Sziasztok! Meghoztam az első rövid történetet az oldalra. Négy részesre sikeredett. Remélem tetszeni fog nektek, jó olvasást kívánok!
xX Anne
Luna egy nagyobbacska város volt, fent a hegyekben. A tél tombolt, s a hó beborított mindent. A városban éhínség alakult ki, hisz senki se tudta elhagyni a várost. Marcus, a város vezetője, épp feleségéhez sietett, aki pont vajúdott. A kastély zengett a nő sikolyától, ami fájdalmában hagyta el ajkait. Az egész váron végig baktatott, majd berontott a szobába. Sharmilára nézett, majd egy fekete hajú nő a férfi felé fordult, kezében a csöppséggel. Közelebb lépet a vezetőhöz, majd kezébe adta a gyermeket.
- Kislány. – hangzott a nő szájából, mire Marcus elmosolyodott. Belenézett lánya gyönyörű szürke szemeibe, s örömében elejtett pár könnycseppet. Miután rendbe tették Sharmilát, s a nő magához tért, Marcus az ágyhoz lépett. Kezébe adta a lányt, majd végig simított felesége arcán.
- Mi legyen a neve? – érdeklődött a férfi, mire az asszony az ablakot kezdte bámulni. Éjszaka volt, valamint hideg és tombolt a hóvihar. Kislánya szürke szemeit vizslatta, majd férjére nézett.
- Midnight. – jelentette ki. Marcus csókot lehelt asszonya homlokára, majd hagyta, had pihenjen a nő. Hetekkel később, a hó olvadni kezdett. A városban élő cserekereskedők pedig útnak indultak, s Luna lassan ismét visszanyerte jó hírét. A hegyek oldalában lévő termőföldeket a parasztok már elkezdték bevetni, s az állatokat is elkezdték lehordani a legelőkre. A hegy legtetején még lehetett látni egy kis havat, de aztán onnan is eltűnt. Kitavaszodott. A virágok illata beborította az egész várost. Midnight pedig szép lassan növekedni kezdett. Sharmila és Marcus nem is lehetett volna boldogabb. Évekkel később, mikor a lány már hat éves volt, egy idős hölgy kopogtatott be a vár kapuján. Az őrség azonnal Marcus elé vitte a különös nőt, aki étellel és itallal kínálta a nőt, ám az nem fogadott el semmit. Figyelmeztetni jött. A kislányról kezdett beszélni. Démonidézőnek nevezte, s azt mondta, az egyetlen módszer, hogy megmentsék tőle a világot, az, ha megölik. Marcus éktelen haragra gerjedt a nő szavai hallatán. Azonnal elvitette az idős hölgyet, majd kivégeztette. Nem tűrte el, hogy bárki is rosszat mondjon az ő gyermekéről. Ám Midnight nem volt hétköznapi, s ezt Marcus is tudta. Volt, hogy napokig ki sem jött szobájából, s folyton magában beszélt. Sharmila meg volt róla győződve, hogy hallotta a lányát kántálni is, de Marcus bolondnak nevezte feleségét. Ismét évek teltek el, a lány már betöltötte tizenkettedik életévét, s Marcus hatalmas mulatságot rendezett tiszteletére. Meghívta a környező várak urait is, s elkezdte kiválogatni a fiúkat, akikhez hozzáadhatná lányát. Végül egy jó barátja fiára esett választása, akinek vára nem is volt túl messze Luna-tól. Lyre-nek hívták a fiatal fiút, s még csak tizenöt éves volt, viszont Marcus már tervezgetni kezdte az esküvőt. Midnight-nak nem volt ínyére ez a dolog, s többször is kérlelte apját, hogy ne tegye. Ám Marcus ebből nem engedett. Tizennégy éves korára férjhez kellett mennie. Nem volt vita. Sharmila próbálta győzködni férjét, hogy várjanak még vele, de nem hallgatott feleségére. Végül Midnight betöltötte a tizennegyedik évét is, s három hét választotta el őt az esküvőtől. Utána tudta mi vár rá. El kellett volna hagyni a várat, s Lyre-vel menni. Sokat beszélgetett erről anyjával, aki együtt érzett lányával, de nem tudott az esküvő ellen tenni. Marcus szava szent volt. Midnight szobája ablakánál ácsorgott, s bámulta, ahogy a sok vendég szép lassan megtölti a várat. Mind korábban jött, hogy meg tudjon ismerkedni az arával, s a kiválasztottal. A lány kihajolt a hatalmas ablakon, s néha megfordult a fejébe, hogy a mélybe veti magát. De erről mindig letett. Végig simított a gyönyörű függönyön, majd tovább kémlelte a tájat. Mindenhol hegyek, s ligetek. A felhők beborították az eget, de a napot soha nem takarták el. A virágok illata bemászott Midnight orrába, s elárasztotta testét. Halovány rózsaszínes ruhát viselt, ezüst haja pedig kiengedve hullt vállaira. Arca szomorú volt, hisz egyre csak az járt a fejében, hogy hozzá kell mennie egy idegen fiúhoz, akivel sosem beszélt még.
- Drágám! – szólalt meg egy édes hang Midnight háta mögül. A lány lassan megfordult, s édesanyjával találta szemben magát. A nő az ajtóban ácsorgott, s kezében egy csodaszép ruhát fogott. – Hoztam neked valamit. – felelte, mire a szőkeség közelebb sétált Sharmilához.
- Ezt te varrtad? – kérdezte anyjától a lány, aki mosolyogva bólintott. Midnight kezébe vette a ruhát, majd alaposan megvizsgálta. Anyaga selyem, színe világoskék, s apró kövek díszítették az egész ruhát. Megköszönte anyjának, aki csókot lehelt lánya homlokára, majd magára hagyta őt. A szőkeség visszasétált az ablakhoz, s próbált nem az esküvőre gondolni, de nem tudott másra, csak arra. Végül ellépett az ablaktól, s felhúzta újdonsült ruháját, amit anyja a saját kezével készített. Megigazította haját, majd elindult, megkeresni apját. Épp, hogy elindult a folyosón, már rá is lelt a férfire. Épp leendőbeliének apjával társalgott. Midnight oda lépett apja mellé, aki mosolyogva nézett végig lányán.
- Csodaszép vagy. – Marcus büszke volt lányára. Jól nevelt volt, ritka ezüst hajjal, s szürke szemekkel. Alakja hibátlan volt, ahogy bőre is.
