Sziasztok baglyocskák!
Politikát nem akartam soha erre a blogra hozni, de ez egy olyan téma, amiről muszáj volt írni. Nem is feltétlen politika, inkább társadalom kritika. Nem tudom mennyien (túl sokan biztosan nem) tudjátok, hogy február 11-12-13 vásárlás mentes napok voltak. Bojkottot hirdettek a drága élelmiszer árak miatt. A példát a horvátok adták, hisz ott már kétszer megszervezték ezt, ami 50%-os kiesést jelentett a boltoknak. Az eredmény pedig nem más lett, mint, hogy árcsökkenést jelentett meg rengeteg üzletlánc. Ha nekik ment, nekünk is. Hát nem. A magyaroknak ez sem ment. Tizenegyedikén és tizenharmadikán dolgoztam, mint kasszás egy Hipermarketben. Nos, én majdnem elsírtam magam a harmadik nap, hisz tömve volt a bolt. Szóval itt mindenkinek van pénze, mindenki jól keres, kit érdekel, hogy 1000 forint egy kiló kenyér. Ha ennyire nem vagyunk képesek, mitől várjuk a változást? Más országok tudnak tenni, azért, hogy jobb legyen, de mi nem? Elkeserítő a magyar mentalitás. Ez egy civil felhívás volt, egy civil kezdeményezés. Senkinek nem került volna pénzébe (szó szerint), s pártatlan teljesen. Tök mindegy melyik pártra akarsz szavazni, ez téged is érint. Neked is szar, hogy drága minden. Neked is szar, hogy lassan nem tudsz enni, vagy esetleg enni adni a gyerekednek. Azokról meg ne is beszéljünk, akik, direkt már csak azért is az nap mentek vásárolni, mert nehogy nekünk bármikor is jobb legyen. Értem én, hogy könnyebb azt mondani, hogy menjek külföldre, de mi van ha én itt szeretnék jól élni? Az országban amiben születtem. Ez akkora nagy baj? De sajnos igen, ha nem vagyunk képesek összefogni, sajnálatos módon az lesz a vége, hogy az összes fiatal, aki beszél bármilyen idegen nyelvet (még az is, aki nem), kifogunk menni külföldre és ott fogjuk felnevelni a gyerekeinket, s majd azok is ott fogják nevelni az ő gyerekeiket. Szép lassan így fogynak el az emberek az országból. Ezzel a három nappal kemény 1%-os kiesést okoztuk a boltoknak, ha jól tudom, ami semmi. Ezzel nem lehet eredményt elérni. Az pedig mindennek a teteje, hogy a Blikk az utca emberét kérdezte, hogy tartotta e magát a vásárlásmentes napokhoz. Kérdem én, ha tudtak erről, miért nem lehetett egy cikket írni előtte? Ja, mert talán több emberhez eljut. Borzasztó lett volna. Mi magyarok ismét bebizonyítottuk, hogy semmire valók vagyunk. Ülünk, nyöszörgünk, tudjuk, hogy szar, de képtelen vagyunk lépni. Csak egy helyben toporgunk. Igen, sajnos a magyarnak ki kell mennie külföldre, ha életben akar maradni, mert a hazájában lassan éhen hal. Ha pedig nem hal éhen, majd az egészségügy tesz róla, hogy elpatkoljon, de ebbe inkább nem mennék bele, mert csúnya vége lenne.
Az a kérdésem lenne, hogy a kormány mit gondol, hogy fog több gyerek születni? Magamat nem tudom ellátni a mostani árak mellett, hiába dolgozom éjjel-nappal és kapom a kis fizetésem, akkor, hogy kéne ellátnom egy gyermeket?
Igazából nem is akarom ezt tovább ragozni, akinek van esze, az érti miről beszélek.
Akinek meg nincs, az abban a három napban is bement a kicseszett boltba és vásárolgatott (itt persze nem arra gondolok, aki netán nem tudott erről, hanem azokra, akik direkt mentek be).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése