Trinity: Első fejezet

Üdv! Itt is van az első fejezet. Nem lett túl hosszú, még mindig csak az elején járunk a történetben. Hamarosan majd beindulnak a történések. Jó olvasást!

Az este lassan ráborult Elyndrára.

A nappali zaj fokozatosan elcsendesedett. Az utcákat ismét ellepték a fények, az emberek pedig hazafelé tartottak. A város azonban még korántsem aludt. A Broken Chain előtt időnként elhaladt egy-egy autó, a kávézók helyét lassan átvették az esti szórakozóhelyek, az utcákon pedig egyre több neonfény derengett. Elyndra mit sem sejtett arról, hogy ezen az estén három ember élete örökre megváltozik. Három lány. Három különböző hely és három erő, amely már nem akart tovább csendben maradni.

Lavender a nappaliban ült, lábait felhúzva a kanapéra. A televízió halkan szólt a háttérben, miközben telefonját görgette. A kinti utcáról időnként egy-egy autó hangja szűrődött be. A lakás csendes volt. Túl csendes. A lakásban kellemes félhomály uralkodott, az ablakon keresztül pedig beszűrődött az utca fénye. A nő néhány pillanatig a televízió halk hangját hallgatta, aztán valami reccsenésre lett figyelmes a szoba másik feléből. Körülnézett. Semmi. Néhány másodpercig még bámulta a sötét sarkot, ahonnan a hang jött, majd visszafordult a tévé felé és hátradőlt a kanapén. Ekkor az említett sarokban lévő növény, hirtelen leesett a tartójából. A cserép hangosan tört össze a padlón. Lavender ijedten pattant fel a kanapéról és a kiömlött virágföldet kezdte bámulni. A nő mozdulatlanul állt. A növény ott hevert a földön, a cserép darabjai szétszóródtak körülötte. Odalépett, majd lehajolt a növényhez. Megvizsgálta a tartót. Nem szakadt le, a kampó is a helyén maradt. Lavender értetlenül ácsorgott az összetört cserép és a kiömlött föld felett. Óvatosan felemelte a növényt, majd az asztalra tette. Lavender visszaült a kanapéra, de tekintete továbbra is a növényen maradt. Valamiért nem hagyta nyugodni a dolog. A tartó nem szakadt le, a növény pedig nem volt olyan nehéz, hogy magától leessen. A nő felsóhajtott, majd elővette telefonját. Néhány másodperc múlva halk sercegés hallatszott az asztal felől. Lavender lassan felemelte a fejét. Az egyik levél megmozdult. Aztán még egy. A növény szára lassan kiegyenesedett, mintha valami láthatatlan erő húzná felfelé. Lavender mozdulatlanul figyelte. A következő pillanatban a növény egyik új hajtása szinte szemmel láthatóan növekedni kezdett. Lavender lassan felállt a kanapéról. Tekintetét le sem vette a növényről. Közelebb lépett az asztalhoz, majd megállt előtte. Az új hajtás tovább növekedett. A nő óvatosan kinyújtotta a kezét, de mielőtt hozzáérhetett volna, keze körül lila energia jelent meg. Lavender ledermedt. A lila fény egyre erősebben ragyogott körülötte, majd lassan végigfutott a karján és a testén. Nem fájt, mégis különös érzés járta át. A nő hátrált egy lépést, tekintetét a saját kezére szegezve. A lila energia néhány pillanatig még ott kavargott körülötte, aztán lassan elhalványult. A nő lenézett a kezére.

– Mi történt velem…?

Lavender néhány másodpercig mozdulatlanul állt. Tekintete még mindig a kezére szegeződött, mintha választ várna tőle. Megfordította a tenyerét, majd ökölbe szorította, aztán ismét kinyitotta. Semmi sem történt. Lassan kifújta a levegőt. Egy ideig még az asztalon lévő növényt vizslatta, majd inkább visszatért a tévé nézéshez. Lehuppant a kanapéra, ezután ismét kezeit kezdte bámulni. Ujjait lassan megmozgatta, majd tenyereit egymás felé fordította. Semmi. A lila fénynek nyoma sem maradt. Lavender értetlenül nézte a kezét. Nem tudta, mi történt vele. Nem tudta, honnan jött az energia, és azt sem, miért éppen most jelent meg. Végül hátradőlt, és megpróbált nem gondolni rá. A televízió tovább szólt a háttérben. Lavender pedig hosszú percekig csak ült a kanapén, miközben ugyanaz a kérdés járt a fejében. Mi történt vele?

Nyra már otthon volt. A nap lassan teljesen lebukott a házak mögött, az ablakon túl pedig felkapcsolódtak az utcai lámpák. A szőkeség a szobájában ült az ágya szélén. A délutáni parkban készített rajz mellette hevert az ágyon. Nyra elmosolyodott, amikor ránézett. Fáradt volt, de kellemesen érezte magát. A fülhallgatóját az asztalra tette, majd felállt, hogy vizet hozzon magának. Nyra kisétált a szobából, majd a konyhába indult. A poharat megtöltötte vízzel, aztán néhány kortyot ivott belőle. Visszafelé menet megállt a folyosón, amikor észrevette, hogy a szobájában égve maradt a lámpa. Visszalépett, majd lenyomta a kapcsolót. A fény kialudt. Nyra már éppen tovább indult volna, amikor a szobából halvány fény derengett fel. A lány megtorpant. Lassan visszafordult. Nyra visszalépett a szobába. A halvány fény továbbra is ott derengett, hiába volt lekapcsolva a lámpa. Tekintete lassan végig pásztázta a helyiséget, míg szeme megakadt a délután készített rajzon. A papír halványan ragyogott. A szőkeség közelebb lépett. A rajz körül aranyló fény derengett, amely egyre erősebben világította meg az asztalt. A szőkeség óvatosan felemelte a rajzot, ám abban a pillanatban a fény eltűnt. Nyra néhány másodpercig mozdulatlanul állt. A rajzot nézte, majd megfordította, mintha azt próbálná kideríteni, mi okozhatta a fényt. Semmit sem talált. A lány még néhány másodpercig a rajzot nézte, majd visszatette az ágyra. Nem akart tovább gondolkodni azon, amit látott. Egy hosszú nap állt mögötte, és inkább valami egészen mással szerette volna lefoglalni magát. A fürdőszobába ment, majd ledobta magáról a ruháit és beállt a zuhany alá. A meleg víz lassan lemosta róla a nap fáradtságát. Néhány percig csak élvezte a csendet, aztán megtörölközött és visszament a szobájába. Felkapcsolta a villanyt. Szekrényéhez sétált, majd végig nézett a kínálaton. Végül egy fekete farmernadrágra és egy fehér, csipkés toppra esett a választása. Egy fekete, magassarkú bokacsizmát vett fel mellé, majd telefonjára nézett.

Hol vagy már?

Nyra elmosolyodott, majd közölte barátnőjével, hogy már is indul. Bezárta maga mögött az ajtót, majd elindult a találkozóhely felé. Az utcákon már jóval élénkebb volt az élet, mint délután. A bárok és szórakozóhelyek előtt kisebb csoportok beszélgettek, az utcákon pedig egyre több ember sétált. Befordult a következő sarkon, majd megpillantotta kedvenc szórakozóhelyüket. Minden neonfényben pompázott. Lisa és Kol már tűkön ülve várták a lányt. Lisa már messziről integetett neki, Kol pedig türelmetlenül toporgott mellette. Nyra elnevette magát, ahogy odaért hozzájuk. A két barátja szinte azonnal körbevette őt, majd együtt indultak befelé. Odabent hangos zene és színes fények fogadták őket. A helyiség zsúfolásig megtelt, a tánctéren egymás mellett mozogtak az emberek. Nyra végre teljesen elengedte magát. A délutáni park, a furcsa fény és az egész nap különös eseményei néhány percre teljesen kimentek a fejéből. Lisa egymás után kérte ki a shotokat, Kol pedig valami csinos lánykával kezdett flörtölgetni a pultnál. A szőkeség oda lépett barátnője mellé, majd mindketten megfogták a kis pohárkájukat. Koccintottak, ezután lehúzták a tartalmát. Nyra fintorgott egyet, majd megrázta magát. Mindketten Kol-ra pillantottak, aki továbbra is valami random csajt füzögetett. Lisa megforgatta szemeit, majd megragadta Nyra kezét és visszahúzta a tánctérre. Lisa a zene ritmusára kezdett táncolni, Nyra pedig hamarosan csatlakozott hozzá. Mindketten nevettek, miközben próbálták követni a hangos zene ütemét. Kol időnként feléjük pillantott a pult mellől, de úgy tűnt, egyelőre sokkal jobban leköti új ismerőse. Nyra egy pillanatra hátrapillantott rá, majd csak megcsóválta a fejét. Az este egyre jobban alakult. Legalábbis egészen addig, amíg fejük felett az egyik lámpa hirtelen ki nem aludt. A zene tovább dübörgött, a többi lámpa pedig zavartalanul világított tovább. A tánctérnek azon a részén azonban, ahol Nyra és Lisa álltak, hirtelen sötétebb lett. Nyra felnézett. A kialudt lámpa néhány másodperc múlva ismét felvillant. Aztán újra kialudt. Lisa értetlenül nézett fel rá, majd vállat vont, és tovább táncolt. Nyra azonban nem mozdult. A lámpa harmadszor is felvillant. Ezúttal azonban a fénye szokatlanul erős volt. A szőkeség hunyorogni kezdett. A körülöttük lévő neonfények egy pillanatra mind elhalványultak, majd újra felragyogtak. Nyra pedig különös meleget érzett a tenyerében. A szőkeség lassan kezeire pillantott. Tenyere körül halvány, aranyló fény cikázott. Pislogott egyet, de a fény nem tűnt el. Egyre erősebbé vált. Az aranyló energia végigfutott ujjain, majd lassan körbe ölelte karját. Nyra rettentően megijedt. A következő pillanatban a lámpa felette ismét felvillant, ám ezúttal nem hunyt ki. Fénye vakítóan erőssé vált, azt követően hirtelen elpattant a lámpa. A lámpa szilánkjai a padlóra hullottak. Nyra ösztönösen a fejéhez kapta a kezét, és hátralépett. A zene néhány pillanatra elhalkult, majd tovább dübörgött. Lisa értetlenül nézett a plafonra, aztán Nyrára. A szőkeség azonban csak állt a tánctér közepén. A kezei még mindig halványan ragyogtak. Nyra gyorsan ökölbe szorította őket. Az aranyló fény lassan eltűnt. A lány zihálva nézett körül. Senki sem tűnt úgy, mintha észrevette volna, mi történt. Pár pillanatig csak barátnőjét bámulta, majd hirtelen kirohant a szórakozóhelyről. Lisa megpróbált utána menni, de mire kiért, sehol sem látta a szőkeséget. Nyra szinte futva szelte át az utcát. Nem törődött azzal, merre tart, csak minél messzebb akart kerülni a szórakozóhelytől. A szíve vadul vert, lélegzete egyre szaporábbá vált. Újra és újra a kezére pillantott, mintha attól tartana, hogy az aranyló fény ismét megjelenik rajta. Végül lelassított és kedvenc parkját pillantotta meg maga előtt. Besétált a fák közé, majd leült az egyik padra. Nyra a padon ülve lassan megpróbálta rendezni a gondolatait. A szórakozóhely fényei és az aranyló energia újra meg újra eszébe jutottak. Lenézett a kezére. Már semmi különöset nem látott. Mély levegőt vett, majd hátradőlt a padon. A park csendje lassan megnyugtatta. Egyelőre nem akart gondolni arra, ami történt. Talán reggelre minden értelmet nyer. Nyra még néhány percig csendben ült, aztán felállt a padról, és lassan elindult hazafelé.

Orchis a laptopja előtt ült, miközben a nap folyamán készített fényképeket válogatta. Sorra nyitotta meg a képeket, ellenőrizte a beállításokat, majd amelyikkel elégedett volt, külön mappába helyezte. A legtöbb fotó teljesen rendben volt. A ház kívülről és belülről is megfelelően látszott rajtuk, így az ingatlanos valószínűleg elégedett lesz a munkájával. Orchis hátradőlt a székében, majd egy újabb képre kattintott. Aztán megállt. Ugyanaz a fénykép volt. A bejárati ajtó, a kopott kerítés és az elhanyagolt kert. A lány közelebb hajolt a kijelzőhöz. Az a furcsa árnyék továbbra is ott állt az ablakban. Hiába nagyított a képen, még mindig valami különös pacának tűnt. Abban a pillanatban elkönyvelte valami bogárnak vagy hibának a képen, s tovább lapozott. A következő néhány felvétellel már teljesen elégedett volt, így azokat is a megfelelő mappába rendezte. Hamarosan az összes használható képet kiválogatta. Hátradőlt a székében, majd egy pillanatra megdörzsölte a szemét. Az egész napos munka kezdte éreztetni rajta a hatását. Végül lecsukta a laptopot. Orchis felállt a székéből, lekapcsolta a nappaliban a villanyt, ám mielőtt elhagyta volna a helyiséget, szeme sarkából egy árnyat látott elsuhanni. Oda kapta fejét, mire egy sötét alakot pillantott meg a sarokban. Körvonalai alig különültek el a sötétségtől, arcát egyáltalán nem lehetett látni. Orchis szíve hevesebben kezdett verni. Néhány másodpercig egyikük sem mozdult. A lány lassan hátrált egy lépést. Az alak ekkor eltűnt. Orchis összerezzent, majd gyorsan felkapcsolta a villanyt. A sarok üres volt. A lány döbbenten nézett körbe a nappaliban. Egy ideig ácsorgott még ott, majd ismét lekapcsolta a villanyt. Kifújta a levegőt, majd megfordult, hogy elinduljon szobája felé, ám megtorpant. Valami állt előtte. A vörös hajú lány szemei kikerekedtek. A sötét alak alig egy méterre állt tőle. Egész teste feketének tűnt, mintha maga is árnyékból állna. Arcának vonásait nem lehetett kivenni, csak két sötét, üres szemgödör meredt rá. Orchis egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni. Nem tudta levenni a tekintetét a lényről. Az alak mozdulatlanul állt előtte. A lány lassan hátrált egy lépést. A lény nem mozdult. A lány újabb lépést tett hátra. Szíve a torkában dobogott. A következő pillanatban a lény egyetlen gyors mozdulattal a lány felé nyúlt. Orchis ösztönösen felemelte a kezét, hogy védekezzen. Abban a pillanatban vörös fény villant fel körülötte. A sötét alak megtorpant. A vörös energia egyre erősebben kavargott Orchis körül, majd hirtelen lökéshullámként tört elő belőle. A lény több métert hátrazuhant. Orchis döbbenten meredt a saját kezére. A vörös fény még néhány pillanatig ott vibrált az ujjai körül, majd lassan elhalványult. A lány még mindig nem értette, mi történt. A furcsa lény viszont eltűnt. Orchis előhúzta telefonját nadrágja zsebéből, majd Marcust hívta. A telefon hosszasan csörgött, ám a férfi nem vette fel. Újra tárcsázta, de ezúttal sem érkezett válasz. A lány idegesen engedte le a telefont. Ismét körbepillantott a házban. Minden ugyanolyan volt, mint néhány perccel korábban. A nappali, a bútorok, a sötét sarok. Csak éppen már nem tudott ugyanúgy nézni rájuk. Orchis felkapta a székről fekete pulóverét. Egy utolsó pillantást vetett a nappalira, aztán kirohant a házból. A bejárati ajtót maga mögött becsapta, majd néhány lépéssel odébb megállt. Mély levegőt vett. A telefonjára nézett. Marcus továbbra sem hívta vissza. Lassan elindult tovább a sötét utcákon és közben telefonját bámulta. Várta, hogy a fiú visszahívja őt. Orchis végül zsebre tette a készüléket, és tovább sétált. Az éjszakai város lassan elnyelte a vörös hajú lányt.