Nárcisztikus férfiak

Sziasztok pandácskák. 

Tudom, hogy mindig csak ígérgetek, de a mai napon elkezdtem írni a Pellegrin-t. Újra. Mivel az asztali számítógépem behalt (félmilla huss), így amit eddig írtam, elveszett. Vagyis biztosan megvan, de most nem elérhető számomra, így élőről kellett kezdenem a laptopon az egészet. Viszont, mivel ez nem csak egy novellás blog, hanem igazából egy mindenes blog, így hoztam most nektek egy fincsi témát. Úgy érzem most már beszélhetek róla, hisz hónapok teltek el a szakítás óta. Szerintem kell is erről beszélni, mert sajnos biztos vagyok benne, hogy más nő is van vagy volt hasonló cipőben és örömmel olvasnám emailben, vagy facebookon vagy itt kommentben a ti történeteiteket vagy véleményeteket. Előre leszögezem, tudom, ott kellett volna hagynom az elején, de hát szerelmes voltam, naiv voltam, s ő volt az első "férfi" az életemben, (férfinek nem nevezném, de majd mesélek róla). Fincsi.

A történetünk 2020-ban kezdődött. Tombol a korona, de már legalább lehet kocsmába járni. Maszkban, szigorúan, mert az mindentől is megvéd. Nevermind. Rá is gyújtottam, mert ez egy jó story. Akkoriban az egyik barátnőm egy bárban dolgozott, jobban mondva rock-kocsmában. Szerettem azt a helyet, s miatta elkezdtem lejárkálni oda. Eleinte csak vele beszélgettem, folyton a pultnál ücsörögtem, de hát milyenek a férfiak... új hús, úr isten. Vessük rá magunkat. Na, az egyiknek sikerült is megnyernie magának. Igazából az úgy nevezett "red flag"-ek már megvoltak akkor is, de hát a 22 éves ÉN, úgy volt vele, hogy ahj, majd jó lesz ez. Már akkor egy jóval fiatalabb lánnyal kavart, akkoriban volt a lány 16 éves, akit ott hagyott miattam. Erre még mondhatnánk is, hogy rendben van. Na de jött a csavar. Neki volt otthon egy 19 éves barátnője, aki nem rég szült neki egy gyereket. Na ez volt az a pont, amikor én azt mondtam, hogy na ezt nem. Jött a huza-vona, hogy ő ott hagyja a nőt. Beszél vele, beszél a családjával is, minden el lesz intézve. Egyszer szakítottam is vele akkoriban, hogy ez így nem oké. Majd visszakönyörögte magát. Én meg hittem neki. Végül igen, ott hagyta a lányt és a gyereket, de nem épp úgy, ahogy én kértem tőle. Ez volt az a pont, amikor hozzám költözött. Na itt volt az a pont, amikor ott hagytam a sulit, mivel ő természetesen nem dolgozott, így én elmentem dolgozni, hogy legyen miből élnünk. (Akkoriban apumnál laktam, de ő mai napig külföldön dolgozik, szóval nincs sokat itthon.) Teltek, múltak a hónapok. Meglett az egy év, az első közös évünk. Hurrá. De pár hónapra rá, pontosabban 2022 januárjában ő szakított velem, mondván visszamegy egy másik exéhez, mert nagyon szerelmes. Elfogadtam, elengedtem. Vége. Hónapokig sírtam, rettenetes érzés volt. Majd egy nap rám írt a leány, akivel akkor együtt volt. Beszélgettem vele, kérdezgetett én válaszoltam. A vége az lett, hogy a lány kidobta, majd láss csodát, rá 2-3 hétre ismét megjelent a srác az életembe. Ő szeret. Ő elbaszta. Ő tévedett. Velem akar megöregedni. Oké. Mindenki megérdemel még egy esélyt. Mondjuk azóta ezt másképp gondolom, de akkoriban még úgy voltam vele, hogy hiszek azoknak a kiskutya szemeknek. Eltelt megint egy év. Majd 2023 januárjába ismét szakított velem. Ezek a januári hónapok. Itt már meg se lepődtem igazából rajta. A következő heteim abból álltak, hogy folyamatosan visszahallottam kivel és hol csalt meg, amíg együtt voltunk. 
Na és itt lesz jó a story. Megint összekeveredtünk. Természetesen a már említett rock-kocsmában. Haza is jött velem, mivel persze már nincs busz haza. Majd 2-3 napot nálam volt, de én itt már nem akartam semmit. Jó volt az a 1-2 nap, elvoltam vele, de ennyi. Aha, aztán megtudtam, hogy van egy Pesti barátnője. Itt olyan szinten dühbe jöttem, hogy az valami eszméletlen. Számon kértem, hogy ezt azért elmondhatta volna, mielőtt befekszik a takaróm alá, de én lettem végül a hisztis meg a szar, meg minden is csak szép és jó nem. Na itt jön el a bosszú ideje. Gemini things. Kiderítettem a lány nevét, majd szépen ráírtam messengeren és kitálaltam neki, arról az 2-3 napról, amíg nálam volt a drágaság. Persze először tagadta a fiúcskánk a dolgot, majd bevallotta szegény lánynak a dolgot. Természetesen szétmentek. Ezután kaptam a fenyegetéseket, hogy megleszek öletve az orosz maffiával, és a többi. Cuki fiúcska. Itt én már teljesen elengedtem emberünket. Tényleg, undorodtam tőle.
De persze egy kis csend után, megint előkerült. Elkezdett dolgozni, kezdte rendbe tenni az életét. Visszaköltözött a lakásába, ahol előtte a volt asszonya és a gyereke lakott, mivel azok elköltöztek. Ebben az időben voltunk apummal nagyon rosszban. Végül addig-addig győzködött, hogy oda költöztem hozzá. Életem legeslegrosszabb döntése volt, de valamerre muszáj voltam lépni. Igazából, egész jól működött a dolog. Tényleg látszódott rajta az igyekezet. Nem járkált el inni, igazából már velem sem akart meginni egy pohár bort sem. Haverozni is csak néha-néha ment el. Nem beszélgetett más lányokkal, nem történtek megcsalások. Tényleg úgy nézett ki, hogy összeszedte magát.
Aztán megint nem ment dolgozni és megint jöttek a veszekedések. Majd kikezdett a legjobb barátnőmmel, aki vevő is volt erre, így végül őt is elveszítettem. Vele azóta se beszélek. Ezután még húztuk pár hónapig, de 2024 júniusában végre végleg vége lett az egésznek. Én visszaköltöztem apámhoz, egy darabig még összejártunk, de aztán ezt a rituálénkat is felfüggesztettem. 
A kegyelemdöfés pedig az volt, hogy szeptemberben összejöttem az egyik haverjával. Ráadásul az orra előtt, mert egy házi bulit tartottam nálam és azon ő is itt volt. Mielőtt összejöttem a mostani párommal, azelőtt 2 nappal akart ismét összejönni velem én pedig közöltem vele, hogy ennyi fájdalom után sokat kell leraknia az asztalra. Az ígéret megvolt, de én már nem hittem neki és milyen jól tettem. A mostani párom úgy bánik velem, ahogy azt egy nő megérdemelné. ÉS! dolgozik. Nem hittem, hogy ezt valaha ki kell emelni egy férfinál, de sajnos ki kell emelni 2025-ben. 

Ez egy nagyon lerövidített story, de nem is akarok túlságosan belemenni a részletekbe. Ez az én kis történetem, ahol hülye voltam és hittem egy olyan embernek, aki sohasem fog megváltozni. Sajnos az a szomorú. hogy nagyon sok az ilyen "férfi". 
A történethez hozzátenném, hogy az említett egyénünk, most 27 éves és egy 15 éves kislánnyal van együtt. Erről is tudnék regényelni, mert egyszerűen gusztustalannak tartom a dolgot. Azt nem értem hogy a kislány szülei ezt hogyan engedik, miért engedik. Hol. Az. Anya. Ilyenkor. Kérdőjel. Felháborít és ha én lennék a lány anyja, emberünk már nem élne. Én ezt nem hagynám, az biztos. De természetesen ezzel lehet csak én vagyok így. 

A kapcsolatunk alatt a viselkedése eleinte nekem nem tűnt fel. Talán amikor harmadszorra jöttünk össze és a jó időszakot felváltotta ismét a rossz, akkor kezdtem el gondolkodni rajta, hogy valami nagyon nem okés vele. Folyton mindent rám hárított, bocsánatot sohasem kért, még ha odáig fajult a dolog, hogy elsírtam magam, mert annyira megbántott, akkor is én voltam a rossz. Mindig minden az én hibám volt. Ha dolgozni akartam küldeni, folyamatosan üvöltözött velem, de közben nem volt elég az, amit én kerestem. Ha megkértem, hogy amíg én dolgozok, főzzön meg vagy takarítson ki, ment a hiszti, mintha valami tinédzserrel élnék együtt. Egyszerűen katasztrófa volt, ahogy így visszagondolok. Ha az érzéseimről próbáltam beszélni, az volt a válasza, hogy az ő érzéseivel ki fog foglalkozni. Folyamatosan hazudozott, de még a legkisebb dolgokban is. Ha megkértem, hogy adjon kaját a macskáknak, azt írta adott, de mire hazament természetes mint a vizes tál, mint a kajás tál csutka üres volt. Amikor számon kértem, a szemembe hazudott, hogy ő adott de megették. Tudtam mennyit esznek a macskáim és azt is tudtam, hogy nem fogyhat el egy műszak alatt, amit én ledolgozok. De persze, ha a fejéhez vágtam, hogy ne hazudjon... én voltam a szar. Mint mindig. A fizikai bántalmazásról nem beszélek, mert igen, bántott, de én olyan nő vagyok, aki visszaüt és nem hagyja magát. És ki volt az agresszív? Természetesen én. Próbáltam beszélni vele erről, próbáltam rávezetni, hogy ez bizony nárcisztikus személyiségzavar és szívesen elmegyek vele orvoshoz, de én lettem lehülyézve és ez csak az én fejemben van. Amikor a saját barátai igazat adtak nekem, akkor meg mi volt? Na akkor volt az, hogy engem választottak helyette és, hogy az seggemet nyalják. Mindenki rossz, csak ő a jó. 

A gyerekére visszatérve, eleinte én rávettem, hogy hozzuk el. Én jóba is lettem az anyjával a kicsinek, beszélgettem vele nagyon sokat. Sőt, az első szakításunk után, ő nyújtott nekem támaszt. Hozzá járkáltam át teázni és beszélgetni és nagyon sokat vigyáztam a picire, amíg ő elment bevásárolni vagy plazmát adni. Szóval semmilyen olyan szándék nem volt bennem, hogy elszakítsam őt a gyerekétől. Volt, hogy én adtam pénzt a lánynak, volt, hogy vettem pelenkát vagy bármit amire épp szüksége volt a gyereknek. De sajnos emberünk ezt is elbaszta, és ha jól tudom, már nem is tartja a kapcsolatot a gyerekkel se az anyjával. Ha belegondolok, talán jobb is így. Én se örülnék ha ilyen apja lenne a gyermekemnek. 

Szóval drágák, ha nektek is van hasonló storytok, vagy csak azt szeretnétek kifejezni mekkora barom voltam, várom a kommenteket a poszt alatt. 
Kerüljétek az oroszlán férfiakat. Nem. Soha többet. Egyel se állok szóba.

Tanulság: Ne legyetek olyan hülyék, mint én. Nem tartunk el férfit és nem hiszünk el nekik mindent. Királynők vagyunk, nem szolgák. 

Örülök, hogy végre ezt kiírhattam magamból még ha sok lesz a negatív komment is, de ha ezeken nem megyek keresztül, ha nem játszom el vele háromszor a körömet, akkor lehet, hogy a mostani párommal össze se jövök, ami nagy mínusz lenne az életemben. 

Sok-sok puszi nektek.