Gemini: 3. rész

Sziasztok! Kis kihagyás után, itt a harmadik rész is. Jó olvasást kívánok!

Chelsea mély levegőt vett, majd felült az ágyon. Megdörzsölte nyakát, majd kipattant az ágyból. Az ajtóhoz sétált, majd óvatosan kinyitotta azt. Kikukucskált, s látta, ahogyan a folyosó végén befordul Dwennon, s lemegy a lépcsőkön. Kilépett, majd becsukta maga mögött az ajtót. Oldalra nézett, s egy árnyat pillantott meg, ami végig futott a fal mentén. Mintha egy kutya lett volna. Követni kezdte a fekete árnyékot, majd egy ajtóhoz ért. Világoskék színben pompázott, s egy hatalmas tigris fej díszelgett rajt. Chelsea végig simított a mintán, mire az ajtó kinyílt. A barna hajú lány beljebb lökte az ajtót, majd bekukucskált a szobába. Világos volt, túl világos is. A falak fehérek voltak, arany mintákkal. Az ágy szintén halványszürke színekben pompázott. Az erkélyre vezető ajtókon és ablakokon is halványlila függönyök lógtak. A lány belépett a szobába, majd hirtelen morogni kezdett valami. Chelsea megfordult, s megpillantotta, hogy kihez tartozott az árnyék. Az ajtó mögül egy hatalmas fekete tigris lépett elő. Látta, álmában. Midnight tigrise, Luna. Chelsea kinyújtotta kezét, mire az állat megnyalta azt. A lány elmosolyodott, majd végig simított a tigris fején. Ismét körbe nézett a szobában, s érezte, hogy nem szabadna itt lennie. Lunára pillantott, akin úgy tűnt, nem akar külön válni a lánytól. Chelsea kilépett a szobából, mire a tigris követte őt. Az ajtó becsukódott mögöttük, s egy enyhe szellő söpört végig a házon. Chelsea végig sétált a sötét folyosón, majd a széles lépcsőknél, megállt. Lenézett, s Ainát pillantotta meg, akinek arcán csodálkozás ült. A tigrist bámulta, s megszólalni sem tudott. Végül elmosolyodott, majd mintha pukedlizett volna az állatnak, s a mellette ácsorgó lánynak. Chelsea nem értette, de már kezdte megszokni, hogy semmit se ért. Lesétált a nőhöz, majd Lunára pillantott.

– Kiszabadítottad. – jelentette ki Aina, majd megsimogatta a tigris hátát.

– Hogyan? – kérdezte a lány, mire Aina elnevette magát.

– Ezt neked kell tudni. – arca fáradt volt, s aggódott valami miatt, ez látszott rajta.

– Ki volt az a barna hajú lány? – hangzott a kérdés Chelsea szájából, s Ainát látszódott, hogy nem szívesen válaszolna erre a kérdésre. Sokáig rá sem nézett a lányra. Mintha titkolna valamit, bár Chelsea tudta, hogy nagyon sok mindent titkol előle a nő.

– May. – a név nem segített a helyzeten, s ezt tudta Aina is. – Midnight jobb keze volt, egy démon. – kezd össze állni a kép. – Ő ölte meg, Mindightot és téged is megakar ölni.

– Miért ölte meg? – Chelsea biztos volt benne, hogy a démon okkal tette, amit tett. Aina nem válaszolt. Megrázta fejét, majd ott hagyta a lányt. Chelsea a mellette álló hatalmas tigrisre nézett, majd megindult a bejárat felé. Kilépett az ajtón, s egy hatalmas szökőkutat pillantott meg. Nem működött, s megviselték már az évek. A lány oda sétált, majd leült a szélére. Luna a lány lábához feküdt, s szőre csillogott. Gyönyörű volt. Ahogyan a szoba is, ahol rátalált az állatra. Biztosan Midnightnak szánta azt a helységet Aina. Szebb volt, mint bármelyik terem a házban. Mély levegőt vett, majd a kapukra nézett. Köd vette körbe a villát. A kerítés mögött csupán a fákat és a ködöt lehetett látni. Lunával az oldalán megtudna szökni, megtehetné. Nem érnék utol. A lány füle mögé tűrte a szemébe lógó barna tincset, majd ismét a házra nézett. Dwennon az egyik ablakban ácsorgott, s őt bámulta. Chelsea úgy tett, mintha meg se látta volna. Nem akart a fiú közelébe menni. Olyankor úgy érezte, mintha vonzódna hozzá, de ez nem így volt. Taszította a férfi, s félt tőle. Biztos volt benne, hogy rosszban sántikál. Talán olyan dolgokban, amiről Aina nem is tud. Luna megrázta magát, majd felállt. Nyújtózkodni kezdett, majd a barna hajú lányra pillantott. Chelsea végig simított a tigris hátán, majd felállt, s követte őt. Luna az erdő felé igyekezett. A lány egy pillanatra háta mögé nézett, de nem követte őket senki. A tigris bement a köd belsejébe, majd megállt egy vastag fa mellett. Chelsea körbe járta a fát, s mögötte egy sírt talált. Leguggolt, majd kezével letörölte a port a fehér márványtábláról.

Midnight,

a démonok királynője, Luna jogos örököse, a boszorkányok vezetője.

A lány a szájához kapott. Nem gondolta volna, hogy itt van a boszorka sírja. Felállt, majd hátrálni kezdett. Hangokat kezdett hallani.

– Gyere el onnan! – a hang a fejében szólt. Egy férfi hangja volt. – Chelsea, fuss! – a lány összeesett, s fájni kezdett mindene. – Kelj fel és fuss!

– Tűnj el! – a lány üvölteni kezdett, mire Aina kirohant a kastélyból. A nő azonnal a hang irányába kezdett rohanni, s mire odaért, Chelsea már összegömbölyödve feküdt a falevelek közt. A nő körülnézett, s érezte, hogy valaki van rajtuk kívül odakinn. Érezte, hogy valaki leselkedik utánuk. A köd miatt nem látott senkit, de biztos volt benne, hogy az illető a közelben van. Letérdelt a lány mellé, majd végig simított annak haján. Chelsea lassan megnyugodott, s elhalkultak a hangok. Nem hallotta már a férfi hangját. Aina felsegítette a földről a lányt, majd bekísérte a kastélyba. Utoljára hátra nézett, de nem látta a leselkedőt. Biztos volt benne, hogy csinált valamit az áldozatával. Chelsea leült az ebédlőben, mire Aina hozott neki egy bögre teát. Leült vele szemben, majd a tigrisre nézett, aki nem hagyta egyedül egy pillanatra se a lányt.

– Mi történt oda kint? – a kérdés egyszerű volt, de Chelsea tudta, hogy nem mondhatja el neki. Muszáj titokban tartania. Az a férfi tud valamit, amit ő nem és nem véletlenül akarta, hogy elfusson. Muszáj megtalálnia a férfit.

– Hirtelen rosszul lettem. – felelte egyszerűen Chelsea, majd belekortyolt a teába. Biztos volt benne, hogy a nő nem hitte el, amit mond. Aina elmosolyodott, majd hátradőlt a széken. Nem mondott semmit, csak mosolygott. A lány eközben apró cetlikre darabolta az elméjében az imént történteket, s külön kis dobozokba rejtette azt. Biztos volt benne, hogy Aina megpróbál az elméjébe férkőzni, s kiszedni onnan pár dolgot, de ezt nem engedheti. Az évek során megtanult pár boszorkány trükköt, amit rendszeresen alkalmazott a saját védelmében.

– Értem. – a nő hangja nyugodt volt, bizonyára nem talált semmit. Felállt, majd a tigrisre nézett. Valami nem stimmelt az állattal. Aina kételkedett abban, hogy a tigris Midnight miatt jött vissza. Sokkal inkább Chelsea miatt. Szolgálni jött és védeni. Le kell foglalnia a rituálé idejére, vagy egyszerűen egy altató főzetet ad neki. A nő magára hagyta Chelseát, aki még mindig a teát szürcsölgette.

– A szobádban vagyok, gyere fel! – a hang halk volt, s visszhangzott. Tudta, hogy a fejében szól csak. A lány gyors leöntötte torkán az italt, majd felsietett a szobájába. A folyosón érezte, hogy közeledik az felé, aki a hangokat küldi neki. Belépett a szobába, majd gyorsan bezárta maga mögött az ajtót. Mikor megfordult, az ablaknál egy férfit pillantott meg.

– Szia! – mosolyodott el a férfi, majd egy lépéssel közelebb lépett a lányhoz.

– Szia! – Chelsea válaszolt, de ő nem mozdult az ajtó mellől.

– Wyatt vagyok.

– Te nem is vagy itt, igaz? – a lány tudta, hogy nincs itt. Túl furcsa volt az egész.

– Nem. Ez az úgy nevezett asztrális kivetülés. – mosolyodott el a férfi. – Legalábbis én így hívom. – ismét közelebb lépett a lányhoz. Haja világosbarna volt, vagy talán középbarna. Szemei kéken csillogtak, arca megviselt volt. Frissen borotvált. Egy kékes dzsekit viselt, talán széldzseki lehetett. A farmere sáros volt, viszont nem régi. – Nem akartam rád ijeszteni. – a lány rájött, hogy túl régóta elemzi a férfit.

– Hol vagy most?

– Kétszáz kilométerre. – Chelsea érezte, hogy a férfi jót akar. – El kell innen szabadulnod.

– Miért? Kik ezek? – a lány kezdett ideges lenni.

– Aina egyetlen célja az, hogy vissza hozza Midnighot.

– Ezt már tudom. – a lány közelebb lépett Wyatthez. – Mondj újat!

– Meg fog ölni. – miután ezt kimondta, a férfi eltűnt. Köddé vált. Chelsea próbált koncentrálni, hátha visszatér hozzá Wyatt, de nem tette. Már a hangját sem hallotta. Levegő után kapkodott, s azt kántálta magának, hogy meg kell szöknie. Odakinn sötétedni kezdett. Talán a sötétben lesz esélye, bár Aina nagy erővel rendelkezik. Folyamatosan érezte, hogy figyeli őt a nő. Chelsea lement hozzájuk vacsorázni, majd úgy tett, mintha minden rendben lenne. Beszélgetett velük, mosolygott, s engedte, hogy Dwennon tapizza az asztal alatt. Végig arra gondolt, hogy az éjszaka folyamán eltűnik. Itt hagyja őket, s sosem kell velük többet találkoznia. Vacsora után elköszönt tőlük, Dwennonnak pedig engedte, hogy felkísérje őt a szobába. A férfi egy puszit nyomott a lány arcára, majd mosolyogva elsétált az ajtótól. Chelsea belépett a szobába, majd kulcsra zárta az ajtót. Levetette a ruhát magáról, majd kutakodni kezdett a szekrényben. Nehezen, de talált egy szoknyát, s egy fekete, vastag harisnyát. Felhúzta őket, majd egy trikót vett felülről, arra pedig egy pulóvert. Tudta, hogy az éjszaka folyamán, hideg lesz kint. Luna előmászott a fürdőből, majd Chelseára nézett. A lány tudta, hogy a tigris segíteni fog neki. Chelsea felkötötte haját, majd leült az ágy szélére. Tudta, hogy várnia kell még, mire mindenki lefekszik aludni. Hátradőlt, majd lehunyta szemét. Wyatt után kutakodott, bár fogalma sem volt, hogyan kell kivetülni. Nem hagyta még el a testét soha, de biztos volt benne, hogy neki is menne.

– Chelsea? – hangzott a kérdés, mire a lány kinyitotta szemét. A férfi az ablak mellett állt, ugyanúgy, ahogy délután is.

– Segítened kell! – a férfi tudta, hogy a lány szökni készül.

– Ha kiérsz a főútra, jobbra fordulj. Én indulok érted. – azzal Wyatt eltűnt, s tudta, hogy nem hagyja cserben. Chelsea tudta, hogy benne megbízhat. A lány mély levegőt vett, majd felült. A ház elcsendesült. Az ajtóhoz sétált, majd hallgatózni kezdett. Nem hallatszódott fel Aina hangja, bizonyára ő is nyugovóra tért. Chelsea az ablakhoz lépett, majd óvatosan kinyitotta azt. Kihajolt, s érezte, hogy fájni fog neki a dolog. Indák voltak a fal mentén, de nem hitte, hogy megtartják őt. Arrébb állt, mire a tigris kiugrott az ablakon. Szinte alig lehetett hallani, ahogy földet ért. Chelsea mély levegőt vett, majd kimászott az ablakon. Lassan leereszkedett az indákon, majd óvatosan leugrott a földre. Körbe nézett, de nem látott senkit. Egyik ablakon sem szűrődött ki fény. Mély levegőt vett, majd megindult a kapuk felé. A hold valamelyest bevilágította a tájat, de a lány jobbára csak az ösztöneire tudott hallgatni. A kapuhoz érve, a lány egy lakatot pillantott meg rajt.

– Kint vagy már? – a hang Wyatté volt. Chelsea próbálta visszatartani a sírását.

– Lakat van a kapun. – a lány hangja kétségbeesett volt. Wyatt az autójában ült, s már úton volt a kastély felé. Nem figyelte az órát, nem érdekelte mennyivel megy. Megakarta menteni a lányt, s csak az lebegett a szeme előtt.

– Nincs másik kiút? – kérdezte a lányt, akitől nem jött egyből válasz. A férfi még inkább nyomni kezdte a gázpedált. Chelsea próbált végig sétálni a kerítés mentén, hátha talál egy aprócska lyukat, de nem talált. Átmászni sem tudott.

– Wyatt, félek. – suttogta, miközben leguggolt az egyik fa tövébe, a kerítés mellett. Nem akart visszamenni a házhoz, de tudta, hogy nem jut ki innen. Élve biztosan nem. A férfi padlóig nyomta a gázt, s tudta, hogy minél előbb oda kell érnie. Aina mosolyogva nézte, ahogyan a lány próbált kiszökni. Mikor észrevette, hogy Chelsea feladta, kinyitotta az ajtót, majd a lány felé igyekezett. Megállt, majd elmosolyodott. A fekete tigris morogni kezdett, s készen állt támadni.

– Chelsea, gyere velem. – nyújtotta a kezét, mire Luna kitárta száját, megmutatva hatalmas szemfogait, s a nő felé ugrott. Aina egy kézmozdulattal az egyik fának lökte az állatot. A tigris nyüszítve feküdt a fa tövébe. Chelsea hallotta, ahogyan eltörik pár bordája az állatnak. A nő mögött megjelent Dwennon is.

– Kérlek, ne bántsatok. – a lány sírva fakadt. Tudta, érezte, hogy megfogják ölni. Aina elmosolyodott, majd lehajolt hozzá.

– Nem fogunk bántani. – hangja megnyugtató volt, de Chelsea már átlátott rajta. – Hozd a lányt! – hangzott a nő szájából, mire Dwennon vigyorogva előlépett a sötétből. Chelsea kapálózott, de a férfit ez nem érdekelte. Felkapta őt, majd Aina után ment. A nagy terembe vitte őt a férfi. A trón elé rakta le, majd megkötözte kezeit, s lábait. Aina meggyújtotta a teremben lévő gyertyákat, majd egy vastag, szőrmés pokrócot terített a földre. Dwennon már várta a pillanatot, hogy magáévá tegye a lányt. Leguggolt mellé, majd végig simított arcán. Chelsea hirtelen megnyugodott. Abba hagyta a sírást, s a kapálózást. Dwennon lassan eloldozta őt, majd a pokrócra fektette. A rituálé három fázisból állt. Az első az erőszak volt, ezért kellett Dwennon. A második az áldozatbemutatás, így Chelseának meg kell halnia. A harmadik pedig a varázsige, ami visszahozza az ősboszorkányt az élők közé. Aina ki nem állhatta a férfit, de szüksége volt rá. Dwennon lassan vetkőztetni kezdte a lányt, aki teljesen magán kívül volt. Nem fogott fel semmit, csupán a férfi létezett számára. Megbűvölte őt. Aina szerette volna, ha tényleg szerelmes lesz Chelsea, de áthúzták a számításait, mint legutóbb is. De tudta, hogy most sikerülni fog neki a dolog. Most végre visszahozza Midnighot. A lányon már csak a melltartója és az alsója volt rajta. Dwennon lerántotta magáról a nadrágot, majd Ainára nézett. A nő oda sétált a lány fejéhez, majd maga mellé rakta a varázskönyvét. Letérdelt, majd Chelsea fejét az ölébe helyezte.

– Csukd be a szemed. – suttogta Aina, mire a lány szót fogadott. Chelsea lehunyta szemeit. Dwennon elmosolyodott, majd végig simított a lány hasán. Letépte magáról az alsóját, majd Chelseáról is lehúzta a fehér alsóneműt. A lány már nem reagált semmire. Wyatt sem tudta elérni, s még legalább száz kilométert megkellett tennie, hogy elérjen a városig. Tudta, hogy nagy a baj. Ahogy Dwennon neki látott a dolgoknak, a ház megremegett. Aina kántálni kezdett, egy ősi, idegen nyelven, közben Chelsea fejét fogta. A lány nem reagált, mintha halott lenne. Dwennon egyre hangosabban nyögdécselt felette, s azt kívánta, bár sose érne véget a pillanat. Még mielőtt végezhetett volna, valaki belemarkolt hátulról a hajába. May a falhoz vágta Dwennont, akiből egyetlen egy hang sem jött többé ki. Chelseára pillantott, majd Ainára. A nő elmosolyodott, majd egy kést tartott a barna hajú lány nyakához.

– Előbb elvágom a torkát, minthogy te elkapj engem. – May tudta, hogy igaza van a nőnek. – Hagyd, hogy befejezzem, amit elkezdtem!

– Soha! – a démonlány nem hagyhatta. Megkellett mentenie Chelseát. Wyatt már közel járt, de nem elég közel. Luna odakint haldoklott, így csak ő volt ott. Neki kellett megtennie. Aina remegett, s bármelyik pillanatban kész volt arra, hogy elvágja a lány torkát. Hosszú percek teltek el, míg végül Aina elvette a lány torkától a kést. Lehajolt, majd csókot lehelt a homlokára. Elmosolyodott, majd a lány hasába vágta a kést.

– Ne! – May azonnal letérdelt a lányhoz, míg Aina elillant. Eltűnt, s hallani lehetett a nevetését. May azonnal elővette telefonját, s a mentőket hívta. Tudta, hogy tennie kell valamit, mert nem fognak időben oda érni. Chelsea nem tért magához, de még vette a levegőt. Odakinn valaki betörte a kapukat, s May tudta, hogy az Wyatt lesz. Hallotta, ahogyan megáll az autó, s kiszáll a kocsiból. Hallotta, ahogyan becsapja az autó ajtaját. Minden egyes lépését hallotta. Wyatt megállt az ajtóba, s a barna hajú lányt bámulta, aki eszméletlenül fekszik a földön. Az alatta lévő szőnyeget már beborította a vér. Elkéstek. Wyatt hallotta a mentők szirénáját, de úgy gondolta, túl késő. Chelsea el fog vérezni, s Aina elfogja kántálni a varázsigéjét, s visszahozza Midnightot. A mentő egyre közelebb ért, s May folyamatosan azt figyelte, hogy a lány mellkasa mozog e. A mentősök berontottak a házba, majd félre lökték Mayt, s elvitték Chelseát. Wyatt a lépcsőkön ücsörgött, s hallgatta, ahogyan a szirénák egyre csak távolodnak. May kezei csurom vér voltak, ahogyan nadrágja is.

– Túléli? – hangzott a kérdés a férfi szájából, de a lány nem felelt. Legbelül tudta, hogy Chelsea meghal, még mielőtt a korházba érnének vele. Azonosítani fogják, s behívják az apját, hogy ő e a lánya. Az apja pedig belefog halni abba, hogy elvesztette egyetlen lányát. Wyatt felpattant, majd az autója felé indult.

– Hova mész? – lépett utána May, mire a férfi megtorpant az autó mellett.

– Nem akarom, hogy egyedül haljon meg. – felelte, majd beült a kocsiba, s elhajtott. A korházba érve, azonnal megállított egy orvost, ám az egyelőre nem tudott semmit. Wyatt leült a váróba, majd várni kezdett. Tudta, hogy valaki oda fog jönni hozzá, s elmondja, mikor halt meg a lány. Talán engedik neki, hogy megnézze. Órák teltek el, mire végül egy fiatal lány odalépett a férfihez. Wyatt felpattant, s tudta, hogy mit fog mondani.

– Chelsea Ford hozzátartozója, igaz? – hangzott a kérdés, mire a férfi bólintott. – Miss Ford nagyon sok vért vesztett, de az orvosoknak sikerült megmenteniük. Most stabil az állapota. Van magán kívül bárkije?

– Az apja, Charles Ford. – felelte Wyatt, bár nem fogta fel, amit a lány mondott neki.

– Őt is értesítjük akkor. Nem sokára bemehet majd hozzá. – a férfi bólintott, mire a lány elment. A folyosó végén May ácsorgott. Átöltözött, s haja másképp állt, mint előtte. Mesterien tudta változtatni a külsejét. Wyatt visszaült a székre, majd várta, hogy a démonlány oda sétáljon hozzá. May leült a férfi mellé, majd megveregette a hátát.

– Pedig azt hittem, sikerült megölnie a lányt. – May biztos volt benne, hogy Chelsea mostanra halott lesz, de tévedett. Így Aina varázslata semmissé válik. Nem fejezte be a rituálét. Midnight a föld alatt marad, nem kell ezen aggódniuk.

Charles otthon ücsörgött, s a televíziót bámulta, amikor vonalas telefonja megcsörrent. Felkelt foteléből, majd a telefonhoz sétált.

– Igen? – hangja fáradt volt és rekedtes. Egy fiatal hölgy szólt bele, aki közölte az idős férfivel, hogy lánya a Morass-i kórházban van. Már szóltak a hatóságoknak, s a lányt levették az eltűntek listájáról. Forbes nyomozó hamarosan menni fog a férfiért. Charles letette a telefont, majd sírni kezdett. Örömkönnyek voltak. Biztos volt benne, hogy lánya halott. Nem hitte el, hogy életben lehet, s még is. A lánya élt. A férfi a szobájához ment, majd felhúzta az ünnepi nadrágját, s egy fehér inget rántott magára. Magára vette kockás, vastag öltönyét, s kiült az erkélyen lévő hintaszékébe. Várta, hogy Danarine megérkezzen, s elvigye őt lányához. Az ő tengeréhez. Nem sokára meg is érkezett Forbes nyomozó, s leparkolt a ház előtt. Szőkésbarnás haja hátra volt fonva, zöld szemei sugároztak. Örült, hogy él a lány, s tudta, hogy Charles végre megnyugodhat. Felsétált a férfihoz, aki lassan felállt a székből. Megigazította ingjét, majd a nőre mosolygott.

– Ugye, jó leszek így? – hangzott a kérdés a férfi szájából, mire Dana mosolyogva bólintott. Lesegítette őt a lépcsőn, majd mindketten az autóba ültek. Danarine sietett a kórházba. Tudta, hogy a lány miken ment keresztül, már leadták a drótot. Valami elhagyatott helyen találtak rá. Egy ismerőse hívta ki a mentőket, de ez Danának gyanús volt. Honnan tudta, hogy ott találja meg Chelsea Fordot? Még ha a barátja is, valahonnan tudnia kellett. Szólhatott volna a rendőrségnek is. Dana nem akarta ezeket felhozni a mellette ülő férfinak. Tudta, hogy nem vezetne jóra. Charles csak látni akarta a lányát. Hamarosan a szürke opel lelassított, majd megállt a kórház előtt. Charles szinte kipattant az autóból. Dana bezárta autóját, majd zsebre rakta a kulcsokat. Mindketten megindultak a második emeletre, ahol Chelsea szobája volt. Felérve, Wyatt még mindig a folyosón ücsörgött. Szeretett volna bemenni, de azt mondták, az apa az első. Charlesnek ismerős volt a fiú, de nem tudta megmondani, honnan.

– Ön kicsoda? – tette fel a kérdést Danarine, majd felmutatta jelvényét.

– Wyatt. – jelentette ki miközben felállt a nő előtt.

– Milyen Wyatt?

– Wyatt Keen. – Dana bólintott, majd elrakta a jelvényét. Az ápolónőre nézett, aki megragadta Charles kezét, s a korteremhez vezette őt. Danarine helyet foglalt Wyatt mellett, majd maga elé kezdett bámulni. Megannyi kérdés volt a fejében, s tudta, hogy a mellette ülő fiú, megtudja válaszolni azokat a kérdéseket.

– Úgy tudom, egy lány hívta a mentőket. – Wyatt mintha ideges lett volna, s ezt Dana észrevette. Apró verejtékcseppek jelentek meg homlokán, s jobb lába is járni kezdett.

– Igen. Úgy volt. – a férfi nem volt túl beszédes. Titkolt valamit.

– Honnan ismeri Chelsea Fordot? – Dana nyugodt volt, ám ezt nem lehetett elmondani Wyattről. Elakart szabadulni a nyomozónő közeléből, de túl feltűnő lett volna, ha most lelép.

– Régi barátom. – hazugság, s ezt mindketten tudták. Wyatt sose tudott jól hazudni. Régóta ismeri Chelseát, de sosem találkozott vele. Csupán messziről figyelte őt. Évek óta. Talán tizenhét éves lehetett a lány, mikor a férfi rátalált. Először csak az álmaiba pillantott bele, majd egyre közelebb ment. Végül már ott volt a szobájában, az ágyában. De igazából sosem kereste fel. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz. Vonzotta őt Chelsea, hisz kevés olyan embert ismer, mint ők. Manapság kevés boszorka él a világon. Ezt nem mondhatta el a nyomozónőnek. Rögtön elmegyógyintézetbe zárná. Dana nem firtatta a dolgot. Eljátszotta, hogy hisz neki. Nem hitte, hogy a férfi bántotta volna. Nem úgy nézett ki. Danarine jó emberismerő volt, s tudta, hogy Wyatt ártatlan. Legalábbis nem ő felel azért, ami a lánnyal történt. A nyomozónő hátradőlt, majd a padlót kezdte bámulni.

Charles az ágyhoz sétált, majd végig nézett lányán. Egy ronda szürkés hálóinget viselt, s mindenhonnan csövek jöttek. Mellettük valami monitor pityegett, amit sosem látott még az öreg. Az ápolónő egy széket tolt oda, amire a férfi le is ült. Lábai már nem bírták a sok álldogálást. Megragadta a lány kezét, majd ismét arcára nézett. Charles szíve összeszorult. Sosem volt még egyikük sem kórházban, nem látta még így lányát. Szájához emelte Chelsea kezét, majd megpuszilta azt. Letörölte arcáról a könnycseppeket, majd tovább szorongatta a lány kezét. Közelebb húzta az ágyhoz a széket, majd fejét az ágyra helyezte. Dana kicsivel később nézett be a terembe, s látta, hogy az öreg Ford már alszik is. Hátradöntötte őt a széken, majd egy pokrócot terített a férfira. Remélte, hogy a lány hamarosan felébred, hisz mindenképp ki kell kérdeznie, bármennyire is sajnálja ezt a helyzetet. Danarine mély levegőt vett, majd megindult az ajtó felé.

– Magát kiengedte ide? – nézett Wyattre, aki az ajtóban ácsorgott, s Chelseát bámulta.

– Sajnálom, csak látnom kellett… - mondta, majd lehajtotta a fejét, s elsétált onnan. Dana átérezte a fiú helyzetét, s tudta, hogy most nincs helye kötekedésnek. Wyatt után ment, majd megragadta annak kezét.

– Menj be hozzá, van ott még egy szék, pokróccal. – Dana elmosolyodott, ahogyan észrevette a férfi szemében a csillogást. – Ha bárki kérdezi, Danarine Forbes nyomozó adott rá engedélyt. – tette hozzá, majd elengedte a fiút. Wyatt biccentett, majd a terembe sietett, s becsukta maga mögött az ajtót. A széket közelebb húzta az ágyhoz, majd végig simított Chelsea kezén. Régóta vágyott rá, hogy érezze az illatát, s megérinthesse a bőrét. Talán tíz év lehetett köztük, de nem érdekelte. Szerette a lányt, minden egyes porcikájával. Már régóta szerette. Érezte a lány fájdalmát, amikor elrabolták. Érezte a félelmét, s érezte azt is, amikor bízni kezdett Ainában. Valamilyen módon mindig is összevoltak kötve, de csak most értette meg a férfi, hogy miért. Hitte, hogy minden okkal történik. Ez volt az ok, hogy megmentse őt. Bár May nélkül nem sikerülhetett volna. A démonlány órákkal ezelőtt eltűnt. Azt mondta el kell ásnia Dwennon testét. Wyatt felajánlotta segítségét, de May elutasította azt. A férfi érezte, hogy valami nem stimmel. Chelsea életben volt, de valami terjengett a levegőben. Valami vészjósló. Wyatt megszorította a lány kezét, majd lehunyta szemét. Muszáj volt beszélnie vele. A lány elméje egy tengerpart volt. Felettük félig sötét, félig pedig világos volt az ég. Megannyi fehér felhő és csillag díszítette az eget. A tenger hullámai megnyugtatóak voltak. Wyatt körbenézett, s megpillantotta a homokban Chelseát. A vizet bámulta, miközben maga mellett köröket rajzolt ujjával. Wyatt közelebb lépett hozzá, majd leguggolt mellé.

– Hát nem gyönyörű? – a lány hangja meglepően nyugodt volt, s halk. Mintha nem akarná, hogy más is meghallja, amit mond, csak Wyatt.

– Jól vagy, Sea? – hangzott a kérdés a férfi szájából, mire a lány ránézett, s elmosolyodott.

– Apámon kívül még senki sem hívott így. – Wyatt elmosolyodott, majd leült a lány mellé. – Te is boszorka vagy? – Chelseának új volt ez a világ. Magára se mondta volna soha, hogy boszorkány, míg Aina nem közölte vele. Tudta, hogy vannak furcsaságai, de ezt nem hitte volna sosem.

– Nem így hívtam magam, de igen. Az vagyok.

– Láttalak már. – a lány biztos volt benne. Wyatt megremegett. Sose hitte, hogy Chelsea valaha is meglátta őt. – A szobámban. Még mikor iskolás voltam. Az ablaknál álltál.

– Ne haragudj rám. Te vagy az egyetlen, vagyis voltál az egyetlen, akit ismerek és olyan, mint én. – a férfi tudta, hogy ezzel nem magyarázza meg tettét, de bízott benne, hogy Chelsea megérti majd. A lány elmosolyodott, majd végig simított a férfi arcán.

– Nem haragszom, hisz meghaltam. – a lány túlságosan is nyugodtan mondta ki ezeket a szavakat. Wyatt elhúzódott a lánytól. Nem lehet.

– Sea, te élsz. Csupán kómában vagy. – a lány arcán látszott a meglepettség. – Nem haltál meg. – hangoztatta ismét Wyatt, mire a lány felpattant a földről. Egy hosszú, fehér szoknyát viselt, amit lágyan mozgatott a szél. Felül egy fekete póló volt rajt. Barna haja szinte csillogott. Az égre nézett, majd a férfire.

– Midnight életben van. – Chelsea érezte a boszorka jelenlétét. Tudta, hogy Aina visszahozta, ezért is hitte magát halottnak. Wyatt felpattant a földről, majd közelebb lépett a lányhoz.

– Hol van most? – A férfi tudta, hogy szólnia kell Maynek. Addig kell végezniük a boszorkánnyal, amíg erőre nem kap. May csupán azért tudta egykor megölni, mert lemerült a lány. De ha erős, esélyük sincs ellene.

– Nem tudom biztosan, Ainával van. – Chelsea próbálta megtalálni hasonmását, de mintha valami blokkolta volna őt. – Blackrose.

– Ott élt Midnight. – Wyatt magához húzta a lányt, majd szorosan átölelte. – Most mennem kell. – suttogta, majd belepuszilt a lány hajába. Elhagyta Chelsea elméjét, majd kinyitotta szemét. A lány még mindig eszméletlen feküdt az ágyban. Elengedte a kezét, majd felpattant a székből. Megannyi gondolat cikázott az elméjében. Szólnia kell Maynek. Oda kell mennie. Meg kell állítania a boszorkát. Hogy lehetséges ez? Hisz Chelsea túlélte. Wyatt beletúrt hajába, majd kisétált a szobából. Elővette telefonját, majd megkereste May telefonszámát. Nem tudta, hogy a démonlány felfogja e venni, de reménykedett benne.