kezdte magányosnak érezni magát. May-t teljesen lefoglalta, hogy takarítsa a várat, valamint főzzön és vadásszon is. Mindight segített amiben tudott, de May folyton elutasított minden fajta segítséget. Midnight gondolkodni kezdett, s tudta, hogy nem fogják sokáig húzni, ha csak ketten lesznek a várban. A termőföldeket nem is volt idejük bevetni, pedig már javában virágzott a tavasz. Midnight összeszedte minden erejét, majd annyi démont idézett meg, amennyit csak tudott. Kiadta nekik parancsba, hogy a világon az összes boszorkányt keressék fel, s aki jönni akar, az jöjjön Nigrumrosa-ba. Ezután maradék erejével bevetette a termőföldeket. Nem akarta varázslattal megtenni, de nem volt más lehetősége. Ezután ismét lefeküdt, hogy kipihenje a napi varázslatokat. Másnap a déli órákban kelt fel a lány, majd lesietett a csarnokba. Érezte, hogy van valaki a várba. Amikor oda ért, egy fiatal lányt pillantott meg. Bőre barna volt, haja fekete. Egy szakadt, sárgás színű ruhát viselt. Bőre poros volt, s látszott rajta, hogy megviselte az élet.
- A nevem Asia, úrnőm. - hajtotta le fejét, mire Midnight közelebb lépett a lányhoz. Végig simított annak karján, majd elmosolyodott.
- Köszöntelek az új otthonodban. - Asia felemelte fejét, majd követte a szőkeséget, aki elindult, hogy megmutassa a lánynak, hol fog lakni. Körbe vezette a várban, majd adott neki egy szobát. Ott új ruhát adott a lánynak, majd segített neki lefürödni. Asia felvette a ruhát, majd helyet foglalt egy széken, ahol Midnight elkezdte kifésülni a haját, majd befonta pár tincsét a lánynak. Asia halkan ücsörgött ott, míg a szőkeség befejezte a frizuráját.- Így ni. Készen is vagyunk. - mosolyodott el a lány, majd leült Asia-val szemben. - Honnan jöttél?
- Coelum városából. Szolgáló voltam az ottani várban.
- Most már nem kell senkit szolgálnod. - mosolyodott el Midnight, majd végig simított a lány arcán. - Most magadra hagylak, pihenj le. - tette hozzá, majd felállt, s elhagyta a szobát.
Másnap reggel furcsa zörejre ébredt a szőkeség. May-el az oldalán kirohadtak a várból, egészen le az óceán partjáig. Midnight felnézett az égre, s megpillantotta kedveseit. A fekete árnyak a vár felé kúsztak az ég alatt. Az árnyak hátán boszorkányok ültek, akiket egyesével dobáltak le az démonok. Mikor mind oda értek, a démonok eltűntek. Midnight végig nézett a lányokon. Volt köztük idős, fiatal, koldus és előkelő származású is. A boszorkányok körbe állták az ezüst hajú lányt, majd meghajoltak előtte. Mind tudták, hogy ki áll előttük. Midnight oldalra nézett. May tekintetét kereste, aki mosolyogva a lány vállára helyezte kezét.
- Álljatok fel, nővéreim! - nézett végig a boszorkányokon, akik engedelmesen felegyenesedtek. - Mostantól ez a ti otthonotok. Nem vagytok foglyok. Bármikor elmehettek, ha kedvetek tartja.
- Maradunk. - szögezte le az egyik idősebb boszorka, majd mindannyian Midnight nevét kezdték mormolni. A szőkeség elmosolyodott, majd megindult a lépcsőn felfelé. A várban mindegyik boszorkának jutott szoba, valahol ketten aludtak, valahol egyedül, de kényelmesen elfértek. May szívét melegség öntötte el, ahogyan végig nézett azon a sok boszorkán. Úgy vélte, Midnight lelke végre megnyugodhat. Remélte, nem következik be Satarel jóslata. Midnight magukra hagyta a boszorkányokat, majd a csarnokba sietett, ahol May épp a trónszéket tisztogatta. Oda sietett a lányhoz, majd a nyakába ugrott. May érezte a szőkeség szívében a boldogságot. Eltűnt a félelem. Többé már nem rettegett élni. Midnight szürke szemei örömtől csillogtak, s ezzel együtt a nap is kisütött. A szürke felhők elvonultak, s többé nem volt borús az ég. A szőkeség magához hívta tigrisét, majd lesétált a lépcsőn. Nekidőlt a falnak, majd az óceánt kezdte vizslatni. A tigris szépen növekedett, izmosodott. Már a lány térdéig ért, s fogai erősek voltak. Maga Midnight se tudta mekkorára fog nőni a tigris, de remélte, elég nagyra ahhoz, hogy megvédje a várat. Így is lett. Egy év telt el azóta, hogy a boszorkányok megérkeztek a várba. Abban az egy évben békében éltek Nigrumrosa várában, s Asia közelebb került Mignight-hoz. A tigris pedig akkorára nőtt, hogy a szőkeség nyugodtan felülhetett volna a hátára. A lovakkal volt egy magasságban, ám háta szélesebb volt, s feje hatalmasabb. Fogai nagyobbak voltak bármely más tigris fogainál. Akárhova ment a szőkeség, a feketetigris mindenhova követte.
Pár boszorkány épp a termőföldeket vetette, amikor Asia kiosont a vár hátsóajtóján. Végig ment a keskeny lépcsőn, majd belépett a barlangba, ahol Midnight szokott varázsigéket tanulni. Kinyitotta a hatalmas sötétbarna könyvet, majd olvasgatni kezdte. Sötétebbnél, sötétebb igék voltak benne. Ám ahogy lapozta a könyvet, a végére kézírásos varázslatok voltak. Midnight jegyezte fel őket. Ezek az igék már nem voltak sötétek. Fehérmágia. Apróbb és hasznos igék álltak benne, ám Asia-t nem ezek érdekelték. Azt akarta tudni, hogy mi a gyengéje az ezüst hajú boszorkának. Hazudott Midnight-nak, mikor a várba érkezett. Nem koldus volt, apja küldte Nigrumrosa-ba, hogy végezzen a Démon Idézővel. Apja szerint egy boszorkánynak se szabadna, hogy ekkora ereje legyen. Asia itta apja szavait, így felkutatta a lányt, majd a bizalmába férkőzött. Már Midnight a testvéreként kezelte a lányt, s mindent megosztott vele. Asia tovább lapozgatta a könyvet, ám nem talált semmit. Kisebb átkokat, de tudta, hogy azzal nem ölheti meg az ezüst hajú boszorkányt. Idegesen összecsukta a könyvet, majd tovább kutakodott a szobában. Végül oda lépett egy szekrényhez, s kinyitotta azt. Csupán egy tőrt talált, amit valami fekete massza borított.
- Megvagy. - suttogta mosolyogva a lány, majd elrejtette a kést ruhájába. Magára húzta köntösét, majd megindult vissza a palotába. Beosont szobájába, majd ágya alá dugta a tőrt. Ledobálta magáról ruháit, majd lefürdött. Felvette azt a ruhát, amit Midnight varrt neki, majd kifésülte haját. Felhúzta kedvenc cipőjét, majd megindult Midnight-hoz. A szőkeség épp Margarettel beszélgetett a csarnokban, mikor Asia rátalált. Luna a trónus mellett ücsörgött, s Asia-t kezdte figyelni. Érzett valamit. Ahogy Asia átölelte Midnight-ot, a tigris felpattant, s lassan a szőkeség mellé sétált. Mikor Asia megszólalt, Luna morogni kezdett. Midnight csitítgatni kezdte az állatot, majd végig simított annak hatalmas fején.
- Nem tudom mi ütött belé, ne haragudj. - szólalt meg a lány, majd kézen fogta Asia-t, s kisétáltak dombra, ami nem messze volt a barlangtól, ahol Midnight szokott igéket tanulni. Leültek a fűre, majd az óceánt kezdték kémlelni. Luna nem messze tőlük feküdt le, s folyamatosan Asia-t figyelte.
- Midnight? - szólt egy hang a lány háta mögül. A lány gyorsan megfordult, s Brockot pillantotta meg. Elmosolyodott, majd felpattan a földről, s a férfihoz sietett.
- Hogy kerülsz ide?
- Hozzád jöttem. Hosszú ideje kereslek már. - felelte a férfi, mire Midnight átölelte őt. Sokáig ölelte őt, s egy könnycsepp is végig gördült az arcán, amit a szél elfújt.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta a lány, majd elengedte Brockot. - Azt hittem halott vagy.
- Megmenekültem. Én és Fredrick, de ő másfele ment. - magyarázta a katona, majd a tigrisre nézett. - Gyönyörű példány. Honnan van?
- May hozta nekem a Gyémánt-hegységből. - mosolyodott el Midnight, majd ő is a tigrisre nézett. - Lunának neveztem el. - tette hozzá, majd a fűben ücsörgő barna bőrű lányra mutatott. - Ő is Asia. - Brock biccentett a lány felé, majd a várra emelte tekintetét.
- Úgy tudtam, hogy Nigrumrosa lepusztult. - értetlenkedett a férfi a vár láttán, mire Midnight felnevetett.
- Az volt. De helyrehoztam. - Brock elcsodálkozott a lány erején, csodálta őt. A lány felkísérte a férfit a várba, majd körbe vezette. A saját lakosztálya melletti szobát adta ki neki, ami még épp szabad volt. A férfi berendezkedett, majd elővette azt a kis ajándékot, amit a lánynak hozott. Egy gyönyörű tigrisszem nyakláncot. Megkerte Midnight-ot, majd átadta neki az ajándékot. A szőkeség izgatottan nyitotta ki a dobozt.
- Brock, én nem is tudom, hogy köszönjem meg. - nézett a férfira a lány - Nem csak a nyakláncot, hanem mindent.
- Fogadalmat tettem apádnak, ezáltal neked is. A halálomig melletted leszek. - felelte a férfi. Midnight kivette a dobozból a nyakláncot, majd a nyakába helyezte. Végig simított rajta, majd Lunára nézett, aki mozdulatlanul ücsörgött a trónszék mellett. Egy ideig még beszélgetett Brockkal, majd elindult May szobája felé. Bekopogott, majd mikor hallotta a lány hangját, belépett a szobába. A lány épp pakolászott a szobájába, s egy kisebb fekete vér tócsát törölgette a földről.
- Mi történt? - nézett a tócsára, mire May legyintett egyet.
- Hánytam. - felelte egyszerűen, majd tovább sikálta a vért.
- Mitől? Jól vagy? - aggódalmaskodott a szőkeség, mire May elmosolyodott.
- Nincs bajom, nyugi. Rám tőrt valami rossz érzés, aztán hánytam.
- Luna is ideges volt ma. - jegyezte meg Midnight, mire a barna hajú lány összehúzta a szemöldökét.
- Mikor?
- Pár órája, mikor Asia megjelent a csarnokban.
- Én is pár órája hánytam. - May szemei kikerekedtek. Sose volt neki szimpatikus Asia, de furcsállta, hogy a tigris furán viselkedett a lány láttán. Eddig nem zavarta a jelenléte.
Asia ez alatt a szobájában ücsörgött, s a fekete tőrt nézegette. Sikerült rászórnia pár átkot, hogy biztosan végezzen a lánnyal. Megvárta, míg beesteledik, majd magára húzott egy kapucnis köpenyt, s végig baktatott a sötét váron. Óvatosan benyitott Midnight szobájába, s megkönnyebbülve vette észre, hogy a szőkeség már alszik. Belépett a helységbe, majd megindult az ágy felé. Felemelte a kést, s készen állt szíven szúrni a szőkeséget. Már majdnem megtette, amikor May jelent meg mellette, s félre lökte őt az ágytól. Asia hatalmasat esett, a tőr pedig kirepült a kezéből. Remegni kezdett, amikor megpillantotta May fekete szemeit. A démonlánynak hatalmas fekete karmai nőttek, s közeledni kezdett a földön fekvő lány felé.
- May! - szólt Midnight a lány háta mögül. May szemei ismét normálisak voltak, s karmai visszahúzódtak. Az ezüst hajú boszorkány, felkellt ágyából, majd Asia-ra nézett. - Hogy tehetted? - fintorodott el a lány láttán, majd elfordította fejét. May felkapta Asia-t, s elkezdet kifele rángatni a szobából.
- Sajnálom! - üvöltött Asia, ám Midnight szeme se rebbent. May végig húzta a barna bőrű lányt a váron, majd a csarnoknál elengedte. Fát kezdett el hordani a terem közepére, majd egy oszlopot erősített oda. Miután kész volt a máglya, oda kötözte az oszlophoz Asia-t. May sót szórt a máglya köré, majd felkeltette a többi boszorkát. Mind a csarnokba siettek, s ijedten pillantották meg Asia-t, a léchez kötözve. A szőkeség leült trónusára, majd végig simított Luna fején. A tigris leült a trón mellett, majd Asia-t, s a többi boszorkát figyelte. Brock meglepődve lépett a trónszék mellé, majd May-re nézett, aki a szája elé tette mutatóujját.
- Asia. - lépett fel a lépcsőre May, majd végig nézett a boszorkákon, ezután a léchez kötözött lányra emelte tekintetét. - Megtámadtad, s megakartad ölni Midnight-ot, tagadod tán?
- Nem tagadom. - suttogta Asia, mire a csarnokban az összes boszorka köpködni kezdett, s halált kívántak a lánynak. Midnight felemelte kezét, hogy csendre intse a hölgyeket, s azok egy pillanat alatt elhallgattak. A szőkeség Lunára nézett, aki már elindult a máglyán lévő lány felé. Megállt vele szemben, majd mélyen a szemébe nézett. Visszanézett gazdájára, majd morogni kezdett Asia-ra. Midnight leengedte kezét, s azzal Luna kiharapott egy darabot Asia hasából. A lány azonnal meghalt, s egy hang sem hagyta el ajkait. Midnight rezzenéstelen arccal nézte végig, hogy Luna szétmarcangolja a lányt. Végül a tigris visszasétált a trónszék mellé, s lefeküdt. A szőkeség a boszorkákat figyelte, akik egy ideig csendben nézték a történéseket, majd kántálni kezdték a lány nevét. Mind térdre ereszkedtek, s egyre hangosabban mormolták Mindight nevét. May leszedte a lány maradékát az oszlopról, majd kivitte a várból. Midnight a mellette álldogáló férfira nézett, akinek tekintete büszke volt. A szőkeség elmosolyodott, majd ismét a boszorkákra nézett.
- Elég! - szólt rájuk, s ők abba hagyták a kántálást. Mind felálltak, s a lányra figyeltek. - Ne áruljatok el, soha többé. - mondta, majd felállt a trónusról, s elindult szobája felé. Brock szorosan követte a lányt, utánuk pedig Luna baktatott, aki utoljára végig nézett a csarnokban álldogáló hölgyeken. A lány elköszönt Brocktól, majd belépve a szobájába, zokogni kezdett. Nem tudta elhinni, hogy Asia így elárulta őt. Azon kezdett járni az esze, hogy mióta tervezhette ezt a lány. Letörölte könnyeit, majd felvette a földről a tőrt. Felismerte. Ezzel a tőrrel ölték meg May-t. Tudta, honnan szerezte meg a lány. Midnight becsomagolta a tőrt, majd az asztalára tette. Tudta mi a dolga. Kisétált az erkélyre, majd az égre emelte tekintetét. Nem tudta mennyi ideje van még vissza. Mindennap várta, hogy Isten lesújtson rá, ám az nem tette.
May már hajnalban kigyalogolt az óceánhoz, majd összerakta a csónakot, amire Asia testét akarta helyezni. Miután kész lett, szalmát és füvet rakott a tetejére. Asia testét belerakta egy fehér pokrócba, majd ráhelyezte a csónakra. A parton hagyta, majd felsétált a várba. Bekopogtatott Midnight szobájába, aki már rég felkelt, s az erkélyről figyelte a lányt. May belépett a szobába, majd megkérdezte, hogy lesz e kedve kimenni a temetésre, vagy a szobájában marad. Midnight mély levegőt vett, majd azt felelte, hogy elmegy. Felöltözött, majd barátnője megcsinálta szőke haját. Midnight nyakába akasztotta Brocktól kapott nyakláncát, majd lesétált a konyhába, hogy harapjon valamit. Ott Margarettel találta szemben magát, aki épp egy tálcára pakolgatott ételeket.
- Ó, Kedvesem. - torpant meg az asszony, majd elmosolyodott. - Pont neked akartam vinni reggelit.
- Margaret, ezt igazán nem kellett volna. - nézett a tálcára, majd egy csókot lehelt az asszony homlokára. - Köszönöm. - mosolyodott el, majd megfogta a tálcát, s kisétált vele az ebédlőbe. Margaret szorosan mögötte totyogott, majd mikor a lány leült az asztalhoz, öntött neki egy bögre friss tejet. Midnight elmosolyodott, majd neki látott reggelijének. Az idős asszony nem félt a lánytól, tudta, hogy jó okkal büntette meg Asia-t. Mindig is furán állt annak a lánynak a szeme. Margaret már betöltötte nyolcvanadik életévét is, s lányaként szerette az ezüst hajú fiatal boszorkát. Tanítgatta, s megmutatta neki, hogyan használhatja jóra az erejét. Lunához is ő állt a legközelebb a boszorkák közt. Ő etette, s volt, hogy a tigris elkísérte sétálni is az asszonyt.
Brock összeszedte gondolatait, majd kilépett a szobájából, ám Luna hatalmas szemeivel találta szemben magát. A tigris egész éjszaka a férfi ajtaja előtt pihent. Brock mély levegőt vett, majd kézfejét a tigris fejéhez emelte. Bele telt pár percbe, ám a tigris megnyalta a férfi kezét, majd arrébb állt, hogy Brock elmehessen. A férfi elmosolyodott, majd óvatosan elindult a csarnok felé. Mivel nem találta ott a szőkeséget, így tovább keresgélt, s végül az ebédlőben lelt a lányra. Fogott egy kancsó bort, majd leült az asztalhoz.
- Jól vagy? - kérdezte a lánytól, majd öntött magának egy pohár bort.
- Igen. - felelte Midnight, majd az ajtó felé nézett, ahol épp Luna settenkedett befelé.
- Ma sikerült rám hoznia a frászt. - nevetett fel Brock a tigris láttán, mire Midnight értetlenkedve pillantott a férfira. - Az ajtóm előtt várt, amikor kiléptem. - magyarázta a katona.
- Szokott ilyet. De nem fog bántani. - felelte a lány, majd a tigrisre nézett. Mikor a lány befejezte reggelijét, Margaret mindent visszavitt a konyhába, s gyorsan elmosogatott. Kezét a kötényébe törölte, majd meghallotta a kürtöt, amit May fújt meg. Végig sietett a váron, majd lesétált a partra. A többi boszorka már ott volt, s csak Midnight-ot várták. A lány nem ment le a partra. Lesétált a hosszú lépcsőn, majd megállt az egyik lenti teraszon. Végig nézett rajtuk, majd intett May-nek. A lány belökte a csónakot a vízbe, majd megvárta, hogy elég messzire sodorja az ár. Felsétált Midnight mellé, s végig simított a lány haján. A szőkeség mormolt valamit, majd a csónak meggyulladt. Elővette a tőrt, majd egy árny átsuhant a boszorkák fölött, s a lány odaadta neki azt. A démon a csónakhoz suhant, majd a tőr beleesett a tűzbe.
- A pokolban találkozunk, Asia. - suttogta a lány, mire Brock a szőkeségre nézett. Arcán látszott a szomorúság, s megakarta vigasztalni, de nem tudta, hogyan. May-re nézett, majd ismét a lángoló csónakot kezdte bámulni. Midnight még egy ideig nézte, ahogy Asia teste hamuvá ég, majd megfordult, s elindult a vár felé. May és Brock utána eredtek, majd Luna követte őket. A boszorkányok igéket kántáltak, majd mikor a tűz elaludt, ők is elhagyták a partot. Midnight bezárkózott a szobájába, s napokig nem jött ki onnan. Brock és May is többször kopogtattak az ajtaján, de még válaszra se méltatta őket. Margaret étellel próbálta kicsalogatni a lányt, de semmit se fogadott el. Még Luna nyüszögésére se nyitotta ki az ajtót.
Pár boszorkány épp a termőföldeket vetette, amikor Asia kiosont a vár hátsóajtóján. Végig ment a keskeny lépcsőn, majd belépett a barlangba, ahol Midnight szokott varázsigéket tanulni. Kinyitotta a hatalmas sötétbarna könyvet, majd olvasgatni kezdte. Sötétebbnél, sötétebb igék voltak benne. Ám ahogy lapozta a könyvet, a végére kézírásos varázslatok voltak. Midnight jegyezte fel őket. Ezek az igék már nem voltak sötétek. Fehérmágia. Apróbb és hasznos igék álltak benne, ám Asia-t nem ezek érdekelték. Azt akarta tudni, hogy mi a gyengéje az ezüst hajú boszorkának. Hazudott Midnight-nak, mikor a várba érkezett. Nem koldus volt, apja küldte Nigrumrosa-ba, hogy végezzen a Démon Idézővel. Apja szerint egy boszorkánynak se szabadna, hogy ekkora ereje legyen. Asia itta apja szavait, így felkutatta a lányt, majd a bizalmába férkőzött. Már Midnight a testvéreként kezelte a lányt, s mindent megosztott vele. Asia tovább lapozgatta a könyvet, ám nem talált semmit. Kisebb átkokat, de tudta, hogy azzal nem ölheti meg az ezüst hajú boszorkányt. Idegesen összecsukta a könyvet, majd tovább kutakodott a szobában. Végül oda lépett egy szekrényhez, s kinyitotta azt. Csupán egy tőrt talált, amit valami fekete massza borított.
- Megvagy. - suttogta mosolyogva a lány, majd elrejtette a kést ruhájába. Magára húzta köntösét, majd megindult vissza a palotába. Beosont szobájába, majd ágya alá dugta a tőrt. Ledobálta magáról ruháit, majd lefürdött. Felvette azt a ruhát, amit Midnight varrt neki, majd kifésülte haját. Felhúzta kedvenc cipőjét, majd megindult Midnight-hoz. A szőkeség épp Margarettel beszélgetett a csarnokban, mikor Asia rátalált. Luna a trónus mellett ücsörgött, s Asia-t kezdte figyelni. Érzett valamit. Ahogy Asia átölelte Midnight-ot, a tigris felpattant, s lassan a szőkeség mellé sétált. Mikor Asia megszólalt, Luna morogni kezdett. Midnight csitítgatni kezdte az állatot, majd végig simított annak hatalmas fején.
- Nem tudom mi ütött belé, ne haragudj. - szólalt meg a lány, majd kézen fogta Asia-t, s kisétáltak dombra, ami nem messze volt a barlangtól, ahol Midnight szokott igéket tanulni. Leültek a fűre, majd az óceánt kezdték kémlelni. Luna nem messze tőlük feküdt le, s folyamatosan Asia-t figyelte.
- Midnight? - szólt egy hang a lány háta mögül. A lány gyorsan megfordult, s Brockot pillantotta meg. Elmosolyodott, majd felpattan a földről, s a férfihoz sietett.- Hogy kerülsz ide?
- Hozzád jöttem. Hosszú ideje kereslek már. - felelte a férfi, mire Midnight átölelte őt. Sokáig ölelte őt, s egy könnycsepp is végig gördült az arcán, amit a szél elfújt.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta a lány, majd elengedte Brockot. - Azt hittem halott vagy.
- Megmenekültem. Én és Fredrick, de ő másfele ment. - magyarázta a katona, majd a tigrisre nézett. - Gyönyörű példány. Honnan van?
- May hozta nekem a Gyémánt-hegységből. - mosolyodott el Midnight, majd ő is a tigrisre nézett. - Lunának neveztem el. - tette hozzá, majd a fűben ücsörgő barna bőrű lányra mutatott. - Ő is Asia. - Brock biccentett a lány felé, majd a várra emelte tekintetét.
- Úgy tudtam, hogy Nigrumrosa lepusztult. - értetlenkedett a férfi a vár láttán, mire Midnight felnevetett.
- Az volt. De helyrehoztam. - Brock elcsodálkozott a lány erején, csodálta őt. A lány felkísérte a férfit a várba, majd körbe vezette. A saját lakosztálya melletti szobát adta ki neki, ami még épp szabad volt. A férfi berendezkedett, majd elővette azt a kis ajándékot, amit a lánynak hozott. Egy gyönyörű tigrisszem nyakláncot. Megkerte Midnight-ot, majd átadta neki az ajándékot. A szőkeség izgatottan nyitotta ki a dobozt.
- Brock, én nem is tudom, hogy köszönjem meg. - nézett a férfira a lány - Nem csak a nyakláncot, hanem mindent.
- Fogadalmat tettem apádnak, ezáltal neked is. A halálomig melletted leszek. - felelte a férfi. Midnight kivette a dobozból a nyakláncot, majd a nyakába helyezte. Végig simított rajta, majd Lunára nézett, aki mozdulatlanul ücsörgött a trónszék mellett. Egy ideig még beszélgetett Brockkal, majd elindult May szobája felé. Bekopogott, majd mikor hallotta a lány hangját, belépett a szobába. A lány épp pakolászott a szobájába, s egy kisebb fekete vér tócsát törölgette a földről.
- Mi történt? - nézett a tócsára, mire May legyintett egyet.
- Hánytam. - felelte egyszerűen, majd tovább sikálta a vért.
- Mitől? Jól vagy? - aggódalmaskodott a szőkeség, mire May elmosolyodott.
- Nincs bajom, nyugi. Rám tőrt valami rossz érzés, aztán hánytam.
- Luna is ideges volt ma. - jegyezte meg Midnight, mire a barna hajú lány összehúzta a szemöldökét.
- Mikor?
- Pár órája, mikor Asia megjelent a csarnokban.
- Én is pár órája hánytam. - May szemei kikerekedtek. Sose volt neki szimpatikus Asia, de furcsállta, hogy a tigris furán viselkedett a lány láttán. Eddig nem zavarta a jelenléte.
Asia ez alatt a szobájában ücsörgött, s a fekete tőrt nézegette. Sikerült rászórnia pár átkot, hogy biztosan végezzen a lánnyal. Megvárta, míg beesteledik, majd magára húzott egy kapucnis köpenyt, s végig baktatott a sötét váron. Óvatosan benyitott Midnight szobájába, s megkönnyebbülve vette észre, hogy a szőkeség már alszik. Belépett a helységbe, majd megindult az ágy felé. Felemelte a kést, s készen állt szíven szúrni a szőkeséget. Már majdnem megtette, amikor May jelent meg mellette, s félre lökte őt az ágytól. Asia hatalmasat esett, a tőr pedig kirepült a kezéből. Remegni kezdett, amikor megpillantotta May fekete szemeit. A démonlánynak hatalmas fekete karmai nőttek, s közeledni kezdett a földön fekvő lány felé.
- May! - szólt Midnight a lány háta mögül. May szemei ismét normálisak voltak, s karmai visszahúzódtak. Az ezüst hajú boszorkány, felkellt ágyából, majd Asia-ra nézett. - Hogy tehetted? - fintorodott el a lány láttán, majd elfordította fejét. May felkapta Asia-t, s elkezdet kifele rángatni a szobából.
- Sajnálom! - üvöltött Asia, ám Midnight szeme se rebbent. May végig húzta a barna bőrű lányt a váron, majd a csarnoknál elengedte. Fát kezdett el hordani a terem közepére, majd egy oszlopot erősített oda. Miután kész volt a máglya, oda kötözte az oszlophoz Asia-t. May sót szórt a máglya köré, majd felkeltette a többi boszorkát. Mind a csarnokba siettek, s ijedten pillantották meg Asia-t, a léchez kötözve. A szőkeség leült trónusára, majd végig simított Luna fején. A tigris leült a trón mellett, majd Asia-t, s a többi boszorkát figyelte. Brock meglepődve lépett a trónszék mellé, majd May-re nézett, aki a szája elé tette mutatóujját.
- Asia. - lépett fel a lépcsőre May, majd végig nézett a boszorkákon, ezután a léchez kötözött lányra emelte tekintetét. - Megtámadtad, s megakartad ölni Midnight-ot, tagadod tán?
- Nem tagadom. - suttogta Asia, mire a csarnokban az összes boszorka köpködni kezdett, s halált kívántak a lánynak. Midnight felemelte kezét, hogy csendre intse a hölgyeket, s azok egy pillanat alatt elhallgattak. A szőkeség Lunára nézett, aki már elindult a máglyán lévő lány felé. Megállt vele szemben, majd mélyen a szemébe nézett. Visszanézett gazdájára, majd morogni kezdett Asia-ra. Midnight leengedte kezét, s azzal Luna kiharapott egy darabot Asia hasából. A lány azonnal meghalt, s egy hang sem hagyta el ajkait. Midnight rezzenéstelen arccal nézte végig, hogy Luna szétmarcangolja a lányt. Végül a tigris visszasétált a trónszék mellé, s lefeküdt. A szőkeség a boszorkákat figyelte, akik egy ideig csendben nézték a történéseket, majd kántálni kezdték a lány nevét. Mind térdre ereszkedtek, s egyre hangosabban mormolták Mindight nevét. May leszedte a lány maradékát az oszlopról, majd kivitte a várból. Midnight a mellette álldogáló férfira nézett, akinek tekintete büszke volt. A szőkeség elmosolyodott, majd ismét a boszorkákra nézett.- Elég! - szólt rájuk, s ők abba hagyták a kántálást. Mind felálltak, s a lányra figyeltek. - Ne áruljatok el, soha többé. - mondta, majd felállt a trónusról, s elindult szobája felé. Brock szorosan követte a lányt, utánuk pedig Luna baktatott, aki utoljára végig nézett a csarnokban álldogáló hölgyeken. A lány elköszönt Brocktól, majd belépve a szobájába, zokogni kezdett. Nem tudta elhinni, hogy Asia így elárulta őt. Azon kezdett járni az esze, hogy mióta tervezhette ezt a lány. Letörölte könnyeit, majd felvette a földről a tőrt. Felismerte. Ezzel a tőrrel ölték meg May-t. Tudta, honnan szerezte meg a lány. Midnight becsomagolta a tőrt, majd az asztalára tette. Tudta mi a dolga. Kisétált az erkélyre, majd az égre emelte tekintetét. Nem tudta mennyi ideje van még vissza. Mindennap várta, hogy Isten lesújtson rá, ám az nem tette.
May már hajnalban kigyalogolt az óceánhoz, majd összerakta a csónakot, amire Asia testét akarta helyezni. Miután kész lett, szalmát és füvet rakott a tetejére. Asia testét belerakta egy fehér pokrócba, majd ráhelyezte a csónakra. A parton hagyta, majd felsétált a várba. Bekopogtatott Midnight szobájába, aki már rég felkelt, s az erkélyről figyelte a lányt. May belépett a szobába, majd megkérdezte, hogy lesz e kedve kimenni a temetésre, vagy a szobájában marad. Midnight mély levegőt vett, majd azt felelte, hogy elmegy. Felöltözött, majd barátnője megcsinálta szőke haját. Midnight nyakába akasztotta Brocktól kapott nyakláncát, majd lesétált a konyhába, hogy harapjon valamit. Ott Margarettel találta szemben magát, aki épp egy tálcára pakolgatott ételeket.
- Ó, Kedvesem. - torpant meg az asszony, majd elmosolyodott. - Pont neked akartam vinni reggelit.
- Margaret, ezt igazán nem kellett volna. - nézett a tálcára, majd egy csókot lehelt az asszony homlokára. - Köszönöm. - mosolyodott el, majd megfogta a tálcát, s kisétált vele az ebédlőbe. Margaret szorosan mögötte totyogott, majd mikor a lány leült az asztalhoz, öntött neki egy bögre friss tejet. Midnight elmosolyodott, majd neki látott reggelijének. Az idős asszony nem félt a lánytól, tudta, hogy jó okkal büntette meg Asia-t. Mindig is furán állt annak a lánynak a szeme. Margaret már betöltötte nyolcvanadik életévét is, s lányaként szerette az ezüst hajú fiatal boszorkát. Tanítgatta, s megmutatta neki, hogyan használhatja jóra az erejét. Lunához is ő állt a legközelebb a boszorkák közt. Ő etette, s volt, hogy a tigris elkísérte sétálni is az asszonyt.
Brock összeszedte gondolatait, majd kilépett a szobájából, ám Luna hatalmas szemeivel találta szemben magát. A tigris egész éjszaka a férfi ajtaja előtt pihent. Brock mély levegőt vett, majd kézfejét a tigris fejéhez emelte. Bele telt pár percbe, ám a tigris megnyalta a férfi kezét, majd arrébb állt, hogy Brock elmehessen. A férfi elmosolyodott, majd óvatosan elindult a csarnok felé. Mivel nem találta ott a szőkeséget, így tovább keresgélt, s végül az ebédlőben lelt a lányra. Fogott egy kancsó bort, majd leült az asztalhoz.
- Jól vagy? - kérdezte a lánytól, majd öntött magának egy pohár bort.
- Igen. - felelte Midnight, majd az ajtó felé nézett, ahol épp Luna settenkedett befelé.
- Ma sikerült rám hoznia a frászt. - nevetett fel Brock a tigris láttán, mire Midnight értetlenkedve pillantott a férfira. - Az ajtóm előtt várt, amikor kiléptem. - magyarázta a katona.
- Szokott ilyet. De nem fog bántani. - felelte a lány, majd a tigrisre nézett. Mikor a lány befejezte reggelijét, Margaret mindent visszavitt a konyhába, s gyorsan elmosogatott. Kezét a kötényébe törölte, majd meghallotta a kürtöt, amit May fújt meg. Végig sietett a váron, majd lesétált a partra. A többi boszorka már ott volt, s csak Midnight-ot várták. A lány nem ment le a partra. Lesétált a hosszú lépcsőn, majd megállt az egyik lenti teraszon. Végig nézett rajtuk, majd intett May-nek. A lány belökte a csónakot a vízbe, majd megvárta, hogy elég messzire sodorja az ár. Felsétált Midnight mellé, s végig simított a lány haján. A szőkeség mormolt valamit, majd a csónak meggyulladt. Elővette a tőrt, majd egy árny átsuhant a boszorkák fölött, s a lány odaadta neki azt. A démon a csónakhoz suhant, majd a tőr beleesett a tűzbe.
- A pokolban találkozunk, Asia. - suttogta a lány, mire Brock a szőkeségre nézett. Arcán látszott a szomorúság, s megakarta vigasztalni, de nem tudta, hogyan. May-re nézett, majd ismét a lángoló csónakot kezdte bámulni. Midnight még egy ideig nézte, ahogy Asia teste hamuvá ég, majd megfordult, s elindult a vár felé. May és Brock utána eredtek, majd Luna követte őket. A boszorkányok igéket kántáltak, majd mikor a tűz elaludt, ők is elhagyták a partot. Midnight bezárkózott a szobájába, s napokig nem jött ki onnan. Brock és May is többször kopogtattak az ajtaján, de még válaszra se méltatta őket. Margaret étellel próbálta kicsalogatni a lányt, de semmit se fogadott el. Még Luna nyüszögésére se nyitotta ki az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése