Sziasztok! Ímlám, az utolsó rész. Jó olvasást!
Másfél héttel később végül Midnight kilépett szobájából. Margaret azonnal étellel kínálta, de nem volt éhes. Luna amint meglátta a lányt, azonnal körbe ugrálta, s nem tudott betelni a szőkeség jelenlétével. Midnight lement a pincébe, majd virágokat varázsolt apja és anyja emléktáblájához. Nem gondolta, hogy le fog ide jönni valaha is, ám megtette. Akkor építette az elméktáblákat, amikor a várat is. Apjának, anyjának és egyet Seward-nak. Ott mindig egy csodaszép koszorú díszelgett, amit May font. Havonta újat vitt le oda. Midnight végig simított anyja tábláján, majd felment a várba. Felhúzta magára kék köpenyét, majd Lunával az oldalán elment egy hosszabb sétára. Felsétált a hegyen, majd egy kisebb sziklánál megállt. Fentről aprónak tűnt a vár, pedig igen csak hatalmas volt valójában. Luna épp egy nyulat kergetett, amikor Midnight lépteket hallott a fák mögül.
- Luna! - szólt a tigrisnek, ami pillanatok alatt a lány mellett termedt. Morogni kezdte a fákat, s készen állt az idegenre vetni magát, vagy bármire ami a fák mögött lapult.
- Kérlek, szólj rá a tigrisedre, nem vagyok szalonképes állapotban. - szólt egy férfi hang a fák mögül, mire Midnight ráhelyezte kezét a tigris fejére.
- Ki vagy? - kérdezte a hangot, ám csend lett. Már a reccsenéseket sem lehetett hallani. Midnight közelebb lépett a fákhoz, de nem látott mögöttük senkit.
- Virágot a virágnak! - pattant elő az idegen, majd egy kisebb csokrot nyújtott a lány felé. Midnight felemelte egyik szemöldökét, majd megkerülte az idegent, s elindult lefele az ösvényen. - Kérlek, várj! - szólt utána a férfi, ám a lány nem állt meg. - Rae vagyok. Nigrumrosa-t keresem. - folytatta mondókáját, s Midnight megtorpant. Megfordult, majd a férfire nézett.
- Mégis miért? - érdeklődött, majd karba tette kezeit.
- Hallottam egy gyönyörű szőke hajú lányról, aki Nigrumrosa-ban uralkodik. A katonája akarok lenni. - felelte férfi, mire a szőkeség felnevetett.
- Mégis mit követtél el, hogy ide bátorkodtál jönni?
- Megrontottam a király lányát. - hajtotta le fejét a férfi, mire Midnight elmosolyodott. - De ő is akarta, hogy mentségem is legyen. Én nem akartam, a lány akarta.
- Nekem nem kell magyarázkodnod. - nevetett fel a szőkeség, majd a várra mutatott. - Az ott Nigrumrosa vára. - Rae végig nézett a váron, majd a lányra emelte tekintetét. - Én pedig Midnight vagyok. - A férfi kikerekedett szemekkel nézett a lányra. Sose hitte, hogy az a boszorka, akiről mindenki beszél, ilyen szép. Eldobta kezéből a virágokat, majd ott hagyta a lányt, hogy keressen szebb virágokat. Midnight mosolyogva ácsorgott tigrise mellett, s az eget kémlelte, míg várta a férfit. Pár perccel később Rae visszatért, majd megállt a lány mellett. Egyesével húzogatta elő a virágokat háta mögül, majd mindegyiknek egy különös nevet adott.
- Ezt pedig Midnight-nak hívom. - húzta elő az utolsó virágot, aminek piros színe volt. A szőkeség elmosolyodott, majd a férfira nézett.
- Ezzel nem veszel le a lábamról. - felelte, mire a férfi egyre szélesebben vigyorgott.
- Azért fogadd el. - nyújtotta a kicsiny csokor a szőkeségnek, aki óvatosan elvette a férfitől.
- Köszönöm. - mosolyodott ismét el Midnight, majd elindult a vár felé.
- Veled mehetek? - szólt a lány után Rae, aki csak intett neki. A férfi elvigyorodott, majd követte a szőkeséget. Mikor a lépcsőkhöz értek, Luna a vár helyett, a partra igyekezett, míg Midnigt az idegennek az oldalán a várhoz. Mikor felértek Brock szúrós tekintettel nézett végig a férfin, majd a lány mellé lépett.
- Ki ez? - hajolt a lány hajához a férfi.
- Egy katona, akit kidobtak otthonából. Rád bízom. - mosolyodott el Midnight, majd Rae felé fordult. - Ő itt Brock, ő fog körbe vezetni, s vele leszel egy szobában. - Rae csak bólintott egyet, majd követte Brockot. Midnight végig nézte, ahogy a két férfi elsétált a szobák felé, majd May keresésére eredt. A lány a varró szobában volt, s ismét valami ruhán dolgozott. A szőkeség becsukta maga mögött az ajtót, majd leült a lány mellé. May épp egy fekete ruhát készített, amin egy pirossal rajzolt tigris minta díszelgett.
- Egyenruha lesz. - mosolyodott el May, majd felemelte a ruhát. - Lesz egy neked, Brocknak és nekem. Brocknak persze nem pont ilyen, de a minta ez lesz.
- Ez nagyon szép, May. - simított végig a lány hátán, majd a ruhát kémlelte.
- Remélem Brocknak is tetszeni fog.
- Biztosan. - vágta rá a szőkeség, majd May folytatta a ruha díszítését.
Este egy kisebb mulatságot csaptak a lányok, hogy megünnepeljék Midnight-ot. Margaret egész nap a konyhában tevékenykedett, míg páran az ebédlőt díszítették ki. Páran hangszereket varázsoltak, hogy egy kis zene is legyen, majd beavatták Brockot és Mayt is. May az ebédlőbe vezette a szőkeséget, majd leültette az asztalhoz. Mindannyian kisebb ajándékokat adtak a lánynak, még Brock és May is. Rae miután lefürdött, az ebédlőbe igyekezett, de fogalma se volt, hogy mit adjon a lánynak. Hirtelen tudta meg az egészet, s nem tartotta azt a pár szál virágot ajádnéknak. Végül zsebéből egy drágakövet húzott elő, amit még előző otthonából lopott, s azt nyújtotta át a lánynak. Ritka, démonkristály volt. Színe fekete, ám legbelül egy vörös folt volt, s úgy nézett ki, mintha lángolna. Midnight megköszönte a férfinak, majd megkóstolta Margaret főztjét, ami mint mindig, most is mennyei volt. A boszorkányok egész éjszaka mulattak, s Midnight szívét ismét boldogság töltötte meg.
Midnight épp tiszta ruháit hajtogatta ágyán, amikor Rae toppant be az ajtón. May szúrós szemmel meredt a férfira, aki egy ideig csak csendben ácsorgott az ajtóban.
- Szeretnél valamit? - nézett a férfira Midnight, aki csak elvigyorodott.
- Csak látni akartalak. - vágta rá, majd távozott a szobából. Midnight tovább hajtogatott, majd mosolyogni kezdett. Visszaakarta tartani, de nem tudta. May látta a szőkeségen, hogy nagyon is tetszik neki az újonnan érkezett katona, habár ezt nem hajlandó bevallani. Miután Midnight elpakolta ruháit, felöltözött, s ismét egy sétára indult tigrisével. Amikor leért a parta, Luna azonnal az óceán felé rohadt. Az ezüst hajú lány letelepedett a homokba, majd bámulta, ahogyan tigrise a vízben játszadozik. Hirtelen Rae jelent meg a semmiből, aki leült a lány mellé, s az óceánba játszó fekete tigrist nézte. Egész délután beszélgettek, majd Midnight lerázta a férfit, s felsietett a szobájába. Lunát átadta Margaretnek, hogy etesse meg, azután elment lefürödni.
Éjszaka arra ébredt, hogy valaki kopogtat az ajtaján. Először azt hitte May az, ám mikor kinyitotta az ajtót Rae állt vele szemben.
- Mit csinálsz itt ilyenkor? - dörzsölte meg szemeit, majd beengedte a férfit.
- Nem tudtam aludni. - vigyorodott el Rae, majd öntött magának egy pohár bort. - Beszélgessünk.
- Komolyan? - emelte fel egyik szemöldökét a lány, majd leült ágyára. - És miről?
- Rólad. - vágta rá a férfi, majd csend lett. Mindketten egymást nézték, majd Rae ledobta a földre a poharat, s megcsókolta a lányt. Hosszabb volt, mint ahogy Rae érezte, s Midnight meglepetten pislogott a férfira. Rae épp bocsánatot akart kérni, amikor Midnight közelebb húzódott a férfihoz, s megcsókolta. Rae azonnal vetkőzni kezdett, majd lehúzta a lányról fehér hálóingjét. Midnight rég érzett olyat, mint, amikor Rae ajkai a testéhez értek. Megfeledkezett mindenről.
Másnap hajnalban Rae másnaposan tért magához. Épp nyújtózkodni próbált, amikor megpillantotta a mellette szunyókáló, szőke hajú lányt. Elmosolyodott, majd végig simított Midnight haján.
- Jó reggelt. - szólalt meg hirtelen a lány, majd mosolyogni kezdett. Rae arcon csókolta őt, majd magához húzta.
- Soha nem engedlek el. - suttogta Midnight fülébe, majd magához ölelte a szőkeséget. Az nap Rae vitte sétáltatni Lunát, s Midnight az erkélyéről figyelte őket. Az óceán mentén a tigris mindennél jobban játszani szeretett volna a katonával, így Rae vízzel kezdte locsolni az állatot. Luna örömében nagyokat ugrált, aminek hatására a férfi csurom víz lett. Midnight felnevetett, ám Brock jelent meg a háta mögött, egy levéllel. Midnight elvette tőle, majd kinyitotta azt.
"Figyelünk."
Midnight majdnem összeesett, ám Brock elkapta a szőkeséget. Leültette őt egy székre, majd kikapta kezéből a levelet. Amnisból küldték. Már két éve nem hallottak a falu felől, s Midnight rettegett tőlük. Brock ketté tépte a levelet, majd a tűzbe hajította. Belepuszilt a lány hajába, majd az eget kezdte kémlelni.
- Szerzek katonákat, lerohanjuk Amnist. - szólalt végül meg, ám Midnight rázni kezdte a fejét.
- Az csak olaj lenne a tűzre. - felsóhajtott, majd felállt. - Itt úgy se tudnak bántani.
- Ez igaz. - helyeselt a férfi, majd a tűzben égő levélre nézett. - Nem mernek ide jönni.
- Erősebbek vagyunk. - vágta rá Midnight, majd mély levegőt vett, s kisétált az erkélyre. Biztos volt a dolgában, s Maynek meg se említette a levelet. Este pedig ismét Rae-vel mulatta az idejét.
Hónapok teltek el, s Midnight újra érezte a szerelmet. Pont ugyanúgy, mint amikor Seward-al volt. Legbelül félt attól, hogy ismét elveszíti kedvesét, de tudta, hogy a váron belül nem eshet baja a férfinak. Egy nap Midnight épp a csarnokban ücsörgött, s Lunát simogatta, amikor Rae idegesen lépett a lány elé.
- Kérdeznem kell valamit. - szögezte le, majd letörölte homlokáról az izzadság cseppeket. Midnight összeráncolta szemöldökét, majd várta, hogy a férfi kibökje, miért ilyen zaklatott. Rae letérdelt, majd zsebéből elővett egy gyönyörű gyűrűt, ami apró gyémántokkal volt körbe díszítve. A szőkeség szája tátva maradt. - Leszel a feleségem? - hangzott a kérdés, mire Midnight csak bólogatni volt képes. Rae felhúzta a lány ujjára a gyűrűt, majd csókot lehelt ajkaira. A férfi biztos volt benne, hogy a lánnyal akarja leélni életét. Az ölébe kapta a lányt, majd a szobájához vitte. Levetkőztek, majd mindketten bebújtak a takaró alá.
- Tudod, volt egyszer egy csajom, aki hasonlított rád. - komolyodott el Rae, mire a lány elmosolyodott. - De nem volt ilyen jó az ágyban.
- Igen? - nevetett fel Midnight.
- Igen. - vigyorgott Rae, mire a lány még inkább nevetni kezdett. A férfi végig simított a szőkeség arcán, majd rámászott, s csókolgatni kezdte. Egész éjszaka fent voltak, s Rae mesélni kezdte a régi kalandjait. Midnight itta a férfi szavait. Imádta hallgatni, ahogy mesélte a történeteket. Tudta jól, hogy nem úgy történtek, ahogyan a férfi előadja azt, de nem érdekelte.
Pár nappal később Margaret izgatottan állt neki, hogy megrendezze Midnight és Rae esküvőjét. A csarnokot már majdnem sikerült feldíszíteni, ahogyan az ebédlőt is, már csak a kaja maradt. Margaret kivételesen nem főzött, hanem varázslattal terítette meg az asztalt, jobbnál jobb ételekkel. Végig nézett munkáján, majd mosolyogva megkereste May-t. Végül Midnight szobájában talált rá. A két lány épp az esküvői ruhát próbálták, amit May varrt a szőkeségnek. Fehér volt, a szoknya részén pedig apró kövek díszelegtek, ami hatására a ruha csillogott. May kontyba fonta a lány haját, majd segített neki felhúzni a cipőjét. Végig nézett rajta, majd magához húzta, s átölelte.
- Remélem, boldoggá tesz majd. Megérdemled. - suttogta a lány fülébe, akinek egy örömkönny csordult végig fehér arcán. May letörölte, majd puszit nyomott Midnight homlokára.
- Kész minden. - szólalt meg Margaret, mire mind két lány az idős hölgyre nézett. May végig simított a szőkeség kezén, majd kirohant a szobából, hogy Rae-t a csarnokba kísérje. Luna már izgatottan járkált fel, s alá a trónszék mögött, mikor May oda ért, oldalán a férfival. Már mindenki nagyon várta, hogy Midnight is megjelenjen. Brock felöltötte magára legszebb ruháját, majd bekopogtatott Midnight ajtaján. A lány mély levegőt vett, majd kilépett a szobából. Brock mosolyogva nyújtotta karját a lánynak, majd a csarnokba kísérte. Mikor beléptek a terembe, az összes boszorkány felállt. Brock végig kísérte köztük a lányt, majd a trón előtt, átadta kezét Rae-nek. May gyönyörű szép beszédet mondott, majd összeadta őket. A boszorkányok éljenezni kezdtek, amikor Rae végre megcsókolta Midnighot. Margaret lassan mindenkit átterelt az ebédlőbe, majd elkezdődött a lakoma. Pár boszorkány gondoskodott a zenéről, még páran táncot jártak az asztal körül. Miután Midnight és Rae végre jól lakott, a férfi felkapta a lányt, majd felvitte őt szobájába.
Másnap Rae elkezdte a cuccait átpakolni Midnight szobájába, s lány helyet csinált szekrényeibe, hogy oda betudjuk pakolni a férfi. Miután végezte, a szőkeség egy csókot lehelt a férfi ajkaira, majd elindult, hogy megsétáltassa tigrisét. Mikor leért a partra, felnézett, s megpillantotta Mayt, ahogyan a csarnok erkélyéről figyeli őt. May azonban más miatt volt ott. Borckot várta, aki egy újabb levelet kobozott el, egy galambtól. A levélben ismét egy fenyegető szöveg állt, amit May ketté tépedt, majd összegyűrte azt.
- Midnight nem tudhatja meg. - szögezte le a barna hajú lány, mire Brock bólintott egyet, s magára hagyta Mayt. A lány keze ökölbe szorult. Megakarta leckéztetni Amnist, de egyedül kevés lett volna. Csupán annyit tehetett, hogy nem hagyja, hogy Midnight szívét ismét összetörjék. Mély levegőt vett, majd bevonult szobájába, hogy lepihenjen kicsit.
Rae kicserélte a pokrócot, majd pár gyertyát helyezett el az ágy körül. Levetkőzött, majd várni kezdte a szőkeséget, aki hamarosan betoppant a szobába. Midnight végig nézett a szobán, majd mosolyogva közelebb lépett a férfihoz.
- Maga vagy a romantika. - csókolta meg férjét. Kibújt ruhájából, majd Rae-re vetette magát. A férfi felnevett, majd magához ölelte Midnight-ot.
Már hajnalodott, amikor Rae felült az ágyon, majd egy pohár borral kínálta feleségét. A szőkeség felült, majd kortyolgatni kezdte a bort.
- El kell mennem pár napra. - nézett a lányra Rae, aki értetlenkedve fogadta a kijelentést.
- Mégis hova?
- A hegyekbe. - felelte a férfi. - Egy ritka kőért, amit neked szeretnék ajándékozni.
- De nekem nem kell, elég ha itt vagy velem. - vágta rá Midnight, de a férfi megrázta fejét.
- Nem lesz semmi baj. Pár nap és jövök. - mondta, mire az ezüst hajú boszorka lehajtotta fejét. Rae letette kezéből a poharat, majd magához húzta a lányt. - Tényleg nem lesz bajom. Tudok magamra vigyázni. - suttogta Midnight füleibe. A lánynak hirtelen nagyon rossz előérzete lett. Eszébe jutott a levél, amit Amnisból küldtek, s nem akarta elengedni Rae-t ilyen messzire. Ám a férfi hajthatatlan volt. Mindenképp elakart menni azért a drágakőért. Kora hajnalban el is köszönt a lánytól, majd felpattan egy lóra, s elindult a hegyek felé. Midnight csak állt az erkélyen, s nézte, hogy szerelme kilovagol a várból. Bízott benne, hogy ha kell, megtudja védeni magát, ám az előérzete mást sugallt. Lassan eltelt egy hét is, hogy Rae elhagyta a várat, de hírét se hallották a férfinak. Végül Midnight egy halom démont küldött szanaszét a vidéken, hogy keressék meg férjét. Folyton az erkélyén ücsörgött, s várta, hogy Rae megjelenjen a vár bejáratánál. Elakarta neki mondani, hogy gyermeket vár tőle. Ismét érezni akarta illatát, s vele akart lenni. Nem aludt, nem evett, csak várta, hogy a férfi betoppanjon a szobába. Hetekkel később az árnyak visszatértek, de nem üres kézzel. Berepültek Midnight szobájába, majd az ágyra helyezték Rae halott testét. A lány ledobta magáról a pokrócot, majd zokogni kezdett. Letérdelt férje teste mellé, majd varázsigéket kezdett kántálni. Visszaakarta hozni. Egyszer már sikerült neki, akkor most is fog. May érezte a lány fájdalmát, s azonnal a szobába sietett. Midnight körül repdestek a fekete árnyak, s a gyertyák hol égtek, hol nem. A lány szorította szerelme kezét, s egyre csak mormolta az igéket. Orrából folyni kezdett a vér, s teste már üvöltött a fájdalomtól. Brock a lányhoz lépett, majd megragadta, s elvonszolta Rae testétől. Midnight üvöltözni kezdett. Kapálozott Brock kezei közt, s May sem tudta megnyugtatni. Brock maga felé fordította a lányt, majd átölelte. Simogatni kezdte a szőkeség haját, ám az egyre csak zokogott. May oda lépett az ágyhoz, majd letakarta a pokróccal Rae testét. Az árnyak lassan eltűntek, s Midnight kicsúszott Brock kezei közül. A földön ücsörgött, s orrát kezdte törölgetni, amiből nem rég még vér folyt. May leült a lány mellé, majd letörölte annak arcáról a vért. Magához ölelte, majd nyugtatgatni kezdte. Brock becsukta a szoba ajtaját, hogy ne kiváncsiskodjanak tovább a boszorkát, majd letelepedett a lányok mellé, s Midnight hátát kezdte simogatni. Végül álomba sírta magát, s May felkapta a lányt, majd átvitte őt saját szobájába. Lefektette az ágyba, majd betakarta. Az ágy mellé húzott egy széket, majd vigyázta a lányt.
Midnight-ot, sötétség vette körül. Az a fekete ruha volt rajta, amit még drága barátnője, Ana készített neki. Egy asztal előtt ácsorgott, amin egy doboz díszelgett. A lány végig nézett rajta, majd kinyitotta a dobozt. Egy szív dobogott benne, ami már félig elrohadt. Midnight mély levegőt vett, s tudta, hogy az a saját szíve. Felnézett, majd meglátta Amnis várát. Ők tehettek mindenről. Az ezüst hajú lány, elindult a vár felé, ám ekkor valami megzavarta. Hátrafordult, s Seward-ot pillantotta meg. A lány megindult a férfi felé, ám annak vér kezdett ömleni szájából, majd hirtelen eltűnt. Ezután anyja jelent meg a sötétségben, akinek szemeiből folyt a vér. Midnight a nő segítségére akart sietni, ám anyját hirtelen elnyelte a sötétség. Ezutánt Ana-t pillantotta meg, aki csak egy helyben ácsorgott, s egy ajtó felé mutatott. A szőkeség gyors léptekkel az ajtóhoz sietett, majd benyitott rajta. Rae ácsorgott a fehérségben, s egy csokor virágot tartott kezeiben. A lány elmosolyodott, majd a férfi felé kezdett lépdesni, ám Rae arca megváltozott. A csokor virág elrohadt kezeiben, míg ő köhögni kezdett. Orrából vér kezdett csorogni, majd térdre rogyott. Midnight átölelte a férfit, majd erőteljesen kántálni kezdett. De Rae teste összerándult, majd többé nem mozgott. A boszorka ölelgetni kezdte férje halott testét, s olyan hangosan üvöltött, hogy a föld is beleremegett. Ekkor éles fájdalmat érzett a mellkasába. Lenézett, s meglátott egy kést, amit Rae szúrt a lány szívébe. Midnight a férfi fekete szemeibe nézett, majd minden elsötétült körülötte. Mikor ismét kinyitotta szemét, May-t pillantotta meg. A barna hajú lány elmosolyodott, majd segített felülni Midnightnak. A szőkeség körbe nézett, s meglepődött, hogy nem a saját szobájában van. Kint világos volt, s hétágra sütött a nap. Barátnőjére nézett, majd mély levegőt vett.
- Hol van Rae? - hangzott a kérdés a boszorka szájából, mire May lesütötte tekintetét.
- Levittük a kriptába. - felelte, mire Midnight felpattant, s lesietett az említett helyre. Végig nézett a sírokon, a neveken, majd megpillantotta a szerelme testét, ami egy fehér pokróccal volt letakarva. A lány közelebb sétált a kőasztalon lévő testhez, majd felemelte a pokrócot. Rae teste már teljesen kihűlt, arca elsápadt, nem volt már élet benne. Midnight végig simított a férfi arcán, majd csókot lehelt annak hideg homlokára. Mély levegőt vett, majd felemelte kezét, s megalkotott egy sírt, ahova eltemetheti szerelme testét. Rápingálta a kőre Rae nevét, majd megidézett pár démont, akik behelyezték a testet a helyére. A tábla benyomodótt, majd egy csokor virág jelent meg Rae neve alatt. A szőkeség közelebb lépett a táblához, majd végig simított rajta. Mikor keze a kőhöz ért, az írás rajt arannyá változott, s a virágok hervadni kezdtek a sírkő alatt. Midnight szemeiben könnyek gyűltek, s szívében átvette az irányítást, a bosszú. Lelke kiemelkedett testéből, s egy fekete árny elvitte magával. Midnight fehér lelke küzdött, ám az árny nem engedte el.
A boszorka csókot lehelt a kőre, majd hátat fordított annak, s elindult a lépcső felé. A könnyek végig gördültek arcán, s mindene azt ordította, hogy forduljon vissza. Mély levegőt vett, s végig sétált a kriptán, majd megállt a lépcsőnél. Hátranézett, majd a falak omladozni kezdtek. A barlang darabjaira hullott, s a kövek betemették a sírokat. Midnight letörölte arcáról a könnyeket, majd fel ment a lépcsőn. Megvárta, míg teljesen beomlik a kripta, majd a vár felé kezdett lépkedni. A vidéken fekete felhők jelentek meg, amik eltakarták a napot. Hatalmas dörejek és villámok zavarták meg a boszorkák nyugalmát. A szőkeség végig sétált a váron, majd a szobájában összecsomagolt pár ruhát, s magához hívta Lunát. A tigris szeme megváltozott, ahogyan Midnight szíve feketévé vált. Már nem ragyogott zöldként. Feketévé vált. A boszorka kisétált a várból, majd felnézett az erkélyre, ahol May ácsorgott. Felmászott tigrise hátára, majd eltűnt Nigrumrosaból. Luna gyorsabb volt bármelyik lónál, bármelyik démonná. Végig futott a vidéken, majd a sivatagon, s megállt az erdőnél. Két nap kellett csak, s Midnight már Amnisnál volt. A vár ugyanolyan volt, mint amire emlékezett. Midnight megetette tigrisét, majd démonokat kezdett magához hívni, ám ezek másmilyenek voltak, mint az árnyak. Testük volt, s karmaik. Körbe állták a lányt, majd mind térdre ereszkedett. A boszorka elmosolyodott, majd felmászott Luna hátára, s elindult a vár felé. Mire oda ért a katonák már felsorakoztak. Mind remegve állt a kapu mögött, s imádkozni kezdtek, hogy az ezüst hajú lány ne jusson be Amnisba. Midnight megállt a kapu előtt, majd intett fekete tigrisének. A tigris az égre nézett, majd elrugaszkodott a földtől. Átugorta a kaput, majd elkezdte szétmarcangolni a katonákat. A lány kirobanntotta a kaput, majd a démonok elkezdték elárasztani a várat. Mindenkit megöltek, még az ott élőket is. A szőkeség végig ment a halottak mellett, majd felment a csarnokba, ahol Nash öccse már várta. A férfi remegett a félelemtől, s térdre ereszkedett, amikor a lány belépett a terembe.
- Kérlek. - zokogta a férfit. Midnight megállt, majd fintorogni kezdett.
- Kérsz? - kiabálta el magát, amire a férfi összerezzent. - Rae vajon mit mondott, amikor az embereid barbár módon elvágták a torkát? Rátámadtak egy fegyvertelen emberre, egy férjre, egy apára.
- Bocsáss meg. - hajolt le a férfi, majd a szőkeség lábát kezdte markolászni. A lány kihúzta lábát a férfi kezei közül, majd maga mellé engedte Lunát. A tigris fekete szőrén csillogott vér. Midnight elfordította a fejét, s Luna egy pillanat alatt leharapta a férfi fejét. A tigris kiköpte a fejet, majd gazdájára nézett. A lány végig simított Luna fején, majd a démonokra nézett.
- Romboljátok le a várat. - suttogta, mire a démonok szanaszét széledtek. Midnight kisétált Amnisból, majd végig nézte, ahogy az atomjaira hullik. A démonok kirohantak a romok közül, majd megálltak a boszorkány előtt. Egy piros szemű előlépett a tömegből, majd a tigrisre mutatott. Midnight tudta, hogy mit akar. Lesütötte szemét, majd a démonok magukkal vitték Lunát is. Ahogy az utolsó is eltűnt, a nap kisütött.
Midnight napokon keresztül gyalogolt, s már elérte a sivatagot is, amikor May jelent meg előtte. A szőkeség egy kő mellett pihent, mikor a barna hajú lány rátalált. Teste megviselt, s koszos volt. Haja szanaszét állt, s utolsó tiszta ruháját viselte, amit még May adott neki. A démonlány lenézett a boszorkányra, majd egy kancsó vizet nyújtott felé, ám Midnight-nak már nem volt ereje elvenni azt. May lehajolt hozzá, majd megitatta a lányt.
- Nézd, mit tettél magaddal. - hangzott May szájából a gúnyos megjegyzés. Midnight nem reagált rá, csak maga elé bámult. Végül felnézett, majd elmosolyodott.
- Vedd el az életem, hisz ezért jöttél. - A lány hangja meglepően nyugodt és erőtlen volt. May letérdelt a lány mellé, majd kiengedte karmait. Szemeibe könny gyűlt. Lehunyta szemeit, majd kitépte Midnight fekete szívét. Kiejtette kezéből, majd hátrább kúszott a földön. Zokogni kezdett, s összekucorodva feküdt a porban. May próbálta letörölni kezéről a boszorka vérét, de nem tudta. Ám Mindight nem került rögtön a pokolra. A lányt fehérség vette körül, majd Satarel lépett elé. Megfogta a lány kezét, majd elmosolyodott.
- Üdv itt, drága lelkem. - suttogta, majd egy hatalmas arany kapuhoz kísérte a lányt. A kapu mögött Rae álldogált, kezében egy szőke hajú csöppséggel. Midnight arcán végig gördült egy könnycsepp, hisz tudta, hogy nem lépheti át a kaput. Satarel átölelte a lányt, majd elengedte annak kezét. A boszorka zuhanni kezdett, majd egy sötét helyen ért földet. Körbe nézett, majd hátradőlt a széken, s a sötétséget kezdte bámulni.
Hónapok teltek el, s Midnight újra érezte a szerelmet. Pont ugyanúgy, mint amikor Seward-al volt. Legbelül félt attól, hogy ismét elveszíti kedvesét, de tudta, hogy a váron belül nem eshet baja a férfinak. Egy nap Midnight épp a csarnokban ücsörgött, s Lunát simogatta, amikor Rae idegesen lépett a lány elé.
- Kérdeznem kell valamit. - szögezte le, majd letörölte homlokáról az izzadság cseppeket. Midnight összeráncolta szemöldökét, majd várta, hogy a férfi kibökje, miért ilyen zaklatott. Rae letérdelt, majd zsebéből elővett egy gyönyörű gyűrűt, ami apró gyémántokkal volt körbe díszítve. A szőkeség szája tátva maradt. - Leszel a feleségem? - hangzott a kérdés, mire Midnight csak bólogatni volt képes. Rae felhúzta a lány ujjára a gyűrűt, majd csókot lehelt ajkaira. A férfi biztos volt benne, hogy a lánnyal akarja leélni életét. Az ölébe kapta a lányt, majd a szobájához vitte. Levetkőztek, majd mindketten bebújtak a takaró alá.
- Tudod, volt egyszer egy csajom, aki hasonlított rád. - komolyodott el Rae, mire a lány elmosolyodott. - De nem volt ilyen jó az ágyban.- Igen? - nevetett fel Midnight.
- Igen. - vigyorgott Rae, mire a lány még inkább nevetni kezdett. A férfi végig simított a szőkeség arcán, majd rámászott, s csókolgatni kezdte. Egész éjszaka fent voltak, s Rae mesélni kezdte a régi kalandjait. Midnight itta a férfi szavait. Imádta hallgatni, ahogy mesélte a történeteket. Tudta jól, hogy nem úgy történtek, ahogyan a férfi előadja azt, de nem érdekelte.
Pár nappal később Margaret izgatottan állt neki, hogy megrendezze Midnight és Rae esküvőjét. A csarnokot már majdnem sikerült feldíszíteni, ahogyan az ebédlőt is, már csak a kaja maradt. Margaret kivételesen nem főzött, hanem varázslattal terítette meg az asztalt, jobbnál jobb ételekkel. Végig nézett munkáján, majd mosolyogva megkereste May-t. Végül Midnight szobájában talált rá. A két lány épp az esküvői ruhát próbálták, amit May varrt a szőkeségnek. Fehér volt, a szoknya részén pedig apró kövek díszelegtek, ami hatására a ruha csillogott. May kontyba fonta a lány haját, majd segített neki felhúzni a cipőjét. Végig nézett rajta, majd magához húzta, s átölelte.
- Remélem, boldoggá tesz majd. Megérdemled. - suttogta a lány fülébe, akinek egy örömkönny csordult végig fehér arcán. May letörölte, majd puszit nyomott Midnight homlokára.
- Kész minden. - szólalt meg Margaret, mire mind két lány az idős hölgyre nézett. May végig simított a szőkeség kezén, majd kirohant a szobából, hogy Rae-t a csarnokba kísérje. Luna már izgatottan járkált fel, s alá a trónszék mögött, mikor May oda ért, oldalán a férfival. Már mindenki nagyon várta, hogy Midnight is megjelenjen. Brock felöltötte magára legszebb ruháját, majd bekopogtatott Midnight ajtaján. A lány mély levegőt vett, majd kilépett a szobából. Brock mosolyogva nyújtotta karját a lánynak, majd a csarnokba kísérte. Mikor beléptek a terembe, az összes boszorkány felállt. Brock végig kísérte köztük a lányt, majd a trón előtt, átadta kezét Rae-nek. May gyönyörű szép beszédet mondott, majd összeadta őket. A boszorkányok éljenezni kezdtek, amikor Rae végre megcsókolta Midnighot. Margaret lassan mindenkit átterelt az ebédlőbe, majd elkezdődött a lakoma. Pár boszorkány gondoskodott a zenéről, még páran táncot jártak az asztal körül. Miután Midnight és Rae végre jól lakott, a férfi felkapta a lányt, majd felvitte őt szobájába.
Másnap Rae elkezdte a cuccait átpakolni Midnight szobájába, s lány helyet csinált szekrényeibe, hogy oda betudjuk pakolni a férfi. Miután végezte, a szőkeség egy csókot lehelt a férfi ajkaira, majd elindult, hogy megsétáltassa tigrisét. Mikor leért a partra, felnézett, s megpillantotta Mayt, ahogyan a csarnok erkélyéről figyeli őt. May azonban más miatt volt ott. Borckot várta, aki egy újabb levelet kobozott el, egy galambtól. A levélben ismét egy fenyegető szöveg állt, amit May ketté tépedt, majd összegyűrte azt.
- Midnight nem tudhatja meg. - szögezte le a barna hajú lány, mire Brock bólintott egyet, s magára hagyta Mayt. A lány keze ökölbe szorult. Megakarta leckéztetni Amnist, de egyedül kevés lett volna. Csupán annyit tehetett, hogy nem hagyja, hogy Midnight szívét ismét összetörjék. Mély levegőt vett, majd bevonult szobájába, hogy lepihenjen kicsit.
Rae kicserélte a pokrócot, majd pár gyertyát helyezett el az ágy körül. Levetkőzött, majd várni kezdte a szőkeséget, aki hamarosan betoppant a szobába. Midnight végig nézett a szobán, majd mosolyogva közelebb lépett a férfihoz.
- Maga vagy a romantika. - csókolta meg férjét. Kibújt ruhájából, majd Rae-re vetette magát. A férfi felnevett, majd magához ölelte Midnight-ot.
Már hajnalodott, amikor Rae felült az ágyon, majd egy pohár borral kínálta feleségét. A szőkeség felült, majd kortyolgatni kezdte a bort.
- El kell mennem pár napra. - nézett a lányra Rae, aki értetlenkedve fogadta a kijelentést.
- Mégis hova?
- A hegyekbe. - felelte a férfi. - Egy ritka kőért, amit neked szeretnék ajándékozni.
- Nem lesz semmi baj. Pár nap és jövök. - mondta, mire az ezüst hajú boszorka lehajtotta fejét. Rae letette kezéből a poharat, majd magához húzta a lányt. - Tényleg nem lesz bajom. Tudok magamra vigyázni. - suttogta Midnight füleibe. A lánynak hirtelen nagyon rossz előérzete lett. Eszébe jutott a levél, amit Amnisból küldtek, s nem akarta elengedni Rae-t ilyen messzire. Ám a férfi hajthatatlan volt. Mindenképp elakart menni azért a drágakőért. Kora hajnalban el is köszönt a lánytól, majd felpattan egy lóra, s elindult a hegyek felé. Midnight csak állt az erkélyen, s nézte, hogy szerelme kilovagol a várból. Bízott benne, hogy ha kell, megtudja védeni magát, ám az előérzete mást sugallt. Lassan eltelt egy hét is, hogy Rae elhagyta a várat, de hírét se hallották a férfinak. Végül Midnight egy halom démont küldött szanaszét a vidéken, hogy keressék meg férjét. Folyton az erkélyén ücsörgött, s várta, hogy Rae megjelenjen a vár bejáratánál. Elakarta neki mondani, hogy gyermeket vár tőle. Ismét érezni akarta illatát, s vele akart lenni. Nem aludt, nem evett, csak várta, hogy a férfi betoppanjon a szobába. Hetekkel később az árnyak visszatértek, de nem üres kézzel. Berepültek Midnight szobájába, majd az ágyra helyezték Rae halott testét. A lány ledobta magáról a pokrócot, majd zokogni kezdett. Letérdelt férje teste mellé, majd varázsigéket kezdett kántálni. Visszaakarta hozni. Egyszer már sikerült neki, akkor most is fog. May érezte a lány fájdalmát, s azonnal a szobába sietett. Midnight körül repdestek a fekete árnyak, s a gyertyák hol égtek, hol nem. A lány szorította szerelme kezét, s egyre csak mormolta az igéket. Orrából folyni kezdett a vér, s teste már üvöltött a fájdalomtól. Brock a lányhoz lépett, majd megragadta, s elvonszolta Rae testétől. Midnight üvöltözni kezdett. Kapálozott Brock kezei közt, s May sem tudta megnyugtatni. Brock maga felé fordította a lányt, majd átölelte. Simogatni kezdte a szőkeség haját, ám az egyre csak zokogott. May oda lépett az ágyhoz, majd letakarta a pokróccal Rae testét. Az árnyak lassan eltűntek, s Midnight kicsúszott Brock kezei közül. A földön ücsörgött, s orrát kezdte törölgetni, amiből nem rég még vér folyt. May leült a lány mellé, majd letörölte annak arcáról a vért. Magához ölelte, majd nyugtatgatni kezdte. Brock becsukta a szoba ajtaját, hogy ne kiváncsiskodjanak tovább a boszorkát, majd letelepedett a lányok mellé, s Midnight hátát kezdte simogatni. Végül álomba sírta magát, s May felkapta a lányt, majd átvitte őt saját szobájába. Lefektette az ágyba, majd betakarta. Az ágy mellé húzott egy széket, majd vigyázta a lányt.
Midnight-ot, sötétség vette körül. Az a fekete ruha volt rajta, amit még drága barátnője, Ana készített neki. Egy asztal előtt ácsorgott, amin egy doboz díszelgett. A lány végig nézett rajta, majd kinyitotta a dobozt. Egy szív dobogott benne, ami már félig elrohadt. Midnight mély levegőt vett, s tudta, hogy az a saját szíve. Felnézett, majd meglátta Amnis várát. Ők tehettek mindenről. Az ezüst hajú lány, elindult a vár felé, ám ekkor valami megzavarta. Hátrafordult, s Seward-ot pillantotta meg. A lány megindult a férfi felé, ám annak vér kezdett ömleni szájából, majd hirtelen eltűnt. Ezután anyja jelent meg a sötétségben, akinek szemeiből folyt a vér. Midnight a nő segítségére akart sietni, ám anyját hirtelen elnyelte a sötétség. Ezutánt Ana-t pillantotta meg, aki csak egy helyben ácsorgott, s egy ajtó felé mutatott. A szőkeség gyors léptekkel az ajtóhoz sietett, majd benyitott rajta. Rae ácsorgott a fehérségben, s egy csokor virágot tartott kezeiben. A lány elmosolyodott, majd a férfi felé kezdett lépdesni, ám Rae arca megváltozott. A csokor virág elrohadt kezeiben, míg ő köhögni kezdett. Orrából vér kezdett csorogni, majd térdre rogyott. Midnight átölelte a férfit, majd erőteljesen kántálni kezdett. De Rae teste összerándult, majd többé nem mozgott. A boszorka ölelgetni kezdte férje halott testét, s olyan hangosan üvöltött, hogy a föld is beleremegett. Ekkor éles fájdalmat érzett a mellkasába. Lenézett, s meglátott egy kést, amit Rae szúrt a lány szívébe. Midnight a férfi fekete szemeibe nézett, majd minden elsötétült körülötte. Mikor ismét kinyitotta szemét, May-t pillantotta meg. A barna hajú lány elmosolyodott, majd segített felülni Midnightnak. A szőkeség körbe nézett, s meglepődött, hogy nem a saját szobájában van. Kint világos volt, s hétágra sütött a nap. Barátnőjére nézett, majd mély levegőt vett.
- Hol van Rae? - hangzott a kérdés a boszorka szájából, mire May lesütötte tekintetét.
- Levittük a kriptába. - felelte, mire Midnight felpattant, s lesietett az említett helyre. Végig nézett a sírokon, a neveken, majd megpillantotta a szerelme testét, ami egy fehér pokróccal volt letakarva. A lány közelebb sétált a kőasztalon lévő testhez, majd felemelte a pokrócot. Rae teste már teljesen kihűlt, arca elsápadt, nem volt már élet benne. Midnight végig simított a férfi arcán, majd csókot lehelt annak hideg homlokára. Mély levegőt vett, majd felemelte kezét, s megalkotott egy sírt, ahova eltemetheti szerelme testét. Rápingálta a kőre Rae nevét, majd megidézett pár démont, akik behelyezték a testet a helyére. A tábla benyomodótt, majd egy csokor virág jelent meg Rae neve alatt. A szőkeség közelebb lépett a táblához, majd végig simított rajta. Mikor keze a kőhöz ért, az írás rajt arannyá változott, s a virágok hervadni kezdtek a sírkő alatt. Midnight szemeiben könnyek gyűltek, s szívében átvette az irányítást, a bosszú. Lelke kiemelkedett testéből, s egy fekete árny elvitte magával. Midnight fehér lelke küzdött, ám az árny nem engedte el.
A boszorka csókot lehelt a kőre, majd hátat fordított annak, s elindult a lépcső felé. A könnyek végig gördültek arcán, s mindene azt ordította, hogy forduljon vissza. Mély levegőt vett, s végig sétált a kriptán, majd megállt a lépcsőnél. Hátranézett, majd a falak omladozni kezdtek. A barlang darabjaira hullott, s a kövek betemették a sírokat. Midnight letörölte arcáról a könnyeket, majd fel ment a lépcsőn. Megvárta, míg teljesen beomlik a kripta, majd a vár felé kezdett lépkedni. A vidéken fekete felhők jelentek meg, amik eltakarták a napot. Hatalmas dörejek és villámok zavarták meg a boszorkák nyugalmát. A szőkeség végig sétált a váron, majd a szobájában összecsomagolt pár ruhát, s magához hívta Lunát. A tigris szeme megváltozott, ahogyan Midnight szíve feketévé vált. Már nem ragyogott zöldként. Feketévé vált. A boszorka kisétált a várból, majd felnézett az erkélyre, ahol May ácsorgott. Felmászott tigrise hátára, majd eltűnt Nigrumrosaból. Luna gyorsabb volt bármelyik lónál, bármelyik démonná. Végig futott a vidéken, majd a sivatagon, s megállt az erdőnél. Két nap kellett csak, s Midnight már Amnisnál volt. A vár ugyanolyan volt, mint amire emlékezett. Midnight megetette tigrisét, majd démonokat kezdett magához hívni, ám ezek másmilyenek voltak, mint az árnyak. Testük volt, s karmaik. Körbe állták a lányt, majd mind térdre ereszkedett. A boszorka elmosolyodott, majd felmászott Luna hátára, s elindult a vár felé. Mire oda ért a katonák már felsorakoztak. Mind remegve állt a kapu mögött, s imádkozni kezdtek, hogy az ezüst hajú lány ne jusson be Amnisba. Midnight megállt a kapu előtt, majd intett fekete tigrisének. A tigris az égre nézett, majd elrugaszkodott a földtől. Átugorta a kaput, majd elkezdte szétmarcangolni a katonákat. A lány kirobanntotta a kaput, majd a démonok elkezdték elárasztani a várat. Mindenkit megöltek, még az ott élőket is. A szőkeség végig ment a halottak mellett, majd felment a csarnokba, ahol Nash öccse már várta. A férfi remegett a félelemtől, s térdre ereszkedett, amikor a lány belépett a terembe.- Kérlek. - zokogta a férfit. Midnight megállt, majd fintorogni kezdett.
- Kérsz? - kiabálta el magát, amire a férfi összerezzent. - Rae vajon mit mondott, amikor az embereid barbár módon elvágták a torkát? Rátámadtak egy fegyvertelen emberre, egy férjre, egy apára.
- Bocsáss meg. - hajolt le a férfi, majd a szőkeség lábát kezdte markolászni. A lány kihúzta lábát a férfi kezei közül, majd maga mellé engedte Lunát. A tigris fekete szőrén csillogott vér. Midnight elfordította a fejét, s Luna egy pillanat alatt leharapta a férfi fejét. A tigris kiköpte a fejet, majd gazdájára nézett. A lány végig simított Luna fején, majd a démonokra nézett.
- Romboljátok le a várat. - suttogta, mire a démonok szanaszét széledtek. Midnight kisétált Amnisból, majd végig nézte, ahogy az atomjaira hullik. A démonok kirohantak a romok közül, majd megálltak a boszorkány előtt. Egy piros szemű előlépett a tömegből, majd a tigrisre mutatott. Midnight tudta, hogy mit akar. Lesütötte szemét, majd a démonok magukkal vitték Lunát is. Ahogy az utolsó is eltűnt, a nap kisütött.
Midnight napokon keresztül gyalogolt, s már elérte a sivatagot is, amikor May jelent meg előtte. A szőkeség egy kő mellett pihent, mikor a barna hajú lány rátalált. Teste megviselt, s koszos volt. Haja szanaszét állt, s utolsó tiszta ruháját viselte, amit még May adott neki. A démonlány lenézett a boszorkányra, majd egy kancsó vizet nyújtott felé, ám Midnight-nak már nem volt ereje elvenni azt. May lehajolt hozzá, majd megitatta a lányt.- Nézd, mit tettél magaddal. - hangzott May szájából a gúnyos megjegyzés. Midnight nem reagált rá, csak maga elé bámult. Végül felnézett, majd elmosolyodott.
- Vedd el az életem, hisz ezért jöttél. - A lány hangja meglepően nyugodt és erőtlen volt. May letérdelt a lány mellé, majd kiengedte karmait. Szemeibe könny gyűlt. Lehunyta szemeit, majd kitépte Midnight fekete szívét. Kiejtette kezéből, majd hátrább kúszott a földön. Zokogni kezdett, s összekucorodva feküdt a porban. May próbálta letörölni kezéről a boszorka vérét, de nem tudta. Ám Mindight nem került rögtön a pokolra. A lányt fehérség vette körül, majd Satarel lépett elé. Megfogta a lány kezét, majd elmosolyodott.
- Üdv itt, drága lelkem. - suttogta, majd egy hatalmas arany kapuhoz kísérte a lányt. A kapu mögött Rae álldogált, kezében egy szőke hajú csöppséggel. Midnight arcán végig gördült egy könnycsepp, hisz tudta, hogy nem lépheti át a kaput. Satarel átölelte a lányt, majd elengedte annak kezét. A boszorka zuhanni kezdett, majd egy sötét helyen ért földet. Körbe nézett, majd hátradőlt a széken, s a sötétséget kezdte bámulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése