Filmajánló: Obsession

Obsession – kellemes meglepetés

Sziasztok baglyocskák!

Ma egy filmajánlóval érkeztem, azaz inkább elmondom a saját élményeimet vele kapcsolatban.

Őszintén szólva nem vártam tőle túl sokat. Azt hittem, hogy az Obsession körül egyszerűen csak nagy a hype, és végül egy olyan filmet kapok, ami sokkal többet ígér, mint amennyit adni tud. Ehhez képest kellemesen csalódtam benne, mert szerintem meglepően jól sikerült. Már maga az alapötlet is tetszett. Bear kap egy lehetőséget arra, hogy kívánjon valamit, és természetesen nem valami értelmes dolgot kíván, mint például egy rakás pénzt, amiből körbeutazhatná az egész világot. Ehelyett azt kívánja, hogy Nikki mindenkinél és mindennél jobban szeresse őt. És hát... mondanom sem kell, hogy ebből nem éppen egy romantikus szerelmi történet kerekedik.

A történet szerintem végig érdekes maradt, és a karakterekkel is meg voltam elégedve. Bear már az elejétől kezdve egyáltalán nem volt szimpatikus. Sőt, ahogy haladt előre a film, egyre inkább az volt az érzésem, hogy ember, te tényleg nem vagy normális. A végére pedig már konkrétan annak drukkoltam, hogy végre haljon meg. Nikkit viszont nagyon sajnáltam. Már az elején lehetett érezni, hogy valami nincs rendben vele, és szerintem ezt jól is adagolták. Nem éreztem úgy, hogy túl gyorsan haladna Bear és Nikki kapcsolata, főleg azért, mert igazából nem is Nikkivel volt együtt, hanem azzal a valamivel, ami megszállta őt. Szóval nekem ez a része teljesen rendben volt. A film egyik legerősebb része számomra inkább az volt, hogy nem az állandó ijesztgetésre épített. Nincsen tele azzal, hogy minden második percben valami beugrik a képbe, amitől majd leugrunk a székről. Inkább maga a helyzet és az, ahogy egyre jobban elszabadulnak a dolgok, adja meg a feszültséget. Nekem ez sokkal jobban működött.

Persze azért volt olyan jelenet, ami rendesen meglepett. A téglás jelenet. Na, az egy picit sokkolt. Nem azért, mert rossz lett volna, sőt, szerintem pont jól sikerült, csak egyáltalán nem számítottam rá. Annyira brutális volt, hogy egy ponton inkább eltakartam a szemem, mert nem akartam látni. Szóval nálam ez abszolút betalált, de közben örültem annak is, hogy a film nem mindenáron akar gusztustalan vagy véres lenni. És a befejezés... Szegény Nikki. Ahogy ott sírt, nekem is majdnem elszorult a torkom. Nagyon sajnáltam, mert hiába történt meg mindaz, ami történt, ott maradt az emberben a kérdés, hogy most mi lesz vele? Mihez kezd ezek után? Szerintem ez egy elég erős lezárása volt a történetnek, mert nem csak azt éreztette, hogy „na, a gonosz meghalt, vége”, hanem ott hagyott Nikki sorsával is.

Összességében nekem az Obsession tényleg kellemes meglepetés lett. Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, de a történet, az alapötlet, a karakterek és az egész hangulat nálam működött. Nem mondanám, hogy életem legfélelmetesebb horrorfilmje, de szerintem egyáltalán nem is ez volt a célja. És Bearnek továbbra is azt üzenem: ember, ha már kaptál egy kívánságot, miért nem pénzt kívántál?! Én már rég a világ másik felén lennék.

Nálam ez a film: 9/10

Főleg azért, mert teljesen mást vártam tőle, és végül sokkal jobban szórakoztam rajta, mint gondoltam volna. Szóval ha valaki eddig csak a hype miatt kerülgette, annak szerintem érdemes adnia neki egy esélyt.