Gemini: 5. rész

Sziasztok! Késéssel, mint mindig, de meghoztam a Gemini utolsó részét.

Aki nem tudná: Ez a novella, az Éjfél c. novellám folytatása. A tartalomjegyzékbe megtalálhatóak a részek, de ide is belinkelem őket (1 , 2 , 3 , 4),

valamint a Gemini összes részét is ide teszem (1 , 2 , 3 , 4).

Jó olvasást kívánok hozzá!

Midnight mély levegőt vett, majd kinyitotta a szemét. Kipöckölte az elméjéből Chelseát. Felegyenesedett, majd megigazította a ruháját. Hátrafordult, s a kunyhó ajtajában Aina ácsorgott. A szőkeség elmosolyodott, majd ismét a városra szegezte tekintetét. Lehunyta szemét, majd kántálni kezdett. Az ég sötétebb lett, s apró fekete árnyak bújtak elő a föld alól. Hörögtek és sikítottak. Körülvették Midnightot. Mintha öröm táncot járnának körülötte. Aina ámultan nézte a lányt, aki ezer és ezer démont idézett meg, egy pillanat alatt. A szőkeség kinyitotta szemét, majd végig nézett, fiain.

– Vigyetek el minden férfit a városból. – hangja betöltötte a halk vidéket. Parancsot adott. A démonok azonnal elindultak a város felé. A lány arcán egy őrült mosolya jelent meg. Büszkén nézte, ahogyan a démonok elhurcolják a férfiakat. Mindegyik eltűnt, s a pokolban rohad el. Aina hite megremegett. Elméletben jól nézett ki a dolog, de gyakorlatban már nem annyira. Talán hibát követett el. Midnight megindult a város felé, s léptei alatt, megremegett a föld. Blackrose házai omladozni kezdtek. Az anyák próbálták menteni gyerekeiket, de sokan a házakban ragadtak. Hallani lehetett, ahogyan sikoltoznak. Segítségért kiabálnak. Midnight megállt a város közepén, majd végig nézett az összeomlott házakon és épületeken. Egy iskola állt tőle balra. Elmosolyodott, mire az épület lángra lobbant. A gyerekek és a tanárok próbáltak elmenekülni, de az ajtók nem nyíltak. Aina hallotta a gyermekek keserves sikolyát. Barbár dolog volt, amit Midnight művelt. Meg akarta állítani a lányt, de amint elindult, Luna jelent meg. A hatalmas tigris visszatalált gazdájához. Luna morgott, s Aina tudta, hogy végezni fog vele. A fekete tigris leharapta a nő fejét egy szempillantás alatt. A nő teste a földre zuhant. Gyors halála volt. A tigris kiköpte a nő fejét, majd megindult Midnight után. A szőkeség ismét parancsot adott a démonoknak, s azok engedelmeskedtek. Oldalra pillantott, majd végig simított Luna hatalmas fején. Az apró árnyak, minden gyermeket és nőt a főtérre vittek. Az egyik halmazban az anyák voltak, míg a másikban az aprócska csemeték.

– Szolgálhattok, - kezdte mondandóját, majd a gyermekekre nézett. – vagy meg halhattok.

– Mi vagy te? – egy nő üvöltése volt, akinek a gyerekei bent égtek az iskolában. Hangja tele volt keserűséggel. Fájdalma nagyobb volt bárminél.

– Boszorkány. – felelte a szőkeség, majd közelebb lépett a gyerekekhez. Végig simított egy kisfiú arcán, majd a kezét nyújtotta felé. – Gyere csak. – suttogta a fiúnak, aki nem lehetett több nyolcnál. A gyermek anyját kereste a tömegben, de nem látta. Megfogta Midnight kezét, majd felállt. A boszorka arrébb sétált vele, majd a többi gyermekre pillantott. Felemelte kezét, majd csettintett egyet. A gyermekek vért kezdtek köhögni és testükön fekete kelések jelentek meg, amikből vér fakadt. Az asszonyok sírni kezdtek, s üvöltözni. A gyerekek lassú halált haltak, s Midnight mosolyogva nézte végig. Csupán az a kisfiú élte túl a dolgot, aki mellette álldogált.

– Kérlek, engedd el a fiamat! – egy vörös hajú nő lépett elő a tömegből. – Kérlek, ne bántsd! – ismételte magát, mire Midnight felhúzta szemöldökét.

– Nem fogom bántani. – felelte, s arcán ismét megjelent az az őrült mosoly. – Mostantól az én gyermekem. – tette hozzá, majd a démonokra nézett. – Szálljátok meg őket. – hangzott a lány szájából, mire a démonok megrohamozták a nőket. A kisfiúra nézett, aki szorította a kezét, majd leguggolt elé. – Hogy hívnak, drágám? – mosolya kedves volt, s megbízható.

– Dylan. – suttogta a fiú, majd megtörölte szemeit.

– Nagyon különleges kisfiú vagy, tudod-e? – a kisfiú bólintott. Midnight egyből megérezte, hogy a fiúnak különleges képessége vannak. – Megmutatod, mit tudsz? – Dylan ismét bólintott, majd felemelte kezét. Tenyeréből apró lángcsóva bújt elő, ami lassan gömbbé változott. Midnight elmosolyodott, majd megpuszilta a fiú homlokát. A nőkre pillantott, akik már nem voltak önmaguk. Pirosan izzott a szemük, ami a démonok jelenlétét jelezte.

– Mi a parancs, királynőnk? – lépett elő az egyik démon, s Midnightot figyelte.

– Menjetek. Szabadok vagytok. – ez egyet jelentett. Meg kell mérgezniük az embereket. Ölniük kell, betegségeket kell terjeszteniük. A démon bólintott, majd mindannyian elillantak. Csupán öt nagyobb árny maradt Midnight mellett, akik nem találtak maguknak testet. A szőkeség rájuk nézett, majd a tigrisre. Itt végzett, legalább is egyelőre. Visszasétált a hegyre, majd egy üzenetet küldött el a széllel. Mindegy egyes boszorkának, aki még életben van, s a közelben tartózkodik. Az üzenet tiszta volt, s egyszerű. Vagy szolgálják őt, vagy meghalnak. Aina fejetlen teste még mindig a kunyhó előtt hevert. Midnight arrébb rugdosta a nő fejét, majd Lunára nézett. A tigris megragadta Aina testét, majd arrébb vonszolta, s elfogyasztotta azt. A szőkeség az ágyra ültette Dylant, majd mellé telepedett.

– Éhes vagy? – érdeklődött, de a fiú nem akart vele beszélni. Látta, ahogyan társai meghalnak. Látta, hogy anyját megszállja egy démon, amit Midnight idézett meg. Érezte a sötétséget és a gonoszságot a lányban. Kívül talán ragyogott, de belül romlott volt. Dylan megrázta a fejét, s próbált elhúzódni a szőkeségtől. – Nem kell tőlem félned, Dylan. Barát vagyok. – a lány komolyan gondolta, legalábbis próbálta. Nem volt gyermeke, így Dylan élhetett volna vele. Megtanított volna neki mindent. Az ősi varázslatokat, s azt, hogyan használja az erejét. A fiú nem felelt, próbálta távol tartani magát. – Hát legyen. – mondta, majd felegyenesedett. Lenézett a gyermekre, majd felsóhajtott. Csettintett egyet kezével, majd hátat fordított neki. Dylan köhögni kezdett, majd vér kezdett folyni az orrából és a szemeiből. A szőkeség után akart menni, de amint felállt, összeesett. A köhögéstől nem kapott levegőt, s lassan elhomályosodott minden. Lefeküdt a földre, s keserű, hörgő hang kíséretével, elment. Midnight mély levegőt vett, majd kisétált a kunyhóból.

May belépett a korterembe, s megpillantotta Wyattet a földön fekve. Oda sétált, majd belerúgott egyet a férfibe. Wyatt felkapta a fejét, majd a démonra pillantott.

– Hol van, Chelsea? – hangzott a kérdés May szájából, mire a férfi az ágyra pillantott. Jaj, ne, suhant végig az agyán, s eszébe jutott minden. Chelsea elaltatta őt, hogy eltudjon szökni. Nem tudta mióta aludhatott. Az ablakra pillantott. Odakinn még világos volt, viszont eleredt a hó. May felsegítette a férfit, majd Charlesra pillantottak. Az öreg aludt, talán fel sem tűnt neki a lánya hiánya.

– Blackrose. – suttogta Wyatt. May azonnal elindult a liftek felé, a férfi pedig követte őt.

– Én vezetek, te megkeresed a fura elméddel. – jelentette ki a lány, mikor a földszintre értek. Wyatt a démon kezébe nyomta a kocsi kulcsot, majd megindultak a parkolóba. A lány bepattant a kocsiba, majd szinte azonnal, indította a motort. Kihajtott a parkolóból, majd megindult a városka felé. Wyatt hátradőlt, majd lehunyta a szemét. Minden erejével azon volt, hogy megtalálja a lányt. Mikor ismét kinyitotta szemeit, már egy másik autóban találta magát. Jobbra nézett, s megpillantotta Chelseát. Egyik kezével a kormányt fogta, míg a másikkal a hasát szorongatta. A kórházi köpeny átázott, csupa vér volt. A lány elsápadt, s egyre nehezebben tudott koncentrálni az útra. Wyatt körül nézett, de egyetlen egy táblát sem látott.

– Sea, kérlek, állj meg! – szólalt meg, mire a lány oldalra fordította a fejét. – Kérlek. – a barna hajú lány megrázta a fejét, majd ismét az utat nézte. – Meg kell állnod! – Wyatt érezte, hogy a lány nem fog rá hallgatni, de mindent megkellett próbálnia. – Sea, nem veszíthetlek el. – a lány felszisszent, majd lenézett. Lassan mindene csupa vér volt, s félt, hogy nem bírja ki az utat.

– Menj innen! – sziszegte, mire Wyatt hirtelen magához tért. Mayre pillantott, aki egyre jobban nyomta a gázt. Chelsea mély levegőt vett, s próbált elérni Blackroseba. Félhomály volt, amikor végre oda ért. Leparkolt a város szélén, majd kiszállt a kocsiból. Blackrose romokban hevert. Lángoló épületek vették őt körül. A főtéren egy halom halott gyermek, tele csúnya fekélyekkel. Chelsea a hegyre pillantott, ahol Midnight már várta őt. Lassan felsétált a boszorkányhoz, majd megállt vele szemben.

– Csatlakozol hát hozzám? – mosolyodott el az ezüsthajú lány. Chelsea bólintott, majd összeesett a boszorka előtt. Midnight oda lépett a lányhoz, majd kezét, Chelsea sebére helyezte. Elmosolyodott, s a lány sebe begyógyult. Mintha ott se lett volna. Midnight felsegítette a lányt, majd magához ölelte. Chelsea lehunyta szemét, s Wyattet kereste. Ismét a tenger parton voltak. A férfi megfordult, s megpillantotta a lányt. Barna haja akár a selyem. Egy fehér kis ruhát viselt. Közelebb lépett hozzá, majd végig simított az arcán. Chelsea kezei közé vette Wyatt arcát, majd csókot lehelt rá.

– Szeretlek. – suttogta a férfi fülébe, majd elmosolyodott. Kinyitotta szemét, majd a férfi kabátjában lévő bicskát kinyitotta, s Midnight szívébe döfte. A szőkeség eltávolodott a lánytól. Lenézett a bicskára, majd felnevetett. Szájából ömleni kezdett a vér, majd térdre rogyott. Felnézett a barna hajú lányra, majd teste oldalra dőlt. Többé nem vett levegőt. Teste hamuvá változott, s a szél felkapta őt. Az óceán felé vitte. A tigris is köddé vált, s a démonok is egyesével meghaltak. A hó lassan belepte a tájat. A szellő hűvös volt. Chelsea lenézett csupasz lábaira, s érezte, hogy haldoklik. Nem érezte többé maga körül azt a sötétséget, ami Midnightból származott. Nem fájt már semmije. Az égre pillantott, s a hópelyheket kezdte nézni. Hallotta, ahogyan mögötte megáll egy autó. Lassan megfordult, majd megpillantotta Wyattet. A férfi futásnak eredt. Chelsea elmosolyodott, majd hirtelen elhagyta őt ereje. Nem érezte lábait. Még mielőtt a földre zuhant volna, Wyatt elkapta őt.

– Miért? – zokogta a férfi, miközben a lányt szorongatta.

– Nem volt más lehetőség. – suttogta. May pár méterrel odébb állt meg, s nézte, ahogy Chelsea lelke lassan felemelkedik. Már nem sok tartotta őt a testénél. Tiszta volt, ragyogott. Midnight szöges ellentéte. – Minden rendben lesz. – mosolyodott el a lány, majd végig simított a férfi borostás arcán. Chelsea lehunyta szemét, majd lelke elhagyta testét. A fehérség körülvette a férfit, s mintha, utoljára homlokon puszilná őt. Azután eltűnt. Wyatt magához szorította a lány testét, majd még jobban sírni kezdett. Nem akarta elhinni, hogy így ért véget ez a történet. Imádkozott, hogy a lány visszatérjen. Perceken keresztül kérlelte őt, de Chelsea már elment. May letérdelt a férfi mellé, majd simogatni kezdte annak hátát. Jobbat érdemelt volna a lány. Mindketten jobbat érdemeltek volna.

Charles kinyitotta szemét, majd felnézett. Lánya egy gyönyörű fehér ruhában álldogált mellette. Haja ragyogott, arca tele volt élettel. Mosolya megnyugtató volt. A férfi tudta, hogy mi történt. Érezte, ahogyan ránézett lányára.

– Vigyél magaddal. – Charles szemeiben könnyek gyűltek, s megragadta lánya kezét.

– El jön a te időd is, apa. – felelte a lány, majd lehajolt apjához. Megpuszilta a férfi feje búbját, majd eltűnt. Charles törölgetni kezdte szemeit, miközben próbált nem kiabálni fájdalmában. A férfi kezeibe temette arcát, s keservesen zokogott. Nem akarta elhinni, hogy lánya meghalt. Oly fiatal volt még, előtte állt az egész élet.

Wyatt felemelte Chelsea testét, majd megindult az autó felé. Berakta őt a hátsó ülésre, majd becsukta az ajtót.

– Ne mond meg, hova viszed. – nézett a démonlányra, majd hátrább állt.

– Biztos nem jössz? – May nem értette, hogy a férfi miért marad itt.

– Biztos. – törölte meg arcát, majd az előtte lévő havat kezdte bámulni. Nem lett volna képes eltemetni a lányt. Képtelen lenne rá. May felsóhajtott, majd beült az autóba, s elhajtott. Williesbe tartott, Chelsea édesanyja sírjához. Oda fogja eltemetni a lányt. Ez tűnt a legjobb döntésnek.

Chelsea egy tisztáson volt. A nap hétágra sütött. Érezte szerettei gyászát. Hallotta az autó hangját, s a szelet. Körülnézett, s egy férfit pillantott meg maga mögött. Hatalmas, fehér szárnyai voltak. Mosolya sugárzott.

– Hol vagyok? – kérdezte a lány, mire a férfi közelebb lépett.

– Egy tisztáson. – felelte az angyal. – Satarel vagyok. – mutatkozott be, majd a kezét nyújtotta a lánynak. Chelsea lekezelt vele, majd összeráncolta szemöldökét.

– Meghaltam, igaz? – a lány érezte, bár alig emlékezett valamire.

– Ha szeretnél, visszamehetsz. – Satarel kezei közé vette a lány kezét. – Mit mondasz? – Chelsea habozott. Nagyot nyelt, majd ismét körül nézett. Nem tudta, hogy ez a valóság, vagy csupán álmodik. A lány mély levegőt vett, majd az angyalra pillantott. Félve, de bólintott. Satarel elmosolyodott, majd elengedte a lányt. Szárnyaival csapott egyet, mire Chelsea zuhanni kezdett. Behunyta szemét, s próbált másra gondolni. Nem tudta mi vár rá odalent, de rettenetes félt. Próbált apjára gondolni, valami biztos pontot találni. Hirtelen minden megszűnt. Levegőt, sem mert venni. Lassan kinyitotta szemét, majd mély lélegzetet vett. Oldalra fordította fejét, s megpillantotta Mayt, ahogyan vezet. Lassan felült, majd kinézett az ablakon. Nem lehettek még messze Blackrosetól. A démonlány belenézett a visszapillantó tükörbe, s megpillantotta Chelsea kómás arcát. Azonnal a fékre lépett, s a kocsi hatalmas kerékcsikorgás kíséretével megállt. May hátrafordult, s nem hitt a szemének.

– Ezt el se hiszem. – csattant fel May, majd hátra nyúlt, s megragadta Chelsea kezét. – Tényleg itt vagy! – a lány nevetni kezdett. A barna hajú lány elmosolyodott, majd hátrapillantott. Wyatt az útközepén ácsorgott, s a kocsit bámulta. Chelsea kipattant az autóból, majd megindult a férfi felé. Wyatt ugyan így tett. Félúton összeértek, s a férfi szorosan magához ölelte a lányt. Nem értették hogyan lehetséges ez, de már nem is számított. Vége a rémálomnak. Wyatt belepuszilt a lány hajába, majd Mayre nézett, aki mosolyogva álldogált az autó mellett. Visszamentek a kórházhoz, s May felszaladt, hogy lehívja Charlest. Az öreg gyanakodva, de lement a démonnal a parkolóhoz. Az autónál megpillantotta lányát, aki épen és egészségesen álldogált a hóban. A férfi arcán hatalmas vigyor keletkezett, majd egyre gyorsabban lépkedett az autó felé. Oda érve végig nézett lányán, majd óvatosan megfogta a kezét. Valódi volt. Tényleg ott volt. Ismét vigyorogni kezdett, majd átölelte lányát.

– Menjünk haza. – suttogta a férfi, mire Chelsea bólogatni kezdett. Nem vágyott másra, csak egy forró fürdőre, egy nagy tál levesre és a pihe-puha ágyára, ahonnan nézheti kedvenc sorozatait a tvben. May haza vitte őket. Mindannyian bementek a házba, majd Chelsea azonnal a fürdőbe igyekezett. Wyatt és a démonlány leültek a nappaliban lévő kanapéra, majd maguk elé kezdtek bámulni. Nehéz volt elhinni, hogy vége. Midnight örökre elment. Legalábbis úgy tűnt. Charles mély levegőt vett, majd felrakott egy adag vizet a tűzhelyre, teának. Mire felforrt, Chelsea is megjelent a konyhában. Apja vállára döntötte fejét, majd megpuszilta a férfit.

– Hagyd, megcsinálom. – mondta, majd leemelte a vizet, s elzárta a gázt. Elővett négy bögrét, majd mindegyikbe öntött vizet. Elővette a levendulás teáját, majd rakott a bögrékbe egy-egy filtert. Rárakta őket egy tálcára, majd a nappaliba vitte. Letette a kis asztalra, majd helyet foglalt kedvenc foteljében.

– Hogyan tovább? – kérdezte May, de erre mind tudták a választ.

– Elfelejtjük. – felelte Chelsea, majd elemelte az egyik bögrét a tálcáról, s rakott bele két cukrot. – Legalábbis meg kell próbálnunk. – tette hozzá, majd belekortyolt a teába. May a mellette ülő fiúra nézett, aki ugyan így gondolta. A démonlány felsóhajtott, majd elemelt egy bögrét, s belekortyolt a teába. Cukor nélkül is elég édesnek bizonyult. Charles a másik fotelbe foglalt helyet, majd lányát kezdte nézni. Nehéz volt elhinni, hogy életben van. Talán egy nap majd elmesél mindent neki a lány. Majd egy nap, ha sikerül megemésztenie.