Play with Fire: Roberion

4. rész

Az éjfekete sárkány már sötétben tér vissza Sárkánykőre. A hegyen landolt, s megvárta, míg lovasa lemászott róla. Oira illedelmesen arrébb ment, hogy a lány eltudjon menni mellette. Daelys kócosan tért vissza szobájába, ahol Jorah várta. A férfi a lány ágyán ücsörgött. Amikor belépett a szobába a lány, a férfi felpattant az ágyról. Daelys megtorpant, s Jorah-t bámulta. A férfi szemeibe mintha könnyek gyűltek volna. Nem kellett semmit mondania a lánynak, így is tudta, hogy miről van szó. Jorah tudta, hogy Daelys tisztában van vele, hogy ki is Ő.

– Elakartam mondani… - kezdte, majd közelebb lépett a lányhoz. Megakarta fogni annak kezét, ám Daelys elrántotta karját, s hátrább lépett.

– Mi vagy te? – hangzott a kérdés, s a lány hangja tele volt undorral. Jorah leengedte kezét, nem közeledett tovább a szőkeség felé.

– Magam sem tudom. – hajtotta le fejét. Daelys hatalmasat nyelt, majd Khal Rhanno lépett be az ajtón. Jorahra nézett, aki tudta, hogy miért van itt. Az ezüsthajú lány még azelőtt szólt neki, mielőtt a szobájához ment volna. Sejtette, hogy Jorah ott fogja várni. A férfi lehajtott fejjel haladt el a lány mellett, majd Rhanno becsukta maguk mögött az ajtót. Amikor Daelys arcára nézett, ugyan azt látta, mint akkor, amikor Daenerys elküldte őt árulásért. Gyomra összeszorult, s elveszettnek érezte magát. Mintha ismét ugyan azt a hibát követné el. Rhanno egészen a szobájáig kísérte a férfit. Hiába voltak barátok, a magas dothraki férfi arcrebbenés nélkül kísérte végig a folyosókon. Mikor Jorah belépett a szobájába, Rhanno visszament Daelys szobájához, s egész éjjel ott ácsorgott. Severinán kívül senkit se engedett be. Jorah ajtaján kopogtattak. A férfi felvett egy pólót, majd ajtót nyitott. Ivan lépett be, majd a férfi kisírt szemeit kezdte bámulni.

– Próbáltál vele beszélni? – hangzott a kérdés Ivan szájából. Bár tudta a választ.

– Elküldött. – felelte Jorah, majd leült ágyára. Ivan jobbnak látta, ha az nap a férfival marad, így hát öntött maguknak két pohár whiskyt, majd az egyik poharat Jorahnak adta.

Robert továbbra is tárgyalóban ücsörgött, s a két sárkányt kémlelte, akik a hegyen szunyókáltak. Lassan ragadni kezdtek a szemei, s a székben aludt el. Severina egy pokrócot vitt a férfinak, majd letakarta vele, ezután ő is elvonult aludni.

Hajnalban Daelys sárkány üvöltésre kelt, s valaki folyamatosan ütögette ajtaját. Nagy nehezen kikelt ágyából, majd kinyitotta ajtaját. Csupán egy vékony hálóing volt rajta. Rhanno ácsorgott az ajtóban, s idegesen nézett a lányra.

– Mi a baj, mi történt? – kérdezte a szőkeség, s ismét üvölteni kezdtek a sárkányok.

– Megtámadtak minket. – felelte Rhanno, majd megragadta a lány karját, s húzni kezdte maga után. A Vas-szigetek katonái már készen álltak a harca, Rhanno pedig a dothrakiakat már kiküldte a vár elé. Mindenki le-fel rohangált a várban, s fegyvereiket töltötték fel golyókkal. Oda kintről megannyi hang szűrődött be. A sárkányok továbbra is üvöltöttek, valamint az elsütött fegyverek hangja nem halkult el egy pillanatra se. Rhanno magához húzta a lányt, s úgy kísérte végig a folyosón. A titkos alagutakhoz vezette őt, valamint Severina is velük tartott. Ivan és ötven embere a szőkeséget védték, Rhanno-val együtt, míg a többiek a Lannister katonákat próbálták visszaverni.

– Hol van apa? – szólalt meg Daelys, s hangja kétségbeesett volt.

– Jorahval van. Ők is ide jönnek. – felelte Ivan, majd Khal Rhanno-ra nézett. Kezében már ott virított pisztolya, s folyamatosan az ajtót bámulta. Oda kint egyre hangosabbak voltak a kiáltások, s a lövések hangjai. A két sárkány hangját már nem lehetett hallani. Daelys agyán átfutott az is, hogy megölték őket. Egyre szaporábban vette a levegőt, s remélte, hogy apja hamarosan belép az ajtón. Robbanás hallatszott, a kastély beleremegett. Severina azonnal magához ölelte a szőkeséget. Hamarosan elcsendesült minden. Se lövések, se sikolyok vagy kiáltozások. A sárkányok hangját se lehetett hallani már egy jó ideje. Khal Rhanno felállt a földről, majd óvatosan kinyitotta a bunker ajtaját. Kezében a fegyverével, felsétált a lépcsőkön, hogy megnézze mi a helyzet oda fent. Alora Greyjoy-al találta szemben magát oda fenn, aki épp egy barátját ölelgette, aki egy végzetes lövést kapott a mellkasára. A dothrakiak java túlélte a csatát, ám a Vas szülöttei közül sokan vesztek oda. Alora letörölte könnyeit, majd Rhannora nézett.

– Robert Targaryent és Joraht elvitték. – suttogta, miközben becsukta halott társa szemeit. Rhanno embereire nézett, s harag gyűlt mellkasába.

– A sárkányok? – hangzott a kérdés a magas férfi szájából.

– Nem bántották őket. A hegyen vannak. – felelte az egyik dothraki katona. Rhanno furcsállta, hogy a sárkányokat nem bántották, de nem kezdett el ezen gondolkodni. Visszatért a bunkerbe, majd közölte Daelyssel a történteket. A lány arca megváltozott.

– Hívd össze a vezetőket. – nézett Ivanra, majd kikerülve Rhannot, felsétált a szobájába. Egy fekete nadrágot vett fel, amin sárkány pikkelyhez hasonló minták díszelegtek, majd egy hosszított fekete felsőt, ami ujjatlan volt. Ezekre felvette a vékony bőr kabátját, amin szintén sárkány minták voltak. Haját összefonta, majd két bőrből készült, vörös kesztyűt rakott dzsekije zsebébe. Mikor a tárgyalóba ért, a parancsnokok már ott várták. Alora kissé megviselten, ám harcra készen fogadta a húsz éves Targaryen lányt. Frederick kimaradt a harcból, ahogyan az emberei is. Khal Rhanno készen állt bármire, azért, hogy megmentség Robertet. Jacor kisebb sérüléseket szerzett, amiket Severina bekötözött neki. Egy lövés súrolta vállát, ám úgy gondolta, ettől még az nap harcba indul, ha az ezüsthajú sárkánylány erre kéri. Daelys végig nézett rajtuk, majd mély levegőt vett.

– Ha mindannyian elindulunk Királyvár ellen, nagy esély van rá, hogy veszítünk. – kezdte, majd Rhannora nézett. – Ivan embereivel és a dothrakiakkal megyek Királyvárba, valamint a saját sárkányommal. Oira itt marad, hogy Sárkánykőt védje. Tárgyalni megyünk, nem harcolni. A lényeg, hogy apámat élve kapjuk vissza. – fejezte be, mire mindannyian fejet hajtottak döntése előtt. Khal Rhanno azonnal elment szólni embereinek, ahogyan Ivan is. A többiek Severinára lettek bízva, hogy lássa el sebeiket. A halottakat pedig Daelys a vár kriptájába vitette, ahol Frederick és pár embere, elhantolták őket. Daelys felült éjfekete sárkánya hátára, míg Ivan és Rhanno embereivel együtt, hajóra ült. Megindultak Királyvár felé.

Robert a tárgyalóban ücsörgött, mellette pedig Jorah. Mindketten tele voltak sebekkel. Robert néha felnyögött fájdalmaitól. Grenn belépett a terembe, majd mosolyogva nézett végig a foglyokon, ám hamar eltűnt arcáról a vigyor. Kennethre nézett, akin szintén nem egy sérülés volt található.

– Hol a lány? – hangzott a kérdés, s az elnök hangja haraggal teli volt.

– Nem találtuk. – hajtotta le fejét Kenneth, mire Grenn felpofozta a fiút. A fiú arca még jobban sajogni kezdett. A Lannister elnök kiküldte a fiút, majd Robertre nézett.

– Gondolom, a lányod eljön érted. – mosolyodott el, majd közelebb lépett a Targaryen férfihoz. – Van neki egy jó ajánlatom. – tette hozzá. Leült Robert mellé, majd végig nézett annak arcán. – Tudod, te nem vagy Targaryen. Benned több a Stark vér, látszik rajtad. – végig húzta kezét a férfi sebein, s az ujján maradt vért, lenyalta. – Úgy tudom a feleséged Henna Targaryen volt, aki Pentosból jött Westerosra. – Robert csendben tűrte a férfi szavait, akármilyen gúnyosan is mondta ki volt felesége nevét. Nem felelt Grenn szavaira. Rá se nézett. A Lannister férfit ez kezdte idegesíteni, majd felpattant, s levágott egy pofont a férfinak. Robert ajka felszakadt, s vér kezdett csordogálni belőle. Grenn megrázta kezét, majd járkálni kezdett a teremben. Mély levegőt vett, majd ismét Robertre nézett.

– Elfogom venni a lányod. – hangzott, s erre már Robert is elfordította a fejét. Szúrós szemmel nézett a Lannister elnökre. Jorah arca is eltorzult a mondat hallatán. Méregetni kezdte a teremben lévő katonákat. Végig futott agyán, hogy megveri Grennt, ám a katonák gyorsabban lerángatnák a férfiról, mielőtt ő széttudná ütni annak fejét. Hirtelen sárkány üvöltésre lettek figyelmesek. Robert tudta, hogy ez Daelys sárkányának hangja. Grenn szemei felcsillantak. Elmosolyodott, majd kirontott a teremből.

A szőkeség a Dragonpit elnevezésű helyen szállt le sárkányával. A Lannister katonák már ott voltak. Mind remegtek, ahogyan végig néztek a hatalmas állaton. Amikor Daelys lemászott a sárkány hátáról, az végig mérte a katonákat. Fújtatott párat, majd rájuk üvöltött. Kenneth remegve nézett végig a lányon, amikor az, oda ért eléjük.

– Vezess az elnökhöz! – utasította a fiút, aki hol őt nézte, hol az éjfekete sárkányt. Daelys felemelte egyik szemöldökét, mire Kenneth mutatni kezdte az utat. A szőkeség követte őt, mögötte pedig a vörösbe öltözött Lannister katonák vonultak. Közben Rhanno is oda ért embereivel, s a hatalmas épület előtt találkoztak. Ivan és Rhanno a szőkeség mellé álltak, míg a két férfi emberei hátrább vonultak. Kenneth kinyitotta a tárgyaló ajtaját, ahol Grenn kitörő örömmel fogadta az ezüsthajú lányt. Daelys apjára nézett, s összeszorult a gyomra. Roberten látszódott, hogy szenved. Fájdalmai vannak.

– Ülj le, Kedves. – mosolyodott el Grenn, mire Ivan kihúzta a lánynak a széket. Daelys leült, míg Ivan és Rhanno a lány mellett ácsorgott továbbra is. – Úgy tudom tárgyalni jöttél. – folytatta, majd ő is helyet foglalt az asztal túlsó felén. A szőkeség apjára nézett, majd a Lannister elnökre.

– Engedd el apámat. – felelte egyszerűen a lány, mire Grenn felvonta szemöldökét. – Cserébe eltűnünk Westerosról. Soha nem hallasz rólunk többé. – tette hozzá, mire a férfi felnevetett. Elővett egy ezüstösen csillogó pisztolyt, majd az asztalra helyezte.

– Nekem ez nem elég. – felelte, majd simogatni kezdte a fegyvert. – Nekem kell a sárkányod is. – tette hozzá, majd elmosolyodott. – Ahogyan te is. – Daelys megszeppent. A férfi megállás nélkül őt nézte. – Légy a feleségem. – bökte ki végül. A lány Jorahra nézett, aki kész volt a Lannister elnöknek ugrani, ha arra kéri a szőkeség. Patthelyzet volt. Grenn továbbra is mosolygott, s várta a lány válaszát. A helységben megafagyott a levegő.

– Nem. – felelte végül Daelys. Grenn arcáról eltűnt a mosoly. – Viszont az előző ajánlatom még mindig fenn áll. – tette hozzá. A férfi mély levegőt vett, majd bólintott.

– Hát legyen. – mondta, majd Robertre nézett. Daelys felállt, s kezét nyújtotta apja felé. Jorah felpattant, majd a lány felé sétált, ahogyan Robert is. Grenn végig nézett rajtuk, majd megragadta az asztalon lévő fegyvert, s Robertre fogta. Daelysre nézett, majd elmosolyodott. Meghúzta a ravaszt. A golyó egyenesen az öreg Targaryen fejébe fúródott. Robert lányára nézett, majd összeesett. Szinte beleremegett a padló, ahogyan a férfi teste a földre zuhant. A szőkeség szemeibe könnyek gyűltek, majd sikítani kezdett. Tartása meggörnyedt, majd apja felé indult, ám Jorah elkapta őt. Átkarolta a lányt, majd az ajtó felé húzta. Grenn letette fegyverét, majd mosolyogva nézte végig a Targaryen lány szenvedését. Daelys kapálózott Jorah kezei közt, s levegő után kapkodott. Kenneth becsukta mögöttük az ajtókat. Grenn a földön fekvő hullára nézett, majd az egyik sarokban álldogáló katonára emelte tekintetét.

– Takarítsa fel valaki ezt a szennyet. – mondta, majd átlépte a vértócsát, s átsétált az irodájába. Daelys még sárkánya mellett is zokogott. Jorah nem engedte őt el. Szorosan magához ölelte, s csitítgatni próbálta. Rhanno szíve összeszorult, ám ott kellett hagynia a lányt Jorahval. Embereivel kellett mennie. Az ezüsthajú lány percekig kapkodott a levegő után. A sárkány szinte vele együtt sírt. Hangja beterítette egész Királyvárat.

– El kell mennünk. – szólalt meg végül Jorah, majd kezei közé vette a lány arcát.

– Nem. – pityergett tovább, s közben hevesen rázta a fejét. Úgy érezte beleroskad a fájdalomba. Jorah a sárkányra nézett, aki bökdösni kezdte lovasa hátát. Daelys ránézett az állatra, majd végig simított annak fején. A sárkány a lány elé rakta szárnyát, majd lefeküdt a földre. Daelys letörölte arcáról a könnyeket, majd Jorahra nézett. Mély levegőt vett, majd felmászott az állat hátára. Mikor fent volt, lehajolt, s kezét nyújtotta a férfinak. Jorah elmosolyodott, majd ő is felmászott a sárkányra, s Daelys mögé ült. Átkarolta a lányt, majd elhagyták Királyvárat. Az utcákon mindenki tátott szájjal figyelte, ahogyan az éjfekete sárkány elrepült a város felett. Grenn az irodája ablakából nézte, ahogyan Daelys elhagyja Királyvárat. Ajtaján Kenneth kopogtatott, majd belépett a helységbe.

– Ne haragudj, de miért tetted? – hangzott a kérdés, s a fiatal fiú ideges volt.

– Szükséges volt. – felelte egyszerűen az elnök.

– Porig fogja égetni a várost. – mondta Kenneth, mire Grenn felnevetett. Megfordult, majd a fiúra nézett.

– Megöljük a sárkányait. Aztán minden egyes lázadót. Utána magamévá teszem, s őt is megölöm. – arcán ismét őrült mosoly terült el. Kenneth abban a pillanatban értette meg, hogy Grenn megőrült. Fejet hajtott előtte, majd elhagyta az irodát. Titokban összehívta a maradék Lannister katonákat, s arra kérte őket, hogy tartsanak vele Sárkánykőre. Hitt abban, hogy ha mindannyian Daelys mellé állnak, akkor megmenekülhet a város. Nem akarta, hogy temérdek ártatlan meghaljon. A többség mellé állt, a maradék pedig úgy döntött, hogy családjával együtt elhagyja a várost. Grenn egyedül maradt. Senki se maradt mellette. De ő még így se adta át helyét. Ő az elnök, ezt nem veheti el tőle senki. Pláne nem egy húsz éves Targaryen lotyó. Kenneth eközben katonáival már úton volt Sárkánykőre, hogy megadja magát Daelysnek. Könyörögni fog a lánynak, hogy ne égesse fel a várost. Bár abban se volt biztos, hogy eljutnak odáig, hogy beszélhessen a lánnyal.

Daelys a többiek előtt ért vissza otthonába. Oira észrevette, hogy valami nem stimmel. A lányra nézett, majd sírni kezdett. A szőkeség végig simított a sárkány fején, s próbálta visszatartani saját könnyeit. Saját éjfekete sárkányára nézett, majd elmosolyodott.

– Roberion lesz a neve. – mondta, majd megfogta Jorah kezét. A férfi átkarolta a lányt, majd bekísérte őt a várba. Severina már a kapuban várta őket, ahol a férfi át is adta Daelyst a lánynak. A barna hajú lány felkísérte őt a szobába, majd kiengedte haját. Az ágyra készített neki egy fekete hálóinget, majd magára hagyta. A szőkeség átöltözött, majd az ablakhoz ült. Megállás nélkül a tengert bámulta, aludni se volt kedve. Akárhányszor lehunyta szemeit, apja utolsó pillantását látta maga előtt. Grenn mosolyát sem tudta kiverni a fejéből. Sírni támadt kedve, de már úgy érezte, nem maradt több könnye. Mellkasa megállás nélkül fájt, s étvágya se volt.