Play with Fire: Sárkánykő

2. rész

Daelys ismét rémálmoktól forgolódott az ágyban. Körülvette őt a sötétség, ám valami nem stimmelt. Aranyló fényt látott a messzeségben. Tűz volt. Daelys közelebb lépett, s hunyorítani kezdett. Egy hatalmas sárkány repült el a feje felett. Szárnyai hatalmasak voltak. Az állat felüvöltött, majd tett egy kört a lány felett, azután földet ért. Hatalmas fejét a lány mellkasához nyomta. Daelys végig simított a sárkány fején, majd szemeibe nézett. Érezte a köteléket. A sárkány felüvöltött, majd felszállt. A lány tudta, hol keresse. Tudta jól, hogy hova kell mennie. Ahogy kinyíltak szemei, már ugrott is ki az ágyból. Kint sötét volt, ám ez őt nem zavarta. Halkan végig suhant a faházon, majd felhúzta cipőjét, s kilépett az erkélyre. Lesietett a lépcsőkön, majd Jorah autója felé vette az irányt.

– Hova-hova? – mosolyodott el Jorah, aki szintén a terepjáró felé igyekezett. – Csak nem akartad ellopni? – folytatta, majd közelebb lépett a lányhoz.

– El kell mennem, fontos. – suttogta Daelys, miközben a faház ajtaját kémlelte, nehogy kilépjen rajt apja.

– Ülj be, mond az utat. Én vezetek. – vágta rá a férfi, majd elhajította a kezében lévő sörös dobozt. Daelys azonnal bepattant az anyós ülésre, míg Jorah beindította az autót. A Cracklaw-fok felé igyekeztek. Hét és fél óra múltán megérkeztek a félszigetre. Jorah fáradtan szállt ki az autóból, míg Daelys izgatottan kémlelte az eget.

– Mi van arra? – mutatott a víz felé a lány.

– A Karom-sziget. – felelte Jorah, mire Daelys elkezdte ledobálni magáról ruha darabjait, majd a víz felé indult. – Mit csinálsz? – szólt utána Jorah, mire a lány megtorpant, majd mosolyogva megfordult.

– Várj meg itt. – felelte, s beugrott a vízbe. Daelys jó úszó volt, de még neki is feladta a leckét az út, míg átért a szigetre. Kimászott a vízből, majd körbe nézett a szigeten. Üres volt. Lakatlan. Rég nem járt ember arra. Hűvös szellő simított végén a lány nedves bőrén, ám nem tartotta vissza attól, hogy megkeresse a sárkányt. Végig baktatott az erdőn, ahol megannyi kis sebet szerzett. Mikor átért a kis erdőn, egy hegy fogadta őt. Felnézett, majd várni kezdett. Combjai tele voltak kis vágásokkal, s vére végig folyt lábán. Karjai, s arca sem úszta meg sebek nélkül. Kezdte azt érezni, hogy tévedett, s nincs a szigeten semmi. Épp visszaakart fordulni, amikor egy hatalmas sárkány üvöltés árasztotta el a vidéket. A hatalmas állat nem messze Daelys-től ért földet. Az állat nagy lendülettel futott a lány felé, majd megállt előtte. Lefeküdt előtte, majd fejével megbökte a lány oldalát. Daelys mély levegőt vett, majd felmászott a sárkány hátára. Megkapaszkodott, majd az éjfekete állat felemelkedett a levegőbe. Átrepült a sziget felett, majd a félszigetet vette célba. Jorah épp telefonon beszélt Roberttel, akinek feltűnt, hogy lánya eltűnt. Robert ideges volt, de Jorah próbálta nyugtatgatni. A férfi a kocsija mellett ácsorgott, amikor a sárkány üvölteni kezdett a levegőben. Jorah felnézett, majd kiejtette telefonját a kezéből. Élete során látott már sárkányt, de ez a fekete állat mindnél nagyobb volt. Jorah végig nézte, ahogyan az állat a földre ereszkedik, majd kezébe vette Daelys ruhadarabjait, s megindult a sárkány felé. Az állat szúrós szemmel méregette Jorah-t. A szőkeség kivette a férfi kezéből ruháit, majd gyorsan felöltözött. A lány tele volt sebekkel, haja kócos volt.

– Honnan tudtad? – érdeklődött a férfi, mire Daelys a sárkányra nézett.

– Álmodtam vele. – felelte, majd Jorahra nézett. – Ahogyan veled is.

– A hátán jössz vissza Felwoodba? – kérdezte, mire a lány megrázta fejét.

– Sárkánykőre megyek. – a válasz nem tűrt el ellenvetést. Jorah biccentett, majd beült autójába, s visszaindult Felwoodba. Daelys füle mögé tűrte haját, majd a sárkány hátán, elindult ősei otthona felé.

Grenn Lannister tudomást szerzett Daelys tervéről. Idegesen járkált fel-alá az irodájában. A parancsnok, Ivan Vallie a sarokban ácsorgott, s várta felettese parancsát. Az elnök nem tudta felfogni, hogy tudott a sárkány úgy élni, nem is olyan messze tőle, hogy senki se tudott a létezéséről. Esélytelen volt, hogy a lány előtt Sárkánykőre érjenek.

– Meg kell ölnünk azt a bestiát, a lánnyal együtt. – sziszegte a férfi, mire Ivan felsóhajtott.

– A sárkány még hasznunkra lehet. – vetette fel Ivan, mire Grenn szemei felcsillantak. – A sárkány azt választja lovasának, aki érdemes rá. Olyasvalakit, aki különleges.

– Én az vagyok. – vágta rá Grenn. Ivan csendben volt, s továbbra is várta felettese akaratát. A férfi megigazította öltönyét, majd a parancsnokra nézett. – Menjetek Sárkánykőre. Öljétek meg a lányt, a sárkányt pedig hozzátok Királyvárba. Ha nem hódol be nekem az a bestia, hát megölöm. – mondta, mire Ivan fejet hajtott, s kilépett az irodából. Összeszedte katonáit, majd kocsiba ültek, s megindultak az ősi Targaryen otthon felé. Ám félúton megálltak. Mind az öt autó megállt, s Ivan kiszállt az autóból. Az összes katonája követte példáját, majd a parancsnokuk köré álltak. A férfi végig nézett hű társain, majd felsóhajtott.

– Grenn Lannister, az elnökünk, kezd megbolondulni. Nem tud ép ésszel gondolkodni. Aki beakarja jelenteni árulásom, az menjen. Aki pedig normális vezetőt akar Westeroson, jöjjön velem, s álljon a Targaryen lány mellé. Egyetlen egy férfi lépett ki a tömegből, Kenneth Lannister. Ivan tudta, hogy ő mindenképp bátyja mellett marad. Kenneth a parancsnok lábához köpött, majd fintorral az arcán beült az egyik autóba, s visszafordult Királyvár felé. Ivan végig nézett katonáin, akik mind hűen követték őt. Nem voltak sokan. Csupán ötvenen, de edzettek voltak, s megfelelő kiképzést kaptak. Varjúpihenőn a katonák kompra szálltak, majd átkeltek vízen, s partra szálltak Sárkánykőn. A vár szinte érintetlen volt. Megindultak a hosszú kőúton, ami egyenesen a várba vezetett. Libasorban haladtak, s Ivan remélte, hogy Daelys már ott van. Hirtelen furcsa hangokat kezdtek hallani. Ivan felnézett az égre, s megpillantotta az éjfekete sárkányt, ami elrepült felettük, egy hatalmas üvöltés kíséretével. Daelys az út végén várta a katonákat. Haja hátrafonva, lila szemei szinte izzottak. Egy fekete trikót viselt, egy szintén fekete farmerral, amit sárkánypikkelyhez hasonlító minták díszítettek. Karján apró karcolások. Frissnek tűntek, de már nem vérzett egyik seb sem. Homlokán is egy hasonló vágás díszelgett. A sárkány felettük körözött. Bármikor képes lett volna lecsapni rájuk, csupán lovasa parancsára várt. Ivan megállt a lánnyal szemben, s hosszasan bámulni kezdte őt.

– Megakartok ölni? – szólalt meg végül Daelys, mire Ivan megrázta a fejét.

– Szolgálni jöttünk. – felelte, mire a szőkeség felvonta egyik szemöldökét.

– Csak ugyan? – nevetett fel a lány. – Ezt az előtt, vagy az után döntöttétek el, hogy megláttátok a sárkányom? – érdeklődött, majd az égre nézett, ahol továbbra is körözött az állat.

– Előtte. – felelte egyszerűen. Daelys nem félt. Még az ötven katonától sem. Elmosolyodott, majd hátat fordított Ivannak. Belépett a kitárt ajtókon, s Ivan maradásra intette katonáit, majd sietve követte az ezüsthajú lányt. A férfi már most szimpatizált a lánnyal, a jóslat ellenére is. Daelys belépett a tárgyalóba, ahol még mindig ott állt a faragott asztal, amin Westeros térképe díszelgett. Ivan becsukta maga mögött az ajtót, míg a lány magára vett egy pulóvert. Sötétszürke színű volt, s hátán a családi címerük díszelgett. Haja megbabonázta a férfit. Ivan majdhogynem elfelejtett levegőt venni is, mikor végig nézett a lányon.

– Miért árultad el az elnököd? – hangzott a kérdés a lány szájából. Daelys nem nézett a férfire, csupán a tájat nézte.

– Őrült. – felelte egyszerűen, mire a szőkeség felnevetett.

– Az az én családom reszortja.

– Most nem. Grenn Lannister nem alkalmas a vezetésre többé. Nem tud elvezetni egy országot.

– Honnan tudod, hogy én alkalmas vagyok rá? – Daelys a parancsnokra nézett. Először is feltűnt neki, hogy mennyire jóvágású, ám ezeknél a fényeknél még inkább. Szemei zölden villogtak, haja barna volt. Max harminc éves lehetett, a lány legalábbis így vélte.

– Nem tudhatom, de Targaryen vagy. Westeros téged illet. – a válasz kielégítő volt a lány számára. Elmosolyodott, majd ismét a tengert kezdte bámulni.

– Keressetek magatoknak alvó helyet. – mondta, mire Ivan fejet hajtott, majd magára hagyta a szőkeséget. A férfi végig rohant a váron, majd beinvitálta katonáit. A sárkány már nem körözött a fejük felett. Ha harcra kerül sor, Grenn nem fogja leszedni az állatot a levegőben. Daelysnek csak akkor van esélye, ha a sárkány hátán lovagol. Eközben a fiatal Targaryen lány a tárgyalóban ücsörgött, s a tengert figyelte. Apját várta, valamint Jorah-t, s a magas dothraki férfit. Egyszer csak komp helyett, hajókat pillantott meg. Tízet. Mindegyiken a Targaryen zászló díszelgett. Apja az egyik hajóról hevesen integetett a lánynak. Daelys elmosolyodott, majd megindult a part felé. Robert kiszállt a hajóból, majd lánya felé rohant. Azonnal karjai közé zárta.

– Annyira büszke vagyok rád. – suttogta a lány fülébe, majd megpuszilta annak feje búbját. Robert elengedte lányát, majd a fejük felett elsuhanó sárkányra pillantott. – Gyönyörű. – motyogta a férfi, mire Daelys elmosolyodott. A szőkeség Jorahra nézett, aki épp a hajókat segített kikötni. Khal Rhanno magával hozta embereit, bár tudta Daelys, hogy ez így még kevés. Még az ötven katonával együtt is. A Lannister elnök fölényben volt. A dothrakiak, Rhanno vezetésével megindultak a vár felé, míg Daelys, Robert és Jorah a parton maradtak.

– Van ötven katonám. – szólalt meg Daelys, mire Jorah felemelte szemöldökét. – Ivan Vallie és katonái mellénk álltak. – tette hozzá, mire Robert felsóhajtott. Jorahra nézett, s tudta, hogy a háború elkerülhetetlen.

Kenneth Lannister visszaérve azonnal bátyja irodájába ment. Berontott az ajtón, majd lihegve szólalt meg.

– Ivan elárult téged! – lihegte, mire Grenn felpattant a székből. Nem szólalt meg. Csupán visszaereszkedett a székbe, majd kiutasította fivérét. Mögötte egy hatalmas üveg ablak terült el. Az egész várost belátta. Sose szerette ezt a helyet. Csupán azért lett elnök, hogy bizonyítson az embereknek. Hogy tudtára adja mindenkinek, hogy a Lannister ház még mindig ér valamit. Rosyn az ajtó előtt ácsorgott, mikor Kenneth kilépett az irodából. Mindent hallott. Kenneth lehajtotta fejét, majd elsuhant a nő mellett. Rosyn mély levegőt vett, majd bekopogtatott az ajtón. Grenn sokáig nem válaszolt, mire a nő megunta, s benyitott. Rég nem járt férje irodájában. A férfi ránézett, majd visszafordult az ablakhoz. Továbbra is a várost kémlelte. Rosyn végig nézett a helységen. A Targaryen királynő festményéről eltűnt az üveg. A földön hevert, darabjaira törve. Közelebb lépett férjéhez, aki csak felemelte kezét.

– Nincs hozzád kedvem. – mondta egyszerűen Grenn, mire a nő elhúzódott tőle. Vége volt köztük valaminek, s ezt mindketten tudták. Rosyn csókot lehelt férje homlokára, majd kisétált az irodából. A szobájában már összevolt készítve a csomagja. Táskáját a vállára vette, majd végig suhant az épületen. Aranyhaját egy sapka alá tűrte, így könnyen kijutott a városból. Vonatra ült, majd Lannisrév felé vette az irányt. Távol akart lenni férjétől, s túl akarta érni a háborút. Árulást követett el, amikor elhagyta Királyvár kapuit, ám apja, aki Lannisrévben élt, megtudta védeni. Oda érve, apja már tárt karokkal várta a nőt. Karjaiba zárta, majd belepuszilt Rosyn aranyhajába. Lannisrév kapuit lezártatta. Se ki, se be. Ő ott akarta túl élni a háborút.

Jorah a tárgyalóban lévő faragott asztalt bámulta. Régi emlékeket idézett fel benne, s akkor is háború készült, ahogyan most is. Daelys ezüst hajára pillantott, aki kész volt a harcra. De ő nem a hatalomért harcolt, hanem a családjáért. Ivan megköszörülte torkát, majd mikor mindenki ránézett, belekezdett mondókájába:

– Óváros és Napdárda a mi oldalunkat fogja, ám nem kívánnak részt venni a háborúban. Így tőlük nem várhatunk katonákat. Sirályváros ezer embert küld, míg Sasfészek a Lannister elnököt támogatja. A Vas-szigetek szülöttei mellettünk állnak, viszont külön akarnak válni a „Hat Királyságból”, ahogyan Daenerys Targaryen ígérte nekik. – Daelys bólintott. Nem tiltakozott ellene. – A Starkok ugyan nem tartoznak a „Hat Királyság” fennhatósága alá, viszont közös őseitekre tekintettel, ötezer katonát küld Frederick Stark. Körülbelül egy hét, mire minden segítőnk Sárkánykőre érkezik. – fejezte be Ivan.

– A Vas szülöttei hányan lesznek? – szólalt meg Robert, miközben Westeros térképét nézegette.

– 2000 embert küldenek. – felelte Ivan, mire Robert hümmögni kezdett.

– És van egy sárkányunk. – tette hozzá Daelys, mire Ivan szemei felcsillantak. Eszébe jutott, hogy egy Pentosban élő ismerőse, mesélt neki egy sárkányról. Az ősi dothraki föld felett látták repkedni. Robertre nézett, majd a szőkeségre.

– Két sárkány nagyobb előny lenne. – szólalt meg. Daelys a férfi felé fordult. – Egy ismerősöm, ki Pentosban él, mesélt nekem egy pletykáról. Egy hét alatt megjárnám, de Robertnek velem kell jönnie. – Daelys és apja is belement, s a két férfi még az nap elindult Pentos felé, pár katona társaságában, s egy dothrakival, aki beszélte az ősi nyelvet.

Sárkánykőt hamarosan temérdek ember lepte el, s mindenhol katonák hemzsegtek. Daelys Jorahra bízta vezetésüket, aki megtisztelve érezte magát. Hamarosan beesteledett, s a szőkeség, az újdonsült barátnőjével, Severinaval, a saját szobájába vonult vissza. A szoba, régen Daenerys Targaryen lakosztálya volt. A lány leült a hatalmas ágyra, majd a barna hajú szépségre nézett, aki leült mellé. Severina, Khal Rhanno húga volt. Épp betöltötte a tizennyolcadik életévét, ám korához képest igen csak érett volt. A két lány hosszasan beszélgetett, míg nem egy kopogás szakította félbe őket. Az ajtó kinyílt, s Jorah ácsorgott a küszöbnél. Severina elmosolyodott, majd felállt, s elsuhant a férfi mellett. Jorah belépett a szobába, majd Daelysre nézett. A férfi becsukta maga mögött az ajtót, majd leült a lány mellé. A lány haja kivolt engedve. Gyenge hullámokban hullt hátára. Jorah végig húzta kezét a lány ezüsthaján. Daelys elmosolyodott, majd közelebb hajolt a férfihoz. Jorah szíve gyorsabban vert, s érezte a lány édes illatát, ami körülvette őt. Tudta, hogy nem szabadna, hogy így érezzen a lány iránt, de nem tudta visszafojtani érzéseit. Daelys a férfi mellkasára helyezte kezét, mire Jorah magához húzta őt, s megcsókolta. A szőkeség megragadta a férfi pólóját, majd igyekezett lehúzni róla. Végül a fehér póló a földön landolt, ahogyan Daelys fekete trikója is. Odakinn hatalmas szél kerekedett, s a nyitott ablakon keresztül, bejutott a szobába. Az a pár gyertya, ami fényt adott, kialudt, s csupán a hold kékes fénye, világította meg őket. Daelys haja immár fehéren csillogott a sötétben, s Jorah átadta magát szenvedélyének. Mindketten megfeledkeztek a külvilágról. Elvesztek a pillanatban, s az sem érdekelte őket, hogy odakinn villámok tomboltak, majd zuhogni kezdett az eső. A tenger hullámai felcsaptak a hegyoldalán. Az éjfekete sárkány felüvöltött, míg Daelys oda adta magát Jorahnak.