Sziasztok! Kis kihagyás után, itt a harmadik rész is. Jó olvasást kívánok!
Chelsea mély levegőt vett, majd
felült az ágyon. Megdörzsölte nyakát, majd kipattant az ágyból. Az ajtóhoz
sétált, majd óvatosan kinyitotta azt. Kikukucskált, s látta, ahogyan a folyosó
végén befordul Dwennon, s lemegy a lépcsőkön. Kilépett, majd becsukta maga
mögött az ajtót. Oldalra nézett, s egy árnyat pillantott meg, ami végig futott
a fal mentén. Mintha egy kutya lett volna. Követni kezdte a fekete árnyékot,
majd egy ajtóhoz ért. Világoskék színben pompázott, s egy hatalmas tigris fej
díszelgett rajt. Chelsea végig simított a mintán, mire az ajtó kinyílt. A barna
hajú lány beljebb lökte az ajtót, majd bekukucskált a szobába. Világos volt,
túl világos is. A falak fehérek voltak, arany mintákkal. Az ágy szintén
halványszürke színekben pompázott. Az erkélyre vezető ajtókon és ablakokon is
halványlila függönyök lógtak. A lány belépett a szobába, majd hirtelen morogni
kezdett valami. Chelsea megfordult, s megpillantotta, hogy kihez tartozott az
árnyék. Az ajtó mögül egy hatalmas fekete tigris lépett elő. Látta, álmában.
Midnight tigrise, Luna. Chelsea kinyújtotta kezét, mire az állat megnyalta azt.
A lány elmosolyodott, majd végig simított a tigris fején. Ismét körbe nézett a
szobában, s érezte, hogy nem szabadna itt lennie. Lunára pillantott, akin úgy
tűnt, nem akar külön válni a lánytól. Chelsea kilépett a szobából, mire a
tigris követte őt. Az ajtó becsukódott mögöttük, s egy enyhe szellő söpört
végig a házon. Chelsea végig sétált a sötét folyosón, majd a széles lépcsőknél,
megállt. Lenézett, s Ainát pillantotta meg, akinek arcán csodálkozás ült. A
tigrist bámulta, s megszólalni sem tudott. Végül elmosolyodott, majd mintha
pukedlizett volna az állatnak, s a mellette ácsorgó lánynak. Chelsea nem
értette, de már kezdte megszokni, hogy semmit se ért. Lesétált a nőhöz, majd
Lunára pillantott.
– Kiszabadítottad. – jelentette ki
Aina, majd megsimogatta a tigris hátát.
– Hogyan? – kérdezte a lány, mire
Aina elnevette magát.
– Ezt neked kell tudni. – arca fáradt
volt, s aggódott valami miatt, ez látszott rajta.
– Ki volt az a barna hajú lány? –
hangzott a kérdés Chelsea szájából, s Ainát látszódott, hogy nem szívesen
válaszolna erre a kérdésre. Sokáig rá sem nézett a lányra. Mintha titkolna
valamit, bár Chelsea tudta, hogy nagyon sok mindent titkol előle a nő.
– May. – a név nem segített a
helyzeten, s ezt tudta Aina is. – Midnight jobb keze volt, egy démon. – kezd
össze állni a kép. – Ő ölte meg, Mindightot és téged is megakar ölni.
– Miért ölte meg? – Chelsea biztos
volt benne, hogy a démon okkal tette, amit tett. Aina nem válaszolt. Megrázta
fejét, majd ott hagyta a lányt. Chelsea a mellette álló hatalmas tigrisre
nézett, majd megindult a bejárat felé. Kilépett az ajtón, s egy hatalmas
szökőkutat pillantott meg. Nem működött, s megviselték már az évek. A lány oda
sétált, majd leült a szélére. Luna a lány lábához feküdt, s szőre csillogott.
Gyönyörű volt. Ahogyan a szoba is, ahol rátalált az állatra. Biztosan
Midnightnak szánta azt a helységet Aina. Szebb volt, mint bármelyik terem a
házban. Mély levegőt vett, majd a kapukra nézett. Köd vette körbe a villát. A
kerítés mögött csupán a fákat és a ködöt lehetett látni. Lunával az oldalán
megtudna szökni, megtehetné. Nem érnék utol. A lány füle mögé tűrte a szemébe
lógó barna tincset, majd ismét a házra nézett. Dwennon az egyik ablakban
ácsorgott, s őt bámulta. Chelsea úgy tett, mintha meg se látta volna. Nem akart
a fiú közelébe menni. Olyankor úgy érezte, mintha vonzódna hozzá, de ez nem így
volt. Taszította a férfi, s félt tőle. Biztos volt benne, hogy rosszban
sántikál. Talán olyan dolgokban, amiről Aina nem is tud. Luna megrázta magát,
majd felállt. Nyújtózkodni kezdett, majd a barna hajú lányra pillantott.
Chelsea végig simított a tigris hátán, majd felállt, s követte őt. Luna az erdő
felé igyekezett. A lány egy pillanatra háta mögé nézett, de nem követte őket
senki. A tigris bement a köd belsejébe, majd megállt egy vastag fa mellett. Chelsea
körbe járta a fát, s mögötte egy sírt talált. Leguggolt, majd kezével letörölte
a port a fehér márványtábláról.
Midnight,
a démonok királynője, Luna jogos örököse, a
boszorkányok vezetője.
A lány a szájához kapott. Nem
gondolta volna, hogy itt van a boszorka sírja. Felállt, majd hátrálni kezdett.
Hangokat kezdett hallani.
– Gyere el onnan! – a hang a fejében
szólt. Egy férfi hangja volt. – Chelsea, fuss! – a lány összeesett, s fájni
kezdett mindene. – Kelj fel és fuss!
– Tűnj el! – a lány üvölteni kezdett,
mire Aina kirohant a kastélyból. A nő azonnal a hang irányába kezdett rohanni,
s mire odaért, Chelsea már összegömbölyödve feküdt a falevelek közt. A nő
körülnézett, s érezte, hogy valaki van rajtuk kívül odakinn. Érezte, hogy
valaki leselkedik utánuk. A köd miatt nem látott senkit, de biztos volt benne,
hogy az illető a közelben van. Letérdelt a lány mellé, majd végig simított
annak haján. Chelsea lassan megnyugodott, s elhalkultak a hangok. Nem hallotta
már a férfi hangját. Aina felsegítette a földről a lányt, majd bekísérte a
kastélyba. Utoljára hátra nézett, de nem látta a leselkedőt. Biztos volt benne,
hogy csinált valamit az áldozatával. Chelsea leült az ebédlőben, mire Aina
hozott neki egy bögre teát. Leült vele szemben, majd a tigrisre nézett, aki nem
hagyta egyedül egy pillanatra se a lányt.
– Mi történt oda kint? – a kérdés
egyszerű volt, de Chelsea tudta, hogy nem mondhatja el neki. Muszáj titokban
tartania. Az a férfi tud valamit, amit ő nem és nem véletlenül akarta, hogy
elfusson. Muszáj megtalálnia a férfit.
– Hirtelen rosszul lettem. – felelte
egyszerűen Chelsea, majd belekortyolt a teába. Biztos volt benne, hogy a nő nem
hitte el, amit mond. Aina elmosolyodott, majd hátradőlt a széken. Nem mondott
semmit, csak mosolygott. A lány eközben apró cetlikre darabolta az elméjében az
imént történteket, s külön kis dobozokba rejtette azt. Biztos volt benne, hogy
Aina megpróbál az elméjébe férkőzni, s kiszedni onnan pár dolgot, de ezt nem
engedheti. Az évek során megtanult pár boszorkány trükköt, amit rendszeresen
alkalmazott a saját védelmében.
– Értem. – a nő hangja nyugodt volt,
bizonyára nem talált semmit. Felállt, majd a tigrisre nézett. Valami nem
stimmelt az állattal. Aina kételkedett abban, hogy a tigris Midnight miatt jött
vissza. Sokkal inkább Chelsea miatt. Szolgálni jött és védeni. Le kell
foglalnia a rituálé idejére, vagy egyszerűen egy altató főzetet ad neki. A nő
magára hagyta Chelseát, aki még mindig a teát szürcsölgette.
– A szobádban vagyok, gyere fel! – a
hang halk volt, s visszhangzott. Tudta, hogy a fejében szól csak. A lány gyors
leöntötte torkán az italt, majd felsietett a szobájába. A folyosón érezte, hogy
közeledik az felé, aki a hangokat küldi neki. Belépett a szobába, majd gyorsan
bezárta maga mögött az ajtót. Mikor megfordult, az ablaknál egy férfit
pillantott meg.
– Szia! – mosolyodott el a férfi,
majd egy lépéssel közelebb lépett a lányhoz.
– Szia! – Chelsea válaszolt, de ő nem
mozdult az ajtó mellől.
– Wyatt vagyok.
– Te nem is vagy itt, igaz? – a lány
tudta, hogy nincs itt. Túl furcsa volt az egész.
– Nem. Ez az úgy nevezett asztrális
kivetülés. – mosolyodott el a férfi. – Legalábbis én így hívom. – ismét
közelebb lépett a lányhoz. Haja világosbarna volt, vagy talán középbarna.
Szemei kéken csillogtak, arca megviselt volt. Frissen borotvált. Egy kékes
dzsekit viselt, talán széldzseki lehetett. A farmere sáros volt, viszont nem régi.
– Nem akartam rád ijeszteni. – a lány rájött, hogy túl régóta elemzi a férfit.
– Hol vagy most?
– Kétszáz kilométerre. – Chelsea
érezte, hogy a férfi jót akar. – El kell innen szabadulnod.
– Miért? Kik ezek? – a lány kezdett
ideges lenni.
– Aina egyetlen célja az, hogy vissza
hozza Midnighot.
– Ezt már tudom. – a lány közelebb
lépett Wyatthez. – Mondj újat!
– Meg fog ölni. – miután ezt
kimondta, a férfi eltűnt. Köddé vált. Chelsea próbált koncentrálni, hátha
visszatér hozzá Wyatt, de nem tette. Már a hangját sem hallotta. Levegő után
kapkodott, s azt kántálta magának, hogy meg kell szöknie. Odakinn sötétedni
kezdett. Talán a sötétben lesz esélye, bár Aina nagy erővel rendelkezik.
Folyamatosan érezte, hogy figyeli őt a nő. Chelsea lement hozzájuk vacsorázni,
majd úgy tett, mintha minden rendben lenne. Beszélgetett velük, mosolygott, s
engedte, hogy Dwennon tapizza az asztal alatt. Végig arra gondolt, hogy az
éjszaka folyamán eltűnik. Itt hagyja őket, s sosem kell velük többet
találkoznia. Vacsora után elköszönt tőlük, Dwennonnak pedig engedte, hogy
felkísérje őt a szobába. A férfi egy puszit nyomott a lány arcára, majd
mosolyogva elsétált az ajtótól. Chelsea belépett a szobába, majd kulcsra zárta
az ajtót. Levetette a ruhát magáról, majd kutakodni kezdett a szekrényben.
Nehezen, de talált egy szoknyát, s egy fekete, vastag harisnyát. Felhúzta őket,
majd egy trikót vett felülről, arra pedig egy pulóvert. Tudta, hogy az éjszaka
folyamán, hideg lesz kint. Luna előmászott a fürdőből, majd Chelseára nézett. A
lány tudta, hogy a tigris segíteni fog neki. Chelsea felkötötte haját, majd
leült az ágy szélére. Tudta, hogy várnia kell még, mire mindenki lefekszik
aludni. Hátradőlt, majd lehunyta szemét. Wyatt után kutakodott, bár fogalma sem
volt, hogyan kell kivetülni. Nem hagyta még el a testét soha, de biztos volt
benne, hogy neki is menne.
– Chelsea? – hangzott a kérdés, mire
a lány kinyitotta szemét. A férfi az ablak mellett állt, ugyanúgy, ahogy
délután is.
– Segítened kell! – a férfi tudta,
hogy a lány szökni készül.
– Ha kiérsz a főútra, jobbra fordulj.
Én indulok érted. – azzal Wyatt eltűnt, s tudta, hogy nem hagyja cserben.
Chelsea tudta, hogy benne megbízhat. A lány mély levegőt vett, majd felült. A
ház elcsendesült. Az ajtóhoz sétált, majd hallgatózni kezdett. Nem
hallatszódott fel Aina hangja, bizonyára ő is nyugovóra tért. Chelsea az
ablakhoz lépett, majd óvatosan kinyitotta azt. Kihajolt, s érezte, hogy fájni
fog neki a dolog. Indák voltak a fal mentén, de nem hitte, hogy megtartják őt.
Arrébb állt, mire a tigris kiugrott az ablakon. Szinte alig lehetett hallani,
ahogy földet ért. Chelsea mély levegőt vett, majd kimászott az ablakon. Lassan
leereszkedett az indákon, majd óvatosan leugrott a földre. Körbe nézett, de nem
látott senkit. Egyik ablakon sem szűrődött ki fény. Mély levegőt vett, majd
megindult a kapuk felé. A hold valamelyest bevilágította a tájat, de a lány
jobbára csak az ösztöneire tudott hallgatni. A kapuhoz érve, a lány egy lakatot
pillantott meg rajt.
– Kint vagy már? – a hang Wyatté
volt. Chelsea próbálta visszatartani a sírását.
– Lakat van a kapun. – a lány hangja
kétségbeesett volt. Wyatt az autójában ült, s már úton volt a kastély felé. Nem
figyelte az órát, nem érdekelte mennyivel megy. Megakarta menteni a lányt, s
csak az lebegett a szeme előtt.
– Nincs másik kiút? – kérdezte a
lányt, akitől nem jött egyből válasz. A férfi még inkább nyomni kezdte a
gázpedált. Chelsea próbált végig sétálni a kerítés mentén, hátha talál egy
aprócska lyukat, de nem talált. Átmászni sem tudott.
– Wyatt, félek. – suttogta, miközben
leguggolt az egyik fa tövébe, a kerítés mellett. Nem akart visszamenni a
házhoz, de tudta, hogy nem jut ki innen. Élve biztosan nem. A férfi padlóig
nyomta a gázt, s tudta, hogy minél előbb oda kell érnie. Aina mosolyogva nézte,
ahogyan a lány próbált kiszökni. Mikor észrevette, hogy Chelsea feladta,
kinyitotta az ajtót, majd a lány felé igyekezett. Megállt, majd elmosolyodott.
A fekete tigris morogni kezdett, s készen állt támadni.
– Chelsea, gyere velem. – nyújtotta a
kezét, mire Luna kitárta száját, megmutatva hatalmas szemfogait, s a nő felé
ugrott. Aina egy kézmozdulattal az egyik fának lökte az állatot. A tigris
nyüszítve feküdt a fa tövébe. Chelsea hallotta, ahogyan eltörik pár bordája az
állatnak. A nő mögött megjelent Dwennon is.
– Kérlek, ne bántsatok. – a lány
sírva fakadt. Tudta, érezte, hogy megfogják ölni. Aina elmosolyodott, majd
lehajolt hozzá.
– Nem fogunk bántani. – hangja
megnyugtató volt, de Chelsea már átlátott rajta. – Hozd a lányt! – hangzott a
nő szájából, mire Dwennon vigyorogva előlépett a sötétből. Chelsea kapálózott,
de a férfit ez nem érdekelte. Felkapta őt, majd Aina után ment. A nagy terembe
vitte őt a férfi. A trón elé rakta le, majd megkötözte kezeit, s lábait. Aina
meggyújtotta a teremben lévő gyertyákat, majd egy vastag, szőrmés pokrócot
terített a földre. Dwennon már várta a pillanatot, hogy magáévá tegye a lányt.
Leguggolt mellé, majd végig simított arcán. Chelsea hirtelen megnyugodott. Abba
hagyta a sírást, s a kapálózást. Dwennon lassan eloldozta őt, majd a pokrócra
fektette. A rituálé három fázisból állt. Az első az erőszak volt, ezért kellett
Dwennon. A második az áldozatbemutatás, így Chelseának meg kell halnia. A
harmadik pedig a varázsige, ami visszahozza az ősboszorkányt az élők közé. Aina
ki nem állhatta a férfit, de szüksége volt rá. Dwennon lassan vetkőztetni
kezdte a lányt, aki teljesen magán kívül volt. Nem fogott fel semmit, csupán a
férfi létezett számára. Megbűvölte őt. Aina szerette volna, ha tényleg
szerelmes lesz Chelsea, de áthúzták a számításait, mint legutóbb is. De tudta,
hogy most sikerülni fog neki a dolog. Most végre visszahozza Midnighot. A
lányon már csak a melltartója és az alsója volt rajta. Dwennon lerántotta
magáról a nadrágot, majd Ainára nézett. A nő oda sétált a lány fejéhez, majd
maga mellé rakta a varázskönyvét. Letérdelt, majd Chelsea fejét az ölébe
helyezte.
– Csukd be a szemed. – suttogta Aina,
mire a lány szót fogadott. Chelsea lehunyta szemeit. Dwennon elmosolyodott,
majd végig simított a lány hasán. Letépte magáról az alsóját, majd Chelseáról
is lehúzta a fehér alsóneműt. A lány már nem reagált semmire. Wyatt sem tudta
elérni, s még legalább száz kilométert megkellett tennie, hogy elérjen a
városig. Tudta, hogy nagy a baj. Ahogy Dwennon neki látott a dolgoknak, a ház
megremegett. Aina kántálni kezdett, egy ősi, idegen nyelven, közben Chelsea
fejét fogta. A lány nem reagált, mintha halott lenne. Dwennon egyre hangosabban
nyögdécselt felette, s azt kívánta, bár sose érne véget a pillanat. Még mielőtt
végezhetett volna, valaki belemarkolt hátulról a hajába. May a falhoz vágta
Dwennont, akiből egyetlen egy hang sem jött többé ki. Chelseára pillantott,
majd Ainára. A nő elmosolyodott, majd egy kést tartott a barna hajú lány
nyakához.
– Előbb elvágom a torkát, minthogy te
elkapj engem. – May tudta, hogy igaza van a nőnek. – Hagyd, hogy befejezzem,
amit elkezdtem!
– Soha! – a démonlány nem hagyhatta.
Megkellett mentenie Chelseát. Wyatt már közel járt, de nem elég közel. Luna
odakint haldoklott, így csak ő volt ott. Neki kellett megtennie. Aina remegett,
s bármelyik pillanatban kész volt arra, hogy elvágja a lány torkát. Hosszú
percek teltek el, míg végül Aina elvette a lány torkától a kést. Lehajolt, majd
csókot lehelt a homlokára. Elmosolyodott, majd a lány hasába vágta a kést.
– Ne! – May azonnal letérdelt a
lányhoz, míg Aina elillant. Eltűnt, s hallani lehetett a nevetését. May azonnal
elővette telefonját, s a mentőket hívta. Tudta, hogy tennie kell valamit, mert
nem fognak időben oda érni. Chelsea nem tért magához, de még vette a levegőt.
Odakinn valaki betörte a kapukat, s May tudta, hogy az Wyatt lesz. Hallotta,
ahogyan megáll az autó, s kiszáll a kocsiból. Hallotta, ahogyan becsapja az
autó ajtaját. Minden egyes lépését hallotta. Wyatt megállt az ajtóba, s a barna
hajú lányt bámulta, aki eszméletlenül fekszik a földön. Az alatta lévő
szőnyeget már beborította a vér. Elkéstek. Wyatt hallotta a mentők szirénáját,
de úgy gondolta, túl késő. Chelsea el fog vérezni, s Aina elfogja kántálni a
varázsigéjét, s visszahozza Midnightot. A mentő egyre közelebb ért, s May
folyamatosan azt figyelte, hogy a lány mellkasa mozog e. A mentősök berontottak
a házba, majd félre lökték Mayt, s elvitték Chelseát. Wyatt a lépcsőkön
ücsörgött, s hallgatta, ahogyan a szirénák egyre csak távolodnak. May kezei
csurom vér voltak, ahogyan nadrágja is.
– Túléli? – hangzott a kérdés a férfi
szájából, de a lány nem felelt. Legbelül tudta, hogy Chelsea meghal, még
mielőtt a korházba érnének vele. Azonosítani fogják, s behívják az apját, hogy
ő e a lánya. Az apja pedig belefog halni abba, hogy elvesztette egyetlen
lányát. Wyatt felpattant, majd az autója felé indult.
– Hova mész? – lépett utána May, mire
a férfi megtorpant az autó mellett.
– Nem akarom, hogy egyedül haljon
meg. – felelte, majd beült a kocsiba, s elhajtott. A korházba érve, azonnal
megállított egy orvost, ám az egyelőre nem tudott semmit. Wyatt leült a váróba,
majd várni kezdett. Tudta, hogy valaki oda fog jönni hozzá, s elmondja, mikor
halt meg a lány. Talán engedik neki, hogy megnézze. Órák teltek el, mire végül
egy fiatal lány odalépett a férfihez. Wyatt felpattant, s tudta, hogy mit fog
mondani.
– Chelsea Ford hozzátartozója, igaz?
– hangzott a kérdés, mire a férfi bólintott. – Miss Ford nagyon sok vért
vesztett, de az orvosoknak sikerült megmenteniük. Most stabil az állapota. Van
magán kívül bárkije?
– Az apja, Charles Ford. – felelte
Wyatt, bár nem fogta fel, amit a lány mondott neki.
– Őt is értesítjük akkor. Nem sokára
bemehet majd hozzá. – a férfi bólintott, mire a lány elment. A folyosó végén
May ácsorgott. Átöltözött, s haja másképp állt, mint előtte. Mesterien tudta
változtatni a külsejét. Wyatt visszaült a székre, majd várta, hogy a démonlány
oda sétáljon hozzá. May leült a férfi mellé, majd megveregette a hátát.
– Pedig azt hittem, sikerült megölnie
a lányt. – May biztos volt benne, hogy Chelsea mostanra halott lesz, de
tévedett. Így Aina varázslata semmissé válik. Nem fejezte be a rituálét.
Midnight a föld alatt marad, nem kell ezen aggódniuk.
Charles otthon ücsörgött, s a
televíziót bámulta, amikor vonalas telefonja megcsörrent. Felkelt foteléből,
majd a telefonhoz sétált.
– Igen? – hangja fáradt volt és
rekedtes. Egy fiatal hölgy szólt bele, aki közölte az idős férfivel, hogy lánya
a Morass-i kórházban van. Már szóltak a hatóságoknak, s a lányt levették az
eltűntek listájáról. Forbes nyomozó hamarosan menni fog a férfiért. Charles
letette a telefont, majd sírni kezdett. Örömkönnyek voltak. Biztos volt benne,
hogy lánya halott. Nem hitte el, hogy életben lehet, s még is. A lánya élt. A
férfi a szobájához ment, majd felhúzta az ünnepi nadrágját, s egy fehér inget
rántott magára. Magára vette kockás, vastag öltönyét, s kiült az erkélyen lévő
hintaszékébe. Várta, hogy Danarine megérkezzen, s elvigye őt lányához. Az ő
tengeréhez. Nem sokára meg is érkezett Forbes nyomozó, s leparkolt a ház előtt.
Szőkésbarnás haja hátra volt fonva, zöld szemei sugároztak. Örült, hogy él a
lány, s tudta, hogy Charles végre megnyugodhat. Felsétált a férfihoz, aki
lassan felállt a székből. Megigazította ingjét, majd a nőre mosolygott.
– Ugye, jó leszek így? – hangzott a
kérdés a férfi szájából, mire Dana mosolyogva bólintott. Lesegítette őt a
lépcsőn, majd mindketten az autóba ültek. Danarine sietett a kórházba. Tudta,
hogy a lány miken ment keresztül, már leadták a drótot. Valami elhagyatott
helyen találtak rá. Egy ismerőse hívta ki a mentőket, de ez Danának gyanús
volt. Honnan tudta, hogy ott találja meg Chelsea Fordot? Még ha a barátja is,
valahonnan tudnia kellett. Szólhatott volna a rendőrségnek is. Dana nem akarta
ezeket felhozni a mellette ülő férfinak. Tudta, hogy nem vezetne jóra. Charles
csak látni akarta a lányát. Hamarosan a szürke opel lelassított, majd megállt a
kórház előtt. Charles szinte kipattant az autóból. Dana bezárta autóját, majd
zsebre rakta a kulcsokat. Mindketten megindultak a második emeletre, ahol
Chelsea szobája volt. Felérve, Wyatt még mindig a folyosón ücsörgött. Szeretett
volna bemenni, de azt mondták, az apa az első. Charlesnek ismerős volt a fiú,
de nem tudta megmondani, honnan.
– Ön kicsoda? – tette fel a kérdést
Danarine, majd felmutatta jelvényét.
– Wyatt. – jelentette ki miközben
felállt a nő előtt.
– Milyen Wyatt?
– Wyatt Keen. – Dana bólintott, majd
elrakta a jelvényét. Az ápolónőre nézett, aki megragadta Charles kezét, s a
korteremhez vezette őt. Danarine helyet foglalt Wyatt mellett, majd maga elé
kezdett bámulni. Megannyi kérdés volt a fejében, s tudta, hogy a mellette ülő fiú,
megtudja válaszolni azokat a kérdéseket.
– Úgy tudom, egy lány hívta a
mentőket. – Wyatt mintha ideges lett volna, s ezt Dana észrevette. Apró
verejtékcseppek jelentek meg homlokán, s jobb lába is járni kezdett.
– Igen. Úgy volt. – a férfi nem volt
túl beszédes. Titkolt valamit.
– Honnan ismeri Chelsea Fordot? –
Dana nyugodt volt, ám ezt nem lehetett elmondani Wyattről. Elakart szabadulni a
nyomozónő közeléből, de túl feltűnő lett volna, ha most lelép.
– Régi barátom. – hazugság, s ezt
mindketten tudták. Wyatt sose tudott jól hazudni. Régóta ismeri Chelseát, de
sosem találkozott vele. Csupán messziről figyelte őt. Évek óta. Talán tizenhét
éves lehetett a lány, mikor a férfi rátalált. Először csak az álmaiba
pillantott bele, majd egyre közelebb ment. Végül már ott volt a szobájában, az
ágyában. De igazából sosem kereste fel. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz.
Vonzotta őt Chelsea, hisz kevés olyan embert ismer, mint ők. Manapság kevés
boszorka él a világon. Ezt nem mondhatta el a nyomozónőnek. Rögtön elmegyógyintézetbe
zárná. Dana nem firtatta a dolgot. Eljátszotta, hogy hisz neki. Nem hitte, hogy
a férfi bántotta volna. Nem úgy nézett ki. Danarine jó emberismerő volt, s
tudta, hogy Wyatt ártatlan. Legalábbis nem ő felel azért, ami a lánnyal
történt. A nyomozónő hátradőlt, majd a padlót kezdte bámulni.
Charles az ágyhoz sétált, majd végig
nézett lányán. Egy ronda szürkés hálóinget viselt, s mindenhonnan csövek
jöttek. Mellettük valami monitor pityegett, amit sosem látott még az öreg. Az
ápolónő egy széket tolt oda, amire a férfi le is ült. Lábai már nem bírták a
sok álldogálást. Megragadta a lány kezét, majd ismét arcára nézett. Charles
szíve összeszorult. Sosem volt még egyikük sem kórházban, nem látta még így
lányát. Szájához emelte Chelsea kezét, majd megpuszilta azt. Letörölte arcáról
a könnycseppeket, majd tovább szorongatta a lány kezét. Közelebb húzta az
ágyhoz a széket, majd fejét az ágyra helyezte. Dana kicsivel később nézett be a
terembe, s látta, hogy az öreg Ford már alszik is. Hátradöntötte őt a széken,
majd egy pokrócot terített a férfira. Remélte, hogy a lány hamarosan felébred,
hisz mindenképp ki kell kérdeznie, bármennyire is sajnálja ezt a helyzetet.
Danarine mély levegőt vett, majd megindult az ajtó felé.
– Magát kiengedte ide? – nézett
Wyattre, aki az ajtóban ácsorgott, s Chelseát bámulta.
– Sajnálom, csak látnom kellett… -
mondta, majd lehajtotta a fejét, s elsétált onnan. Dana átérezte a fiú
helyzetét, s tudta, hogy most nincs helye kötekedésnek. Wyatt után ment, majd
megragadta annak kezét.
– Menj be hozzá, van ott még egy
szék, pokróccal. – Dana elmosolyodott, ahogyan észrevette a férfi szemében a
csillogást. – Ha bárki kérdezi, Danarine Forbes nyomozó adott rá engedélyt. –
tette hozzá, majd elengedte a fiút. Wyatt biccentett, majd a terembe sietett, s
becsukta maga mögött az ajtót. A széket közelebb húzta az ágyhoz, majd végig
simított Chelsea kezén. Régóta vágyott rá, hogy érezze az illatát, s
megérinthesse a bőrét. Talán tíz év lehetett köztük, de nem érdekelte. Szerette
a lányt, minden egyes porcikájával. Már régóta szerette. Érezte a lány
fájdalmát, amikor elrabolták. Érezte a félelmét, s érezte azt is, amikor bízni
kezdett Ainában. Valamilyen módon mindig is összevoltak kötve, de csak most
értette meg a férfi, hogy miért. Hitte, hogy minden okkal történik. Ez volt az
ok, hogy megmentse őt. Bár May nélkül nem sikerülhetett volna. A démonlány
órákkal ezelőtt eltűnt. Azt mondta el kell ásnia Dwennon testét. Wyatt
felajánlotta segítségét, de May elutasította azt. A férfi érezte, hogy valami nem
stimmel. Chelsea életben volt, de valami terjengett a levegőben. Valami
vészjósló. Wyatt megszorította a lány kezét, majd lehunyta szemét. Muszáj volt
beszélnie vele. A lány elméje egy tengerpart volt. Felettük félig sötét, félig
pedig világos volt az ég. Megannyi fehér felhő és csillag díszítette az eget. A
tenger hullámai megnyugtatóak voltak. Wyatt körbenézett, s megpillantotta a
homokban Chelseát. A vizet bámulta, miközben maga mellett köröket rajzolt
ujjával. Wyatt közelebb lépett hozzá, majd leguggolt mellé.
– Hát nem gyönyörű? – a lány hangja
meglepően nyugodt volt, s halk. Mintha nem akarná, hogy más is meghallja, amit
mond, csak Wyatt.
– Jól vagy, Sea? – hangzott a kérdés
a férfi szájából, mire a lány ránézett, s elmosolyodott.
– Apámon kívül még senki sem hívott
így. – Wyatt elmosolyodott, majd leült a lány mellé. – Te is boszorka vagy? –
Chelseának új volt ez a világ. Magára se mondta volna soha, hogy boszorkány,
míg Aina nem közölte vele. Tudta, hogy vannak furcsaságai, de ezt nem hitte
volna sosem.
– Nem így hívtam magam, de igen. Az
vagyok.
– Láttalak már. – a lány biztos volt
benne. Wyatt megremegett. Sose hitte, hogy Chelsea valaha is meglátta őt. – A
szobámban. Még mikor iskolás voltam. Az ablaknál álltál.
– Ne haragudj rám. Te vagy az egyetlen,
vagyis voltál az egyetlen, akit ismerek és olyan, mint én. – a férfi tudta,
hogy ezzel nem magyarázza meg tettét, de bízott benne, hogy Chelsea megérti
majd. A lány elmosolyodott, majd végig simított a férfi arcán.
– Nem haragszom, hisz meghaltam. – a
lány túlságosan is nyugodtan mondta ki ezeket a szavakat. Wyatt elhúzódott a
lánytól. Nem lehet.
– Sea, te élsz. Csupán kómában vagy.
– a lány arcán látszott a meglepettség. – Nem haltál meg. – hangoztatta ismét
Wyatt, mire a lány felpattant a földről. Egy hosszú, fehér szoknyát viselt,
amit lágyan mozgatott a szél. Felül egy fekete póló volt rajt. Barna haja
szinte csillogott. Az égre nézett, majd a férfire.
– Midnight életben van. – Chelsea
érezte a boszorka jelenlétét. Tudta, hogy Aina visszahozta, ezért is hitte
magát halottnak. Wyatt felpattant a földről, majd közelebb lépett a lányhoz.
– Hol van most? – A férfi tudta, hogy
szólnia kell Maynek. Addig kell végezniük a boszorkánnyal, amíg erőre nem kap.
May csupán azért tudta egykor megölni, mert lemerült a lány. De ha erős,
esélyük sincs ellene.
– Nem tudom biztosan, Ainával van. –
Chelsea próbálta megtalálni hasonmását, de mintha valami blokkolta volna őt. – Blackrose.
– Ott élt Midnight. – Wyatt magához húzta a lányt, majd szorosan
átölelte. – Most mennem kell. – suttogta, majd belepuszilt a lány hajába.
Elhagyta Chelsea elméjét, majd kinyitotta szemét. A lány még mindig eszméletlen
feküdt az ágyban. Elengedte a kezét, majd felpattant a székből. Megannyi
gondolat cikázott az elméjében. Szólnia kell Maynek. Oda kell mennie. Meg kell
állítania a boszorkát. Hogy lehetséges ez? Hisz Chelsea túlélte. Wyatt beletúrt
hajába, majd kisétált a szobából. Elővette telefonját, majd megkereste May
telefonszámát. Nem tudta, hogy a démonlány felfogja e venni, de reménykedett
benne.