- Köszönöm, apám. – motyogta Midnight, mire a férfi magához ölelte lányát. Marcus este egy fogadást tartott, hogy üdvözölje vendégeit, akik mind lánya esküvője miatt jöttek. Hosszú beszéde után, barna hajába túrt, majd helyet foglalt a hatalmas asztal mellett. Bal oldalán lánya üldögélt, aki csak turkálta ételét. Jobb oldalán pedig felesége, aki erőltetett mosollyal nézett mindenkire. Sharmila folyton lánya arcát kémlelte, s tekintetét kereste, ám az csak maga elé bámult. Nem beszélt senkivel, nem izgatta a zene, nem akarta ezt az egészet. Lyre az asztal túl oldalán ült, pont a lánnyal szemben, s roppant mód érdekelte a lány, de Midnight rá se nézett a fiúra. Lyre kinyújtotta kezét, majd próbálta megérinteni a szőkeség kézfejét, ami tányérja mellett pihent. Amint hozzá ért a lány fehér bőréhez, valami történt. Midnight felkapta fejét, s szürke szemeivel Lyre-re nézett. A fiú először elmosolyodott, majd fulladozni kezdett. Mintha félrenyelt volna. Lyre apja azonnal veregetni kezdte fia hátát, de a fiú feje teljesen belilult, s teste rángani kezdett. Ekkor Sharmila azonnal lányához lépett, majd maga felé fordította.
- Engedd el! – suttogta Sharmila, s Midnight arca megváltozott. Ismét bájos volt. Lyre levegő után kapkodott, s apja vizet itatott vele. Marcus, feleségére nézett, s tudta, hogy lánya tette ezt. A szőkeség felpattant az asztaltól, majd szobájába sietett. Levegő után kapkodott, s maga sem tudta, hogy volt erre képes. Ha anyja nem zökkenti ki, a szerencsétlen fiú már halott lenne. Midnight fel, s alá járkált a szobában, s magyarázatot keresett. Nem talált. Egész éjszaka ezen gondolkodott, de nem lelt válaszra. Másnap anyja meleg érintésére ébredt.
- Köszönöm, apám. – motyogta Midnight, mire a férfi magához ölelte lányát. Marcus este egy fogadást tartott, hogy üdvözölje vendégeit, akik mind lánya esküvője miatt jöttek. Hosszú beszéde után, barna hajába túrt, majd helyet foglalt a hatalmas asztal mellett. Bal oldalán lánya üldögélt, aki csak turkálta ételét. Jobb oldalán pedig felesége, aki erőltetett mosollyal nézett mindenkire. Sharmila folyton lánya arcát kémlelte, s tekintetét kereste, ám az csak maga elé bámult. Nem beszélt senkivel, nem izgatta a zene, nem akarta ezt az egészet. Lyre az asztal túl oldalán ült, pont a lánnyal szemben, s roppant mód érdekelte a lány, de Midnight rá se nézett a fiúra. Lyre kinyújtotta kezét, majd próbálta megérinteni a szőkeség kézfejét, ami tányérja mellett pihent. Amint hozzá ért a lány fehér bőréhez, valami történt. Midnight felkapta fejét, s szürke szemeivel Lyre-re nézett. A fiú először elmosolyodott, majd fulladozni kezdett. Mintha félrenyelt volna. Lyre apja azonnal veregetni kezdte fia hátát, de a fiú feje teljesen belilult, s teste rángani kezdett. Ekkor Sharmila azonnal lányához lépett, majd maga felé fordította.
- Engedd el! – suttogta Sharmila, s Midnight arca megváltozott. Ismét bájos volt. Lyre levegő után kapkodott, s apja vizet itatott vele. Marcus, feleségére nézett, s tudta, hogy lánya tette ezt. A szőkeség felpattant az asztaltól, majd szobájába sietett. Levegő után kapkodott, s maga sem tudta, hogy volt erre képes. Ha anyja nem zökkenti ki, a szerencsétlen fiú már halott lenne. Midnight fel, s alá járkált a szobában, s magyarázatot keresett. Nem talált. Egész éjszaka ezen gondolkodott, de nem lelt válaszra. Másnap anyja meleg érintésére ébredt.
- Jó reggelt, angyalom. – mosolygott lányára Sharmila, majd simogatni kezdte a lány szőke tincseit.
- Baj van? – dörzsölte meg szemeit Midnight. Anyja soha nem szokta őt reggel felkelteni, ám most megtette, s ez felettébb furcsa volt.
- Beszélni szerettem volna veled, kettesben. A tegnap estéről. – sóhajtozott a nő. A szőkeség felült ágyán, majd anyját figyelte. – Te tetted azt Lyre-vel? – hangzott a kérdés. Midnight lesütötte szemeit, majd egy aprót bólintott. Sharmila magához húzta lányát, s ölelgetni kezdte. Kétségbeesett volt. Nem tudta, mivel segíthetne ezüsthajú lányán. Ekkor eszébe jutott az időshölgy, aki figyelmeztette őket, hogy Midnight a világ pusztulását fogja elhozni. Sharmila ezt már el is felejtette, különösebben nem is hitt ebben, de tudta, hogy lánya különleges. Sosem volt olyan, mint a többi kis gyermek a városban. Féltek tőle. Idősebb korában is csupán egy barátnője volt, Cata. De őt apja férjhez adta, így elköltözött Luna-ból. Azóta Midnight alig beszélt, s folyton szobájában ücsörgött. Csak tanítójával állt szóba, meg nagy ritkán anyjával. A szőkeség bocsánatot kért anyjától, aki csak a fejét rázta. Tudta, nem ő a hibás. Nem félt lánya erejétől, hisz még senki se tudta, mekkora ereje is van valójában. Hamar eljött az esküvő napja. Midnight gyönyörű szép ruhában álldogált szobája ablakánál, s a messzeséget nézte. A hegyeket, a madarakat, s a felhőket. Sharmila bekopogtatott lánya szobája ajtaján, majd belépett.
- Készen állsz? – hangzott a kérdés, mire az ezüsthajú szépség csak bólintott egyet. Haja gyönyörűen bevolt fonva, s ruhája gyémánt-kék színű volt. Anyja még egy apró kis virágot tűzött a lány hajába, majd átölelte. Leérve a nagy terembe, már szinte mindenki izgatottan várta a menyasszonyt. Marcus átkarolta lányát, majd az oltárhoz vezette. Átadta Lyre-nek, aki úgy méregette a lányt, mintha egy darab hús lenne. Midnight nyelt egy hatalmasat, s miután mindenki helyet foglalt, elkezdődött a szertartás. Az esküvő hosszabbra sikeredett, mint amire a szőkeség számított. Unott fejjel, hagyta, hogy Lyre tapogassa az asztal alatt, s próbált a zenére és a táncosokra figyelni, de valahogy élni sem volt kedve. Néha kereste anyja tekintetét, de az csak maga elé bámult, s mintha néha egy könnycsepp is elhagyta volna a szemeit. A vendég elkezdtek felszívódni, s a lány tudta jól, mit jelent ez. Apjára nézett, aki a lépcső felé biccentett. Tudta, hogy ideje nyugovóra térnie, Lyre-vel. Ezüst haján végig húzta kezét, majd felállt, s megfogta a fiú kezét. Lyre elmosolyodott, majd felállt, s követte a lányt. A folyosó hosszabbnak tűnt a megszokottnál, s Midnight végig magán érezte Lyre tekintetét, aki szorosan követte a szőkeséget. A fiú beletúrt hajába, s alig várta már, hogy a lány szobájához érjenek. Midnight megállt szobája ajtaja előtt, majd halkan sóhajtott egyet, s benyitott. Anyja szépen kidíszítette azt, hogy széppé tegye lánya első estéjét, de a szőkeség gyomra felkavarodott, ahogy körbe nézett a helységben. Lyre szinte belökdöste a lányt a szobába, majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Vetkőzz! - suttogta a fiú, majd vigyorogni kezdett. Midnight próbálta visszatartani könnyeit, majd lassan kibújt ruhájából, s Lyre felé fordult. Lyre végig mérte a lányt, majd letépte magáról a ruháit, s az ágyra pillantott. A szőkeség szó nélkül oda lépett, s hagyta, hogy megtörténjen annak, aminek meg kell történnie. Miután a fiú végzett, felrángatta magára nadrágját, s ismét végig simított az ágyon fekvő lány hátán. Midnight megtörölgette arcát, amit beborítottak könnyei, majd felkapta hálóingjét. Lyre öntött egy kis bort az egyik pohárba, majd a lány felé nyújtotta. Midnight remegő kézzel elvette tőle a poharat, majd belekortyolt a vörös finomságba. A fiú magának is öntött egy pohárral, majd leült az ágy szélére.
- Örülök, hogy végre összeadtak minket. - mondta két korty között, majd a lány felé fordult. - Holnap elindulunk haza, s apám hatalmas lakomát fog csapni a tiszteletedre. Majd segítenek elkészülni. Most pihenj. - fejezte be mondandóját, majd felállt. Megitta a maradék bort, ami poharában volt, majd azt az asztalra tette, s kiviharzott a szobából. Midnight kezéből kiesett a pohár, s a bor a szürke lepedőre ömlött. Arcát, kezébe temette, majd zokogni kezdett. Minden porcikája üvöltött a fájdalomtól, s lelke darabokban hevert, s szilánkjai a lány mellkasát nyomták. Összegömbölyödve feküdt az ágyon, s álomba sírta magát. Hajnalban nyitotta ki szürke szemeit. Ablakán befújt a kora reggeli friss levegő, s a lány picit fázni kezdett. Magára tekerte a pokrócot, majd az ablakhoz sétált. Sokan már most elhagyták a várat, s Midnight sóhajtozva kémlelte őket, majd a napfelkeltét kezdte vizslatni. Sharmila váratlan lépett be a szobába, s tekintete azonnal az ágyon lévő bor foltra esett.
- Jézusom, mit csinált veled az a fiú? - csattant fel a nő, majd közelebb lépett az ágyhoz. Midnight elmosolyodott, majd átölelte anyját.
- Az csak bor. - felelte halkan, majd elengedte anyját.
- Már megijedtem. - sóhajtott fel a nő, majd végig simított lánya arcán. - Jól vagy? - érdeklődött, mire Midnight csak bólintott egyet.
- Gondolom, készülődni kell. - motyogta a lány, majd leült az ágy szélére.
- Kifésülöm a hajad. - hadarta el a nő, majd kezébe vette a hajkefét, s a lány mögé ült. Lassan elkezdte fésülni lánya haját, s közben próbálta visszatartani keserű könnyeit.
Később megjöttek Lyre szolgái, majd elkezdték lehordani a lány csomagjait. Sharmila felöltöztette lányát, majd lekísérte a kocsihoz. Két gyönyörű fehér ló húzta a kocsit. Az egyik Marcus-tól volt, lányának. A másik Lyre tulajdona volt. Midnight átölelte apját, majd anyját, aki csókot lehelt lánya homlokára, majd beszállt a kocsiba. Sharmila még akkor is integetett, amikor a kocsi eltűnt a messzeségben.
Amnis a hegy lábánál feküdt, egy kisebb folyó mentén. Elég volt két nap, s az ifjú pár oda is ért. Midnight kiszállt a kocsiból, majd végig nézett a váron. Kisebb volt, mint Luna vára, viszont szebb, s gazdagabb. Lyre megragadta a lányt, derekánál fogva, majd magához húzta.
- Tetszik? - vigyorodott el, mire Midnight csak bólintott egyet. A fiú elengedte őt, majd a szolgáihoz sietett, s a felesége cuccait azonnal felvitette a szobájába. Lyre egy igen vékony, barna hajú alak volt. Apja többször is haszontalannak nevezte, s csupán egyetlen öröme Midnight volt. Fény hozónak nevezte az ezüst hajú lányt, hisz úgy hitte, embert farag a fiából. Legalábbis idővel biztosan. A lány váltott pár szót a férfival, majd elindult, megkeresni a lakosztályát. A hosszú folyosókon botorkálva, belebotlott az egyik szolgába, aki velük utazott.
- Keres valamit, hölgyem? - nézett az alacsony lányra a szolga. Haja éjfekete volt, s hosszú copfban lógott a hátán. Izmai átlátszottak szakadt ruháján, amit Lyre adott rá. Midnight egyből tudta, hogy a férfi nem ide való. Talán Lyre apja hurcolta ide, mikor kalandoztak a hegyeken túl.
- A szobámat. Lyre elfelejtette megmutatni, hogy merre találom. - felelte a szőkeség, mire a szolga elmosolyodott.
- Kövessen. - biccentett a lány felé, majd elindultak a másik irányba, egy csigalépcső felé. A magas, s izmos szolga megállt a lépcső aljánál, majd felmutatott. - Felmegy, s már ott is van. - magyarázta, majd sarkon fordult, s elindult a konyha felé.
- Várj! - nézett a férfi után Midnight, aki meglepetten fordult vissza. - Hogy hívnak? - hangzott a kérdés a szőkeség szájából.
- Seward. - válaszolta egyszerűen a férfi, majd ott hagyta a lányt. Midnight mormogni kezdte a nevet, hogy el ne felejtse, majd elindult felfele a csigalépcsőn. Amikor felért, egy hatalmas szoba tárult elé. Körbe nézett, majd megpillantott még egy helységet, ahol egy kisebb fürdő terült el. Még tükör is volt ott, ami Luna várában csak a szülei szobájában volt megtalálható. A hálóban az ágy, majdnem kétszer akkora volt, mint az ő ágya. Végig húzta kezét a puha bundán, ami az ágyra volt terítve, majd az erkély felé vette az irányt. Kilépve, belátta az egész falut, s a termőföldeket, valamint a hegyeket és a folyót is. A távolban pedig a hatalmas erdő terült el. Elveszett a táj szépségében, ám Lyre csizmájának kopogása kizökkentette. A fiú belépett a szobába, majd mosolyogva pillantotta meg feleségét.
- Látom, ide találtál.
- Igen, az egyik szolgád segített. - felelte Midnight, majd visszasétált az ágyhoz, s leült annak szélére.
- Öltözz át. Nem sokára kezdődik a lakoma. Remélem éhes vagy. - mormogta Lyre, majd végig simított a lány arcán. - Ne csalódjak benned.
- Nem fogsz. - motyogta a lány, mire a fiú elmosolyodott, s ott hagyta feleségét. Midnight megtörölte arcát, hogy véletlen se érezze magán Lyre szagát, majd megkereste ruháit, s kiválasztott egyet azokból, amiket anyja varrt neki. Egy gyönyörű, barna selyem ruhát vett fel, haját pedig befonta. Ismét körbepillantott a szobában, s észrevett egy kancsó bort, meg pár poharat az ágy melletti asztalon. Oda lépett, majd azonnal öntött magának egy pohárral. Kortyolgatni kezdte, amikor ismét lépteket hallott. Azonnal visszatette az asztalra a poharat, majd a lépcső felé fordult. Ám Lyre helyett valaki más lépett be a szobába.
- Elnézést, azt hittem már elment a bálra. - sütötte le szemeit a lány, majd hátrálni kezdett.
- Nincs baj, gyere csak. - mosolyodott el Midnight. - Hogy hívnak?
- May. - motyogta a barna hajú lány. - De nem szabadna magával beszélgetnem. Lyre utasított erre.
- Ez badarság. Ha én beszélgetni akarok veled, akkor fogok is. - csattant fel Midnight, mire a szolgálólány elmosolyodott.
- Maga bátor. - suttogta a lány, majd összeszedte Midnight szennyesét, s elviharzott. A szőkeség egyre inkább kezdte furcsálni a személyzet és Lyre viselkedését. Összeráncolt szemöldökkel leült az ágyra, majd felhúzta cipőjét, s megindult a lakomára.
A hangos zene, a zsivaj és a füst, hamar betett Midnight szervezetének, így jóval előbb elhagyta a nagy termet, mint a többiek. Épp az egyik folyosón sétálgatott, amikor Seward baktatott vele szemben, mind két kezében üres tányérok és poharakkal.
- Segítsek? - érdeklődött a szőkeség, mire a férfi megtorpant, s felemelte egyik szemöldökét. Midnight meg sem várta a szolga válaszát, azonnal elvett tőle pár tányért. Seward elmosolyodott, majd mindketten megindultak a konyha felé. A férfi lepakolta a koszos edényeket, majd azonnal kivette a maradékot Midnight kezeiből. May neki állt mosogatni, miközben egyik szemével a szőkeséget figyelte, aki le sem vette Seward-ról a tekintetét. Végül Midnight ott hagyta őket, s felsietett szobájába. May karba tett kézzel ácsorgott a mosogatónál, s szúrós tekintetét bátyjára emelte.
- Mit művelsz? - hangzott a kérdés. A férfi megrázta fejét, majd elindult a csarnokba, hogy összeszedje a maradék csetreszt.
Midnight felérve, rögtön levette lábáról a cipőt, majd hálóing után kezdett kutatni. Megtalálta anyja régi selyem hálóingjét, s azt fel is rántotta magára. Kiengedte haját, majd az ágyhoz lépett. Lehúzta a szőrmét, majd bebújt a puha pokróc alá. Oldalra fordult, majd az eget kezdte bámulni, ami pont látszódott az erkély miatt. Tudta, hogy a csillagok majd vigyáznak rá. Anyjára gondolt, majd lehunyta szemét, s álomba ringatta magát.
Pár órával később Midnight egy hatalmas puffanásra riadt fel. Felült az ágyon, s Lyre-t pillantotta meg, aki épp a földről próbál felállni. A szőkeség azonnal kipattant az ágyból, majd a fiú segítségére igyekezett. Lyre morogni kezdett, ahogy hozzá ért a lány, majd végül felállt. Megfordult, majd megragadta a lány a karjánál fogva. Mondani próbált valamit, ám Midnight egy szavát se értette a fiúnak.
- Gyere, feküdj le. - suttogta a lány, majd próbálta Lyre-t az ágy felé tolni, ám az inkább a lányt lökte az említett dologra. Letörölte nyálát az arcáról, majd a nadrágját kezdte kigombolni. Midnight elfintorodott, majd megpróbált felállni, ám a fiú visszalökte őt.
- Szexelni fogsz velem. - üvöltötte a fiú, majd közelebb hajolt a lányhoz, s megpróbálta megcsókolni, ám Midnight elfordította a fejét. Lyre morogni kezdett, majd megragadta a lány arcát, s maga felé fordította. Amint szája a lány ajkaihoz ért, Midnight gyomra felkavarodott. A fiú bűzlött az alkoholtól. Lyre hátrébb lépett, hogy levegye magáról a nadrágot, ám akkor előre dőlt, s elaludt. Midnight felsóhajtott, majd felpattant az ágyról. Végig nézett a fiún, majd magára kapott egy pokrócot, s lement a lépcsőn. Leült annak az aljára, majd a földet kezdte bámulni. May épp kilépett a konyhából, majd észrevette a szőkeséget, aki a hidegben ücsörög. Felsóhajtott, majd intett bátyjának, hogy beszéljen vele. Sewardnak nem kellett több, megigazította ruházatát, majd oda baktatott a lányhoz.
- Minden rendben? - hangzott a kérdés, mire Midnight felkapta fejét. Ahogy megpillantotta Seward sötétbarna szemeit, szakállát, rögtön átjárta valami meleg érzés.
- Vigyél el innen. - felelte könnyes szemekkel az ezüst hajú lány, mire a férfi körül nézett, s felkapta a lányt. Végig viharzott vele a váron, majd az egyik hátsóajtón kiszöktek. Egy hosszú, keskeny ösvényen mentek végig, majd egy kis kunyhóhoz értek. Seward felemelte a nehéz pokrócot, ami ajtóként funkcionált, majd Midnight belépett a kunyhóba. Elég tágasnak bizonyult két ember számára, s a házikó közepén egy kisebb farakás volt, amit Seward begyújtott, hogy a lány ne fagyoskodjon tovább.
- Itt laksz? - nézett a férfire Midnight, majd kezeit a tűz felé tartotta.
- Én és a testvérem, May. - felelte Seward, majd leült ágyára, ami jobb híján egy csomó pokróc volt, amik egymásra voltak ahjtogatva. Midnight helyet foglalt mellette, majd behunyta szemét. Úgy érezte, biztonságban van.
- Honnan jöttetek? Csak mert feltűnt, hogy nem ide valósiak vagytok.
- A Három-hegyen túlról, Dies-ből. Bár a népem már kihalt. Alig maradtunk páran. - felelte a férfi, majd felsóhajtott. - És te honnan jöttél?
- Lunából. - felelte szomorúan, majd mély levegőt vett, s oda bújt Sewardhoz, aki rögtön átkarolta a lányt. Akarata ellenére megérezte Midnight édes illatát, ami egyből a fejébe szállt. A szőkeség ledobta magáról a pokrócot, majd Seward ölébe ült. Végig simított a férfi arcán, majd megcsókolta. A férfi azonnal magához szorította a lányt, s mélyen a szemébe nézett. Szinte elveszett azokban a gyönyörű szürke szemekben. Midnight maga sem tudta, miért teszi, amit tesz. Bosszúból talán, vagy talán érez valamit a szolga iránt. Ahogy ajkuk összeért, elpusztult minden. Megszűnt a világ. Mintha mindig is ismerték volna egymást. Mintha egymásnak lettek volna teremtve. Midnight először érezte azt, hogy egy igazi férfi ér hozzá. Nem érdekelte, hogy Lyre felesége. Az sem érdekelte, ha ezt mindenki megtudja. A tűz egyre jobban kezdett lángolni, s minél melegebb lett, Midnight hálóingje annál inkább csúszott feljebb. Átkarolta Sewardot, majd lehunyta szemeit, s megfeledkezett mindenről.
A madarak csiripelésére ébredt Midnight. Felnézett, s mosolyogva fogatta a mellette fekvő férfi tekintetét. Seward az oldalára feküdt, majd átkarolta a lányt, s annak csupasz hátát kezdte simogatni. A szőkeség csókot lehelt a férfi ajkaira, majd felült, s próbált rájönni, hogy mennyire lehet világos oda kinn.
- Ne félj. - mormogta Seward. - Alig kezdett csak el világosodni.
- Vissza kellene mennem. - felelte a lány, majd ruhája után kezdett tapogatózni. A férfi elmosolyodott, majd felemelte a hálóinget.
- Ezt keresed? - Midnight felnevetett, majd kikapta a ruhát Seward kezéből. Felvette azt, majd utoljára megcsókolta a férfit, s elviharzott a kunyhóból. Nem sokkal később May lépett be a kunyhóba, s pucér testvérére pillantva, egyből tudta, hogy mi történt az éjszaka. Megrázta fejét, majd hosszú barna haját kiengedte, s lefeküdt aludni.
Midnight halk léptekkel ment fel a csigalépcsőn, s remélte, hogy férje még nem tért magához. Felérve, megkönnyebbülve vette észre, hogy ugyan olyan pozícióban van, ahogy ő ott hagyta. Ráterített egy pokrócot Lyre-re, majd bebújt az ágyba, s megpróbált még egy keveset aludni. Amikor ismét felkelt, Lyre nem volt sehol. Midnight felkapott valami ruhát magára, majd cipőt húzott, s lesietett a csarnokba. Ám Lyre helyett, Sewardot pillantotta meg. Körülnézett, majd mikor biztos volt abban, hogy rajtuk kívül nincs ott senki, oda futott a férfihoz, majd megcsókolta. Tudta, hogy veszélyes, de nem érdekelte. Éreznie kellett Seward érintését. Csak így tudta elfelejteni Lyre mocskos kezeit, amik megrontották őt. Midnight hangokat hallott, így gyorsan elengedte a férfit. Megfordult, s Lyre-t pillantotta meg, aki kócosan, s másnaposan ácsorgott az ajtóban. A szőkeség egy pillanatra megijedt, hogy a fiú látott valamit, ám hamar kiderül, hogy semmit se. Lyre csak int a lánynak, hogy kövesse, majd elindul a lépcső felé. Midnight még utoljára rápillant Sewardra, majd megindul Lyre után. Mikor felér a szobájukba, Lyre idegesnek tűnik. Midnight közelebb lépett a fiúhoz, ám az ellökte magától.
- Hogy mertél nekem nemet mondani? - csattant fel a fiú, majd beletúrt a hajába.
- Részeg voltál. - felelte Midnight, mire Lyre felnevetett.
- Az nem kifogás. Ilyen ne forduljon elő még egyszer. - mondta, majd elvonult a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát. A szőkeség elejtett egy könnycseppet, majd inkább kiment az erkélyre, s az eget kezdte vizslatni. Madarak és felhők. Furcsa mód, pillanatok alatt sikerült megnyugodnia ezek láttán. Lyre miután rendbe tette magát, rá se nézett feleségére, csak leviharzott a csigalépcsőn. Midnight felsóhajtott, majd leült az ágyra, s öntött magának egy pohár bort. Megitta azt, befonta haját, s lesietett a lépcsőn. Végig baktatott a váron, majd kiosont a hátsóajtón. Megkereste Seward kunyhóját, majd belépett oda. Leült a férfi ágyára, s várni kezdett. Nem tudta, mire vagy meddig, de várt.
Órákkal később Seward belépett a kunyhóba, s megpillantotta a szőkeséget, aki alvóhelyén ücsörgött. A férfi elmosolyodott, majd levette pólóját, s oda hajolt a lányhoz. Megcsókolta, majd végig simított a lány arcán.
- Szeretlek. - suttogta Midnight, majd magához húzta a férfit. Seward és a lány, egész délután együtt voltak, s elmesélték egymásnak az életüket. Mikor megjelent az első csillag az égen, Midnight utoljára csókot lehelt Seward ajkaira, majd ott hagyta őt.
- Vetkőzz! - suttogta a fiú, majd vigyorogni kezdett. Midnight próbálta visszatartani könnyeit, majd lassan kibújt ruhájából, s Lyre felé fordult. Lyre végig mérte a lányt, majd letépte magáról a ruháit, s az ágyra pillantott. A szőkeség szó nélkül oda lépett, s hagyta, hogy megtörténjen annak, aminek meg kell történnie. Miután a fiú végzett, felrángatta magára nadrágját, s ismét végig simított az ágyon fekvő lány hátán. Midnight megtörölgette arcát, amit beborítottak könnyei, majd felkapta hálóingjét. Lyre öntött egy kis bort az egyik pohárba, majd a lány felé nyújtotta. Midnight remegő kézzel elvette tőle a poharat, majd belekortyolt a vörös finomságba. A fiú magának is öntött egy pohárral, majd leült az ágy szélére.
- Örülök, hogy végre összeadtak minket. - mondta két korty között, majd a lány felé fordult. - Holnap elindulunk haza, s apám hatalmas lakomát fog csapni a tiszteletedre. Majd segítenek elkészülni. Most pihenj. - fejezte be mondandóját, majd felállt. Megitta a maradék bort, ami poharában volt, majd azt az asztalra tette, s kiviharzott a szobából. Midnight kezéből kiesett a pohár, s a bor a szürke lepedőre ömlött. Arcát, kezébe temette, majd zokogni kezdett. Minden porcikája üvöltött a fájdalomtól, s lelke darabokban hevert, s szilánkjai a lány mellkasát nyomták. Összegömbölyödve feküdt az ágyon, s álomba sírta magát. Hajnalban nyitotta ki szürke szemeit. Ablakán befújt a kora reggeli friss levegő, s a lány picit fázni kezdett. Magára tekerte a pokrócot, majd az ablakhoz sétált. Sokan már most elhagyták a várat, s Midnight sóhajtozva kémlelte őket, majd a napfelkeltét kezdte vizslatni. Sharmila váratlan lépett be a szobába, s tekintete azonnal az ágyon lévő bor foltra esett.
- Jézusom, mit csinált veled az a fiú? - csattant fel a nő, majd közelebb lépett az ágyhoz. Midnight elmosolyodott, majd átölelte anyját.
- Az csak bor. - felelte halkan, majd elengedte anyját.
- Már megijedtem. - sóhajtott fel a nő, majd végig simított lánya arcán. - Jól vagy? - érdeklődött, mire Midnight csak bólintott egyet.
- Gondolom, készülődni kell. - motyogta a lány, majd leült az ágy szélére.
- Kifésülöm a hajad. - hadarta el a nő, majd kezébe vette a hajkefét, s a lány mögé ült. Lassan elkezdte fésülni lánya haját, s közben próbálta visszatartani keserű könnyeit.
Később megjöttek Lyre szolgái, majd elkezdték lehordani a lány csomagjait. Sharmila felöltöztette lányát, majd lekísérte a kocsihoz. Két gyönyörű fehér ló húzta a kocsit. Az egyik Marcus-tól volt, lányának. A másik Lyre tulajdona volt. Midnight átölelte apját, majd anyját, aki csókot lehelt lánya homlokára, majd beszállt a kocsiba. Sharmila még akkor is integetett, amikor a kocsi eltűnt a messzeségben.
Amnis a hegy lábánál feküdt, egy kisebb folyó mentén. Elég volt két nap, s az ifjú pár oda is ért. Midnight kiszállt a kocsiból, majd végig nézett a váron. Kisebb volt, mint Luna vára, viszont szebb, s gazdagabb. Lyre megragadta a lányt, derekánál fogva, majd magához húzta.
- Tetszik? - vigyorodott el, mire Midnight csak bólintott egyet. A fiú elengedte őt, majd a szolgáihoz sietett, s a felesége cuccait azonnal felvitette a szobájába. Lyre egy igen vékony, barna hajú alak volt. Apja többször is haszontalannak nevezte, s csupán egyetlen öröme Midnight volt. Fény hozónak nevezte az ezüst hajú lányt, hisz úgy hitte, embert farag a fiából. Legalábbis idővel biztosan. A lány váltott pár szót a férfival, majd elindult, megkeresni a lakosztályát. A hosszú folyosókon botorkálva, belebotlott az egyik szolgába, aki velük utazott.
- Keres valamit, hölgyem? - nézett az alacsony lányra a szolga. Haja éjfekete volt, s hosszú copfban lógott a hátán. Izmai átlátszottak szakadt ruháján, amit Lyre adott rá. Midnight egyből tudta, hogy a férfi nem ide való. Talán Lyre apja hurcolta ide, mikor kalandoztak a hegyeken túl.
- A szobámat. Lyre elfelejtette megmutatni, hogy merre találom. - felelte a szőkeség, mire a szolga elmosolyodott.
- Kövessen. - biccentett a lány felé, majd elindultak a másik irányba, egy csigalépcső felé. A magas, s izmos szolga megállt a lépcső aljánál, majd felmutatott. - Felmegy, s már ott is van. - magyarázta, majd sarkon fordult, s elindult a konyha felé.
- Várj! - nézett a férfi után Midnight, aki meglepetten fordult vissza. - Hogy hívnak? - hangzott a kérdés a szőkeség szájából.
- Seward. - válaszolta egyszerűen a férfi, majd ott hagyta a lányt. Midnight mormogni kezdte a nevet, hogy el ne felejtse, majd elindult felfele a csigalépcsőn. Amikor felért, egy hatalmas szoba tárult elé. Körbe nézett, majd megpillantott még egy helységet, ahol egy kisebb fürdő terült el. Még tükör is volt ott, ami Luna várában csak a szülei szobájában volt megtalálható. A hálóban az ágy, majdnem kétszer akkora volt, mint az ő ágya. Végig húzta kezét a puha bundán, ami az ágyra volt terítve, majd az erkély felé vette az irányt. Kilépve, belátta az egész falut, s a termőföldeket, valamint a hegyeket és a folyót is. A távolban pedig a hatalmas erdő terült el. Elveszett a táj szépségében, ám Lyre csizmájának kopogása kizökkentette. A fiú belépett a szobába, majd mosolyogva pillantotta meg feleségét.
- Látom, ide találtál.
- Igen, az egyik szolgád segített. - felelte Midnight, majd visszasétált az ágyhoz, s leült annak szélére.
- Öltözz át. Nem sokára kezdődik a lakoma. Remélem éhes vagy. - mormogta Lyre, majd végig simított a lány arcán. - Ne csalódjak benned.
- Nem fogsz. - motyogta a lány, mire a fiú elmosolyodott, s ott hagyta feleségét. Midnight megtörölte arcát, hogy véletlen se érezze magán Lyre szagát, majd megkereste ruháit, s kiválasztott egyet azokból, amiket anyja varrt neki. Egy gyönyörű, barna selyem ruhát vett fel, haját pedig befonta. Ismét körbepillantott a szobában, s észrevett egy kancsó bort, meg pár poharat az ágy melletti asztalon. Oda lépett, majd azonnal öntött magának egy pohárral. Kortyolgatni kezdte, amikor ismét lépteket hallott. Azonnal visszatette az asztalra a poharat, majd a lépcső felé fordult. Ám Lyre helyett valaki más lépett be a szobába.
- Elnézést, azt hittem már elment a bálra. - sütötte le szemeit a lány, majd hátrálni kezdett.
- Nincs baj, gyere csak. - mosolyodott el Midnight. - Hogy hívnak?
- May. - motyogta a barna hajú lány. - De nem szabadna magával beszélgetnem. Lyre utasított erre.
- Ez badarság. Ha én beszélgetni akarok veled, akkor fogok is. - csattant fel Midnight, mire a szolgálólány elmosolyodott.
- Maga bátor. - suttogta a lány, majd összeszedte Midnight szennyesét, s elviharzott. A szőkeség egyre inkább kezdte furcsálni a személyzet és Lyre viselkedését. Összeráncolt szemöldökkel leült az ágyra, majd felhúzta cipőjét, s megindult a lakomára.
A hangos zene, a zsivaj és a füst, hamar betett Midnight szervezetének, így jóval előbb elhagyta a nagy termet, mint a többiek. Épp az egyik folyosón sétálgatott, amikor Seward baktatott vele szemben, mind két kezében üres tányérok és poharakkal.
- Segítsek? - érdeklődött a szőkeség, mire a férfi megtorpant, s felemelte egyik szemöldökét. Midnight meg sem várta a szolga válaszát, azonnal elvett tőle pár tányért. Seward elmosolyodott, majd mindketten megindultak a konyha felé. A férfi lepakolta a koszos edényeket, majd azonnal kivette a maradékot Midnight kezeiből. May neki állt mosogatni, miközben egyik szemével a szőkeséget figyelte, aki le sem vette Seward-ról a tekintetét. Végül Midnight ott hagyta őket, s felsietett szobájába. May karba tett kézzel ácsorgott a mosogatónál, s szúrós tekintetét bátyjára emelte.
- Mit művelsz? - hangzott a kérdés. A férfi megrázta fejét, majd elindult a csarnokba, hogy összeszedje a maradék csetreszt.
Midnight felérve, rögtön levette lábáról a cipőt, majd hálóing után kezdett kutatni. Megtalálta anyja régi selyem hálóingjét, s azt fel is rántotta magára. Kiengedte haját, majd az ágyhoz lépett. Lehúzta a szőrmét, majd bebújt a puha pokróc alá. Oldalra fordult, majd az eget kezdte bámulni, ami pont látszódott az erkély miatt. Tudta, hogy a csillagok majd vigyáznak rá. Anyjára gondolt, majd lehunyta szemét, s álomba ringatta magát.
Pár órával később Midnight egy hatalmas puffanásra riadt fel. Felült az ágyon, s Lyre-t pillantotta meg, aki épp a földről próbál felállni. A szőkeség azonnal kipattant az ágyból, majd a fiú segítségére igyekezett. Lyre morogni kezdett, ahogy hozzá ért a lány, majd végül felállt. Megfordult, majd megragadta a lány a karjánál fogva. Mondani próbált valamit, ám Midnight egy szavát se értette a fiúnak.
- Gyere, feküdj le. - suttogta a lány, majd próbálta Lyre-t az ágy felé tolni, ám az inkább a lányt lökte az említett dologra. Letörölte nyálát az arcáról, majd a nadrágját kezdte kigombolni. Midnight elfintorodott, majd megpróbált felállni, ám a fiú visszalökte őt.
- Szexelni fogsz velem. - üvöltötte a fiú, majd közelebb hajolt a lányhoz, s megpróbálta megcsókolni, ám Midnight elfordította a fejét. Lyre morogni kezdett, majd megragadta a lány arcát, s maga felé fordította. Amint szája a lány ajkaihoz ért, Midnight gyomra felkavarodott. A fiú bűzlött az alkoholtól. Lyre hátrébb lépett, hogy levegye magáról a nadrágot, ám akkor előre dőlt, s elaludt. Midnight felsóhajtott, majd felpattant az ágyról. Végig nézett a fiún, majd magára kapott egy pokrócot, s lement a lépcsőn. Leült annak az aljára, majd a földet kezdte bámulni. May épp kilépett a konyhából, majd észrevette a szőkeséget, aki a hidegben ücsörög. Felsóhajtott, majd intett bátyjának, hogy beszéljen vele. Sewardnak nem kellett több, megigazította ruházatát, majd oda baktatott a lányhoz.
- Minden rendben? - hangzott a kérdés, mire Midnight felkapta fejét. Ahogy megpillantotta Seward sötétbarna szemeit, szakállát, rögtön átjárta valami meleg érzés.
- Vigyél el innen. - felelte könnyes szemekkel az ezüst hajú lány, mire a férfi körül nézett, s felkapta a lányt. Végig viharzott vele a váron, majd az egyik hátsóajtón kiszöktek. Egy hosszú, keskeny ösvényen mentek végig, majd egy kis kunyhóhoz értek. Seward felemelte a nehéz pokrócot, ami ajtóként funkcionált, majd Midnight belépett a kunyhóba. Elég tágasnak bizonyult két ember számára, s a házikó közepén egy kisebb farakás volt, amit Seward begyújtott, hogy a lány ne fagyoskodjon tovább.
- Itt laksz? - nézett a férfire Midnight, majd kezeit a tűz felé tartotta.
- Én és a testvérem, May. - felelte Seward, majd leült ágyára, ami jobb híján egy csomó pokróc volt, amik egymásra voltak ahjtogatva. Midnight helyet foglalt mellette, majd behunyta szemét. Úgy érezte, biztonságban van.
- Honnan jöttetek? Csak mert feltűnt, hogy nem ide valósiak vagytok.
- A Három-hegyen túlról, Dies-ből. Bár a népem már kihalt. Alig maradtunk páran. - felelte a férfi, majd felsóhajtott. - És te honnan jöttél?
- Lunából. - felelte szomorúan, majd mély levegőt vett, s oda bújt Sewardhoz, aki rögtön átkarolta a lányt. Akarata ellenére megérezte Midnight édes illatát, ami egyből a fejébe szállt. A szőkeség ledobta magáról a pokrócot, majd Seward ölébe ült. Végig simított a férfi arcán, majd megcsókolta. A férfi azonnal magához szorította a lányt, s mélyen a szemébe nézett. Szinte elveszett azokban a gyönyörű szürke szemekben. Midnight maga sem tudta, miért teszi, amit tesz. Bosszúból talán, vagy talán érez valamit a szolga iránt. Ahogy ajkuk összeért, elpusztult minden. Megszűnt a világ. Mintha mindig is ismerték volna egymást. Mintha egymásnak lettek volna teremtve. Midnight először érezte azt, hogy egy igazi férfi ér hozzá. Nem érdekelte, hogy Lyre felesége. Az sem érdekelte, ha ezt mindenki megtudja. A tűz egyre jobban kezdett lángolni, s minél melegebb lett, Midnight hálóingje annál inkább csúszott feljebb. Átkarolta Sewardot, majd lehunyta szemeit, s megfeledkezett mindenről.A madarak csiripelésére ébredt Midnight. Felnézett, s mosolyogva fogatta a mellette fekvő férfi tekintetét. Seward az oldalára feküdt, majd átkarolta a lányt, s annak csupasz hátát kezdte simogatni. A szőkeség csókot lehelt a férfi ajkaira, majd felült, s próbált rájönni, hogy mennyire lehet világos oda kinn.
- Ne félj. - mormogta Seward. - Alig kezdett csak el világosodni.
- Vissza kellene mennem. - felelte a lány, majd ruhája után kezdett tapogatózni. A férfi elmosolyodott, majd felemelte a hálóinget.
- Ezt keresed? - Midnight felnevetett, majd kikapta a ruhát Seward kezéből. Felvette azt, majd utoljára megcsókolta a férfit, s elviharzott a kunyhóból. Nem sokkal később May lépett be a kunyhóba, s pucér testvérére pillantva, egyből tudta, hogy mi történt az éjszaka. Megrázta fejét, majd hosszú barna haját kiengedte, s lefeküdt aludni.
Midnight halk léptekkel ment fel a csigalépcsőn, s remélte, hogy férje még nem tért magához. Felérve, megkönnyebbülve vette észre, hogy ugyan olyan pozícióban van, ahogy ő ott hagyta. Ráterített egy pokrócot Lyre-re, majd bebújt az ágyba, s megpróbált még egy keveset aludni. Amikor ismét felkelt, Lyre nem volt sehol. Midnight felkapott valami ruhát magára, majd cipőt húzott, s lesietett a csarnokba. Ám Lyre helyett, Sewardot pillantotta meg. Körülnézett, majd mikor biztos volt abban, hogy rajtuk kívül nincs ott senki, oda futott a férfihoz, majd megcsókolta. Tudta, hogy veszélyes, de nem érdekelte. Éreznie kellett Seward érintését. Csak így tudta elfelejteni Lyre mocskos kezeit, amik megrontották őt. Midnight hangokat hallott, így gyorsan elengedte a férfit. Megfordult, s Lyre-t pillantotta meg, aki kócosan, s másnaposan ácsorgott az ajtóban. A szőkeség egy pillanatra megijedt, hogy a fiú látott valamit, ám hamar kiderül, hogy semmit se. Lyre csak int a lánynak, hogy kövesse, majd elindul a lépcső felé. Midnight még utoljára rápillant Sewardra, majd megindul Lyre után. Mikor felér a szobájukba, Lyre idegesnek tűnik. Midnight közelebb lépett a fiúhoz, ám az ellökte magától.
- Hogy mertél nekem nemet mondani? - csattant fel a fiú, majd beletúrt a hajába.
- Részeg voltál. - felelte Midnight, mire Lyre felnevetett.
- Az nem kifogás. Ilyen ne forduljon elő még egyszer. - mondta, majd elvonult a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát. A szőkeség elejtett egy könnycseppet, majd inkább kiment az erkélyre, s az eget kezdte vizslatni. Madarak és felhők. Furcsa mód, pillanatok alatt sikerült megnyugodnia ezek láttán. Lyre miután rendbe tette magát, rá se nézett feleségére, csak leviharzott a csigalépcsőn. Midnight felsóhajtott, majd leült az ágyra, s öntött magának egy pohár bort. Megitta azt, befonta haját, s lesietett a lépcsőn. Végig baktatott a váron, majd kiosont a hátsóajtón. Megkereste Seward kunyhóját, majd belépett oda. Leült a férfi ágyára, s várni kezdett. Nem tudta, mire vagy meddig, de várt.
Órákkal később Seward belépett a kunyhóba, s megpillantotta a szőkeséget, aki alvóhelyén ücsörgött. A férfi elmosolyodott, majd levette pólóját, s oda hajolt a lányhoz. Megcsókolta, majd végig simított a lány arcán.
- Szeretlek. - suttogta Midnight, majd magához húzta a férfit. Seward és a lány, egész délután együtt voltak, s elmesélték egymásnak az életüket. Mikor megjelent az első csillag az égen, Midnight utoljára csókot lehelt Seward ajkaira, majd ott hagyta őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése