Kenneth
hajóra szállt embereivel, s már érezte, hogy nincs messze a céltól. Lassan
kikötöttek Sárkánykőre. Az égre nézett, s megpillantotta a két sárkányt, amik
az eget szelték. Jorah és Rhanno fogadták a katonákat a parton. A dothraki
vezető kezében egy kosár volt, ahova az összes katonának bekellett raknia a
fegyverét. Kenneth intett katonáinak, akik szép lassan beledobálták pisztolyaikat,
s késeiket. Khal Rhanno, két másik dothraki kezébe adta a kosarat, akik
elindultak a lépcsőn felfelé.
–
Daelyssel szeretnénk beszélni. – jelentette ki Kenneth, mire Jorah felvonta
szemöldökét. Rhannora nézett, aki elmosolyodott.
–
Kövessetek. – felelte a dothraki vezér, majd elindultak a vár felé. Roberion
párszor elrepült felettük, hogy meggyőződjön róla, hogy senki sem jelent
veszélyt lovasára.
Severina
bekopogtatott a lány szobájának ajtaján. Percek teltek el, mire az ajtó
kinyílt. Daelys szemei beestek, s elszíneződtek. Arca sápadt volt, ezüst haja
kócosan hullt vállaira. A barna hajú lány belépett a szobába, majd a
szekrényhez lépett. Elővett egy szürke nadrágot, majd egy fekete, hosszú ujjú
pólót. Az ágyra tette őket, majd elkezdte törölgetni a lány fekete bokacsizmáját.
Daelys továbbra is az ablaknál ücsörgött, s észrevette, ahogyan a Lannister
katonák Khal Rhanno mögött gyalogoltak felfelé, a kastélyhoz. Mély levegőt
vett, majd megkérte Severinát, hogy fonja be haját. A lány boldogan neki esett
a szőkeség csoda szép hajának, majd egy kis alapozót tett a szemei alá. Daelys
felöltözött, majd a csarnokhoz ment. Most először lépett be oda, mióta
Sárkánykőn vannak. Végig simított ősei trónján. Helyet foglalt rajt, majd várni
kezdett. Hamarosan be is lépett Rhanno a csarnokba, majd mosolyogva nézett
végig Daelysen. A lány mellé sétált, majd a többi dothraki körbe állta
Kennethet. Jorah és Ivan pedig az ajtónál ácsorgott. Kenneth hatalmasakat
nyelt, s szinte reszketett, ahogyan ránézett Rhannora, s Daelysre. Álla remegni
kezdett, s egyszerűen, nem mert megszólalni.
–
Az ifjú Lannister azért van itt, hogy megadja magát. – szólalt meg végül
Rhanno, s a szőkeségre nézett. Daelys elmosolyodott.
–
Cserébe kérlek, ne gyújtsd fel a várost. – tette hozzá remegő hangon Kenneth. A
szőkeség végig nézett a remegő fiún, majd Khal Rhannora emelte tekintetét. A
férfi mosolyogva állt mellette, amitől a lány arcára is egy kis mosoly kúszott.
–
Eszem ágában nem volt felégetni a várost a sárkányaimmal. – felelte, mire
Kenneth megkönnyebbülten lélegzett fel. – De a bátyád meg fog halni. – tette hozzá
határozottan, mire a fiú lehajtotta fejét.
–
Tudom. – suttogta, s nem ellenkezett. Legbelül tudta, hogy nincs más mód. A nép
így is úgy is fellázad ellene, s a gazdaság már így is romokban hever. –
Viszont nem szeretnék ott lenni, ha ezt megengeded nekem. – mondta, mire Daelys
ismét Rhannora nézett.
–
Mit javasolsz? – intézte kérdését a dothraki vezér felé, aki mély levegőt vett,
majd végig nézett a törékeny fiún.
–
A Lannister katonák, s a fiú, - mondta – menjenek vissza Lannisrévbe. Várják
meg ott a háború végét. – felelte, mire a szőkeség rábólintott.
–
Legyen így. – nézett Kennethre, aki térdre ereszkedett, s hálálkodni kezdett. Végül
feltápászkodott, majd ismét fejet hajtott a lány előtt. Rhannonak is
megköszönte, majd kilépett a csarnokból. Közölte katonáival a hírt, majd
elhagyták Sárkánykőt. A fiú még utoljára megbámulta a sárkányokat, majd örömmel
telve tért haza Lannisrévbe.
Daelys
mély levegőt vett, majd felállt. A mellette ácsorgó férfira nézett, majd
elmosolyodott. Végig nézett barátain, majd eltűnt arcáról a mosoly. Sarkon
fordult, s Severinával az oldalán, elhagyta a csarnokot. Visszament szobájába,
majd ismét az ablakhoz ült. Severina épp a fürdőszobában tevékenykedett, amikor
a szőkeség ajtaján valaki kopogtatni kezdett. A Targaryen lány kinyitotta a
faajtót, s Alora Greyjoyal találta szemben magát. A nő elmosolyodott.
–
Bejöhetek? – kérdezte, mire a szőkeség kijjebb tárta az ajtót. Alora belépett a
szobába, majd haját füle mögé tűrte. Végig nézett a húsz éves lányon, majd
megfogta annak kezét. – Részvétem, drága. – mondta, mire Daelys szemébe könnyek
gyűltek. Alora elmosolyodott, majd átölelte a lányt.
–
El se temethettem. – szipogta, majd letörölte arcáról a könnyeket. Alora
megragadta a lányt, majd a szemeibe nézett.
–
Megbosszuljuk. – arcán ismét megjelent valami bizalmat árasztó mosoly, ami
valahogy megnyugtatta Daelyst. – Ígérem. – tette hozzá, majd végig simított a
szőkeség arcán. Ismét megölelte, majd magára hagyta. Az ezüsthajú lány mély
levegőt vett, majd megpróbálta összeszedni magát.
Jorah
észrevette, hogy Rhanno érez valamit a lány iránt, de nem tette szóvá. Nem lett
volna joga hozzá. Tudta, hogy hamarosan vége az egésznek, s ő el fog tűnni. Hamarosan
megnyugodhat a lelke, ha sikerül Daelysnek adnia a kantonokat. Dorne népe már
most pezsgőt bontott Grenn Lannister bukása alkalmából. Mindenki érezte már,
hogy itt a vég. Bár Jorah aggódott Daelys miatt. A prófécia még mindig áll, s
sárkányát Roberionnak nevezte el. A férfi minden este imádkozott, hogy a jóslat
ne váljon valóra. Ivan már buzgón szervezte a támadást, Alorával és Jacorral az
oldalán. Rhanno minden mondatára hevesen bólogatott. Frederick Starknak mindegy
volt, ő csak az elnök halálát akarta. Hiába nem tartozik a fennhatósága alatt, Északot
is ugyanúgy érinti Grenn idióta döntései. Mikor mindent megbeszéltek, Ivan ott
hagyta a parancsnokokat, majd Daelys szobája felé vette az irányt. A lány már
készen állt az indulásra. Egy fekete, vékony kabátot viselt, kezein pedig ott
virítottak a vörös bőrkesztyűk, amit még apjától kapott. Míg a katonák a parton
gyülekeztek, s szálltak fel a hajókra, addig Daelys felmászott Roberion hátára.
Oira izgatottan követte a fekete sárkányt, s megindultak Királyvár felé.
Grenn
egyedül ücsörgött az irodájában. Az utcákon egyetlen egy embert se lehetett
látni. Mindenki elbújt. A legtöbben a pincébe bújtak, hisz arra számítottak,
hogy a sárkányok porig fogják égetni a várost. Az elnök kócosan ücsörgött az
ablak előtt, arca beesett volt, ruhái gyűröttek. Napok óta nem fürdött, s nem
evett. Csupán az irodájában lévő whiskys üvegből fogyott a folyadék. Arcán
továbbra is ott volt az az őrült mosoly. Nem menekült, továbbra is hitte, hogy
nyerni fog, habár már senki nem állt mellette. Mindenki a vesztét várta. Dorne
napok óta kárörvendő emaileket küld neki, amiket sokszor végig se olvas. Körbe
vette őt a mocsok, s a bűz. Az iroda felvolt forgatva, Daenerys Targaryen
festménye pedig szétvagdosva hevert a földön. Idegesen kémlelte az eget, ám nem
onnan jött a támadás. Látta, ahogyan a Stark katonák betörik a városkaput. A
dothrakiak gyorsabban rohantak, mint bármelyik katona. Mindannyian az épület
felé iparkodtak. Grenn még ekkor sem állt fel. Ült, s nézte, ahogyan elérik a
székhelyet. Hallotta, ahogyan végig baktatnak az házon. Khal Rhanno berúgta az
elnök irodájának ajtaját, majd megállt a küszöbnél. Nem volt harc, nem kellett
megölniük senkit. Grenn felállt, majd a dothraki vezetőre nézett. Rhanno két
embere oda lépett, majd megragadta a férfit. Az elnök még ekkor is csak
vigyorgott. Végig vezették őt az épületen, majd Dragonpit-hez vitték. Daelys
már ott várta a férfit, mögötte pedig Roberion állt. Amikor meglátta Grennt, a
sárkány felüvöltött. A két dothraki katona a lány elé vetette a Lannister
férfit. A fél társaság Daelys mögé állt, míg a többiek pár száz méterrel odébb
álltak meg. Grenn még mindig vigyorgott. Végig nézett a lányon, majd
felnevetett. Hisztérikus, őrült nevetés volt. Nem mondott semmit, csak vihogott.
–
Dracarys. – mondta ki a varázsszót
Daelys, s ennek hallatán Grenn elhallgatott. Csend lett, Roberion pedig
felemelte fejét. A sárkány szinte elmosolyodott. Kinyitotta száját, s Grenn
ekkor értette meg, hogy mi fog vele történni. Nem volt már esélye a
menekülésre. A sárkány horkantott egyet, majd lángokba borította a férfit. A
szőkeség szinte elmosolyodott a férfi halálán. A háttérben mindenki ujjongott. Az
emberek előbújtak a házukból. Egyre többen merészkedtek oda, s ámulattal nézték
a sárkányokat, s Daelyst. Az elnökből lassan nem maradt más, csupán hamu. A
Targaryen lány felnézett, s látta, hogy az emberek megkönnyebbültek. Királyvár
népe egyszerre kántálta Daelys nevét. A szőkeség Jorahra nézett, aki szintén
tapssal jutalmazta a Lannister férfi halálát. Jorah visszanézett a lányra, majd
elmosolyodott. Teste elgyengült, s abba hagyta a tapsolást. Lábai
összecsuklottak, s földre rogyott. Daelys azonnal oda rohant, s letérdelt
mellé. Jorah a lány ölébe zuhant. A férfi elmosolyodott, s a lány lila szemeit
nézte. Nem hallotta már az emberek kiáltozását, ahogyan a lány nevét kántálják.
Nem érezte többé Daelys édes illatát. A lány szemeibe könnyek gyűltek. Jorah
továbbra is csak mosolygott, s utoljára megszorította a szőkeség kezét. A férfi
lehunyta szemeit, majd szinte elporladt a lány kezei közt. Mindenki
elhallgatott. Csend lett. Rhanno letérdelt a szőkeség mellé, majd átölelte őt.
Daelys könnyei potyogni kezdtek, s tudta, hogy többé nem ölelheti át Joraht.
Többé nem foghatja meg kezét, s nem beszélgethet vele. Rhanno belepuszilt a
lány hajába, s ringatni kezdte őt. Roberion a lány köré feküdt, s szinte vele együtt
sírt. Oira a levegőből üvöltött fel, s hatalmas köröket tett a város körül.
Mindannyian gyászoltak. Még az nap este eltemették Robert Targaryent, s Daelys
egy lufit engedett az égbe, Jorah emlékére. Utoljára megsiratta őket, majd mély
levegőt vett, s összeszedte magát.
Másnap
már a városban voltak a kantonok vezetői, s Királyvár tárgyalójában ücsörögtek.
A szőkeség belépett a terembe, s azon nyomban mindenki felállt. Daelys helyet
foglalt a volt elnök helyén, majd végig nézett a hat emberein, akik körbe ülték
az asztalt.
–
Mindenkinek köszönöm, hogy ilyen hamar megjelent. – kezdte mondandóját, majd
mély levegőt vett. – Ha engedik, szeretném megszavaztatni a néppel, hogy kit
szeretnének elnöküknek. Úgy gondolom, az itt lévők lehetnének a jelöltek. – folytatta,
mire az emberek egymásra néztek. Egész eddig csupán ők döntötték el, sose
vonták be az átlagembereket. Senki nem felelt. Daelys egyre feszültebb volt.
Végül valaki felállt.
–
Nekem tetszik az ötlet! – mosolyodott el Alora Greyjoy. Ezután Lannia Martell
állt fel, akit Kenneth Lannister követett.
–
Rendhagyó ötlet, de én is benne vagyok. – szólalt meg Carn Baratheon, majd ő is
felállt. Végül Tobin Arryn és Bennar Tully is felállt. A szőkeség
elmosolyodott, majd megköszönte nekik. Ő maga kiakart maradni a jelöltek
soraiból, ám Alora ragaszkodott ahhoz, hogy az ő neve is szerepeljen a listán.
A nagyvárosok szavazóhelyeket jelöltek ki, s minden embernek lehetősége volt
választani. Egy hét múltán, elkezdték összeszámolni a szavazatokat. Ivan volt
az, aki felügyelte a számlálást. Ő már előre tudta, hogy ki nyert. Két héttel
később rendeztek egy sajtótájékoztatót, s a jelöltek mind izgatottan ücsörögtek
az első sorokban. Daelys egy csodaszép, fekete, csipkés ruhát viselt. Haját
levágatta, sminkjét pedig Severina csinálta. A szőkeség Alora mellett ült, aki
megdicsérte a lány haját. Sokan elsőre fel se ismerték, ám Roberion hátán
érkezett, így kétség sem volt arról, hogy ő egy Targaryen. Újságírók és fotósok
tömkelege várta izgatottan a választás eredményeit. Kattogtak a fényképezők.
Végül belépett Ivan, s oda lépett a kis mikrofonhoz. Kezében egy kis boríték
volt, amiben a nyertes, s az új elnök neve szerepelt. A férfi elmosolyodott,
majd körbe nézett.
–
Szóval, köszöntök mindenkit. – kezdett bele, majd megköszörülte a torkát. – A mai
napon kiderül, hogy ki lesz az, aki a következő tíz évre elfoglalhatja
Királyvár elnöki irodáját. Hat kanton irányítója lesz, s a nép választottja. –
Ivan mély levegőt vett, majd remegve kibontotta a borítékot. Elolvasta a nevet,
majd elmosolyodott. Felnézett, s nem tudta visszatartani örömét. – Tehát a
választott, - folytatta, s már mindenki tűkön ült, hogy megtudja, kinek a neve
áll a borítékban – Daelys Targaryen. – mondta ki a nevet, s azonnal mindenki
tapsolni kezdett. Alora azonnal ujjongásba vágott. A szőkeség felállt, majd
körbe nézett a terembe. Felsétált Ivan mellé, majd a mikrofonra tekintett. Nem
tudott mit mondani. Csendben ácsorgott, s hallotta, ahogyan kattannak a
fényképezőgépek. Ivan megbökte a lány oldalát, mire Daelys riadtan fordult a
férfi felé. Ivan letérdelt, majd üvöltözni kezdte a lány nevét. A terem
nevetésbe tört ki, ahogyan a szőkeség is. A férfi felállt, majd megsimogatta a
lány hátát, s arrébb lépett.
–
Köszönöm mindenkinek. – szólalt meg, ám hangja elcsuklott. Valami furcsa érzés
támadt rá, de nem volt rossz. Jó érzés volt. A hat kanton vezetője állva
tapsolta a lányt. Nem bánták a választás eredményét. Mind tudták, hogy az
ország jó kezekben lesz. Még Frederick Stark is állva ünnepelte az első elnöknőt.
A
következő héten a lány betartotta Alora Greyjoynak tett ígéretüket, s a
Vas-szigeteket leválasztották a kantonoktól. Immáron öt kanton maradt, akik nem
követeltek semmit, csupán békét akartak. Ivan mindenben segített a lánynak,
hisz nem túlzottan értett a politizáláshoz. A szőkeség nem gondolta, hogy ennyi
papírmunkája lesz.
Hónapok
teltek el, s Rhannoval egyre közelebb kerültek egymáshoz. Daelys imádott a
férfival lenni, önmagát adhatta mellette. Egy napsütéses napon, a férfi egy
ékszerboltból lépett ki. Utoljára rápillantott a kis dobozban lévő ezüst
gyűrűre, majd mély levegőt vett, s megindult a székhely felé. Belépett az irodába,
ahol a szőkeség egy hatalmas mosollyal fogadta. Rhanno megcsókolta a lányt,
majd idegesen letérdelt elé. Megköszörülte torkát, majd elővette a kis fekete
dobozt.
–
Daelys Targaryen, - mondta ki a lány nevét, aki a szájához kapott – hozzám jössz
feleségül? – a kis doboz teteje felnyílt, mire a szőkeség bólogatni kezdett.
Rhanno vigyorogni kezdett, akár egy öt éves, majd felállt, s felkapta a lányt.
Megcsókolta, majd felhúzta ujjára a gyűrűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